Női váltónk az élről kezdte az utolsó számot, de a harmadik helynek is örült |
Az úszás és a lovaglás után pedig már csak úgy emlegették Vörös Zsuzsát, mint azt, aki elszalasztott egy Eb-érmet. Máthé és a Simóka nővérek ugyanis megnyerték az úszást (1130 pont), megnyerték a lovaglást (1082), így négy tusa után vezettek. Az utolsó szám, a futás előtt hatalmas számolgatás kezdődött, amelynek az lett a konklúziója, hogy senki más - így a címvédő lengyel váltó - sem lehet érmes, csakis a futás előtti dobogósok. A helyezések eloszlásáról sem oszlottak meg nagyon a vélemények, Németh István, a britek magyar trénere például az obligát "mi lesz a futáson?" kérdésre így válaszolt: "Nagy zaj, hatalmas szurkolás, és mi nyerünk." Mármint a britek. Kulcsár Antal, a magyar szövetségi kapitány is Némethéket említette esélyesként, de nem a németeket, akikkel szemben megtarthatónak ítélte a szerény, 9 másodperces előnyt.
Máthé Vivien tartotta is ezt és magát Meyer-Eflanddal szemben, viszont a brit Allenby jött fel, mint a hőségtől tikkadt nézők által iszogatott ásványvízben a buborék. Amikor kiderült, hogy az eredeti 46 másodpercből 22-t lefaragott, Németh tréner már izgalommentesen nézegethette a stopperét. Csapata második embere, Harland ugyanis befogta Simóka Beát, harmadikja, Cook pedig a német Raisnert. Utóbbi viszont, a tavalyi budapesti egyéni vb-3. nem engedte magához közel Simóka Nórát, aki nővérétől előny helyett hátrányt kapott váltáskor. Meg is tartotta
Nem sikerült tehát a két héttel ezelőtti vb-n tapasztalthoz hasonló váltóbravúr, sikerült viszont az Eb-bronz, amely az első koedukált kontinensviadalon kellemes kezdet. Hasonló érzéseinkhez ma fényesebb érem szükségeltetik a tavalyi aranytriótól, amelynek egyik tagja, Sárfalvi Péter pozitív töltetű esélylatolgatásként azt mondta: "Jól össze vagyunk rakva." Balogh Gábor és Hanzély Ákos sem válaszolt volna mást.
A női váltó végeredménye: 1. Nagy-Britannia 4725 pont, 2. Németország 4594, 3. Magyarország 4530.
Deák Zsigmond
(Népszava)