Álomdöntőt söpörhet el a Lakers <br/>

Hogyan öljünk óriást? - adta meg a Philadelphia 76ers szakdolgozatának címét a vezetőedző Larry Brown, és a szerda éjjel kezdődő NBA-döntő a Los Angeles Lakers ellen valóban Dávid-Góliát ütközetnek ígérkezik, ha leszámítjuk, hogy a keleti part legkedveltebb csapatának egy csomó elismerés jutott már idén. Shaquille O'Neal a hollywoodiaknál azonban szó szerint óriás, Kobe Bryant - egyre inkább úgy tűnik - mindenkinél jobb a saját generációjában, a mesterük, Phil Jackson pedig egyszerűen verhetetlen: hét döntőt játszott tíz év alatt a csapataival és mindet megnyerte.

Kobe Bryant furcsa gönce arra jó,
hogy a következő nintendós NBA-
játékhoz 3D-ben animálhassák a
mozgását

A tiszteletről csak annyit, hogy Jackson mester maga nevezte "kis gazembernek" és "szörnynek" Allen Iversont, a liga gólkirályát, a labdaszerzések legjobbját, az alapszakasz legértékesebb játékosát, azt a személyt, aki kétszer dobott ötven és még háromszor negyven és még ötször harminc fölött a playoffban. Az El Segundó-i edzőközpontban Jackson megemelte a kalapját az ellenfél tehetsége és állhatatossága előtt, de hozzátette: nem az Iverson-Bryant párharc lesz a sorozat kulcsa, hanem az O'Neal vs. Dikembe Mutombo, azaz a titánok harca.

O'Neal kijelöli az útirányt: tovább,
felfelé!

Ahogy az ellenfél vergődött át mindenféle akadályon, egyre inkább arra ösztönözte a Lakerst, hogy ne becsülje le a Sixerst. "Olyan szituációkhoz vannak már hozzáedződve mentálisan, amelyek bármikor előjöhetnek a döntőben is" - elemzett Jackson. "Egy biztos, hihetetlen intenzitással fognak nekünk jönni, a tűzzel, amit éppen a hosszas küzdelmük generált. Ez az ő igazi előnyük." A Lakers azonban nem vesztett első meccset a playoffsorozataiban, amióta Jackson az edzőjük, és a négy nyert meccsig tartó szériák nyitányain egy kivétellel mindig kétszámjegyű volt az előnye. A Philadelphia idén 1-2-vel áll, ők azonban elképesztő tehetséggel bírnak a tekintetben, ahogy a vesztes helyzeteket kezelik, ahogy a vereség nyomását lerázzák magukról - az Indiana ellen a nyitómeccset vesztették el, a Toronto és a Milwaukee 2-1-re vezetett ellenük. "Mintha egy hónapos vakáción lettünk volna, pedig csak egy hét telt el" - mondta Jackson. "Azt hiszem, fel tudunk majd töltődni az első meccsre, de ez nem olyan dolog, amit ki-be kapcsolgathatsz. Az első meccs egyébként is inkább csak arra jó, hogy megismerd az ellenfelet, azután kezdődik majd el az igazi harc."

Mutombót kevesebbszer látjuk
zsákolni, mint blokkolni

A 76ers a vasárnapi diadalt követően Philadelphiában gyűlt össze, mielőtt nekivágtak volna a kontinens átszelésének. Most pihenhettek a legtöbbet két meccs között: 72 órán át nem a parketten lenni, ilyen még a playoffban nem fordult elő Iversonékkal, két napjuk volt a Toronto elleni párharc negyedik és ötödik meccse között, de azon kívül minden második este játszottak. És ezeken az estéken oly magasból oly mélyre (és viszont) kerültek, amihez fogható ingadozáson a Lakers nem ment keresztül március vége, a Shaq-Kobe balhé megoldása óta.

A ki a dudás a hollywoodi csárdában? című műsorhoz hasonlót az Atlanti-óceán partján is átéltek: Allen Iversonnal annyi bajuk volt, hogy tavaly nyáron majdnem kirúgták. Most azonban olyan nagy kedvenc, hogy még a vele annyit szenvedő edző is "kiskölyöknek" hívja néha. Nem csoda, Iverson ligaelső 32,1-es pontátlaga mellett 6,8 gólpasszal és 2,5 labdaszerzéssel is csapata legjobbja, az utolsó meccsen 17/33-mal dobott mezőnyből, 4/6-tal a hármasvonalon túlról, hét assziszt mellett hat lepattanót és két lopást vállalt, és csupán kétszer adott el labdát. "Ez volt élete egyik legjobbja" - hajtott fejet a Milwaukee centere, Ervin Johnson. "Ő vitte a hátán a csapatát." Tavaly azonban még mindenki nyavalygott, hogy milyen önző, és az is volt. Olyannyira, hogy megutáltatta magát a csapattársakkal, az edzővel, a tulajdonos Pat Croce-szal, még a liga vezérével, David Sternnel is (ő a raplemezének mocskos szövegei meg a külseje miatt rágott be, egy promóciós fotón még ki is retusáltatta a tetoválásait), és a főnökei elhatározták, elcserélik valahova. Ettől hősünk halálra rémült, és megígérte, megváltozik. Most is ugyanúgy néz ki (mint egy gettórapper), de a játékstílusát mintha kicserélték volna. "Hihetetlen sokat fejlődött nemcsak játékosként, de mint emberi lény is" - mondta Brown. "Nem is tudtam volna elképzelni, hogy egy játékos ilyen hatással lehet a környezetére: amennyire én szeretek edzősködni, ő olyan kisugárzással adja tudtára a csapatnak, mennyire elkötelezettje a játéknak. Le a kalappal előtte. Nem beszélve a sérüléseiről, amikkel más számára elképzelhetetlen lenne a játék, különösen az ilyen minőségű játék." Mindenki tudja, miről beszél: a könyöke, a csípője és még tucat különböző testtája látta kárát annak, hogy Iverson nem volt hajlandó feladni a küzdelmet.

A nagy egymásra találás: Iverson
és edzője, Larry Brown

Az azonban nem mindegy, hogy 11 győzelem elérése érdekében azonos idő alatt 18 vagy 11 meccset játszol-e le.

Az alapszakaszban mindkét csapat megnyerte az egymás elleni meccseik közül a hazait (december 5.: Lakers-Sixers 96-85, február 14.: Sixers-Lakers 112-97), de mindkettő meg is változott azok óta a meccsek óta. Mutombo akkor még nem is volt Philadelphiában, a Los Angeles egyik legjobbja, Derek Fisher pedig sérült volt akkoriban. Fisher felgyógyulásával van egy ember, akire mindig rábízhatják a Lakersnél a távoli dobásokat, a Theo Ratliff sérülése után igazolt kongói center pedig már az All-Star meccsen, 11 nappal a leigazolása előtt megmutatta mire képes Iverson mellett: a Szupertörpe mérkőzéscsúcsot jelentő 25 pontja mellé Mutombo 22 lepattanót (szintén a meccs legjobbja) és 12 pontot rakott. (O'Neal egyébként nem játszott az All-Star meccsen, Bryant pedig 19-et dobott). Mindkét csapat 56-26-os győzelmi mérleggel fejezte be az alapszakaszt, a Lakersé azonban a hazai pálya, mert nekik jobb a mutatójuk az ellentétes konferencia csapatai ellen (22-8 a 16-12 ellenében).

A Lakers 12 bajnoki címet nyert eddig, a 76ers kettőt, a legutóbbit még 1983-ban, Moses Malone-nal és Julius Ervinggel, elsöpörve éppen a Los Angeles-ieket a döntőben. Az itt felsorolt számok egyébként teljesen lényegtelenek: az számít inkább, ahogy a napsütötte Kaliforniában vidáman söprögetnek, míg a füstös keleten minden egyes sikerért keményen gürcölnek.

[mécs]

Ajánló:

A nagydöntő az NBA.com tálalásában

Korábban:

Hétfőre virradóra már valóban megkezdte a történelemírást a Los Angeles Lakers: a Portland (3-0) és a Sacramento (4-0) után a San Antoniót is söpréssel búcsúztatta (4-0). A bajnoki címvédő ezúttal 111-82-re nyert, és sorozatban 19. alkalommal hagyta el győztesen a parkettet.