Társoldalunk:

Két tucat EYOF-érmet nyertek sportolóink

2007.07.28. 18:37

Remekül hajráztak a magyar fiatalok az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál (EYOF) zárónapján: versenyzőink 12 érmet szereztek pénteken Belgrádban, köztük két aranyat is, így összesen 24 éremmel zárt a magyar küldöttség.

Az aranyak a jégcsarnokban születtek, a hokipalánkok közé berendezett pingpong-asztalokon. Először a Madarász Dóra, Ambrus Krisztina páros győzött, igaz, nem mindennapi izgalmakat követően. Az esélyesnek számító magyar lányok az első játszmában 3:0-ra vezettek, aztán ezt a szettet 11:5-tel buktál el, míg a másodikat 11:1-re. A harmadikban magukhoz tértek, ezt viszonylag simán hozták, ám a negyedikben ismét a szívbajt hozták a maroknyi magyar táborra, hiszen 5:0 után 7:8 következett. Ekkor egy jóütemű időkéréssel sikerült megállítani őket a lejtőn, hogy aztán a döntő szett már örömjátékot hozzon, Madarászék egymás után gyártották a pontokat, és végül 11:5-tel betakarították az ötödik játszmát, s ezzel az aranyérmet is.

"Nem éreztük a játékot, kellett két szett, amíg kiismertük őket. Utána azért jobban összeálltunk" - mondták a lányok egymás szavába vágva, majd elindultak az eredményhirdetésre, hogy meghallgassák a magyar himnuszt.

Kisvártatva Perei Gergely bronzérmének tapsolhattunk, bár az ifjú magyar legény igazán megérdemelte volna tán az aranyat is - kár, hogy az elődöntőben óriási csatában alulmaradt az első kiemelt belgával szemben: 0:2-ről fordított 3:2-re, majd a hatodik szettben két meccslabdája is volt, ám egyiket sem sikerült értékesítenie. Ez azonban nem szegte kedvét, és a bronzmeccsen sima győzelmet aratott - hogy aztán ő is tapsoljon Ambrus Krisztinának, aki egyéniben feltette a koronát belgrádi szereplésére, hiszen megszerezte második aranyérmét, mégpedig a nagy esélyesnek számító, első kiemelt szlovák Balazova ellen. Ugyanitt Madarász Dóra bronzot szerzett: amikor a két magyar hét szetten át nyüstölte egymást az elődöntőben, alighanem az előrehozott finálét láthattuk.

Újabb kellemes meglepetést okoztak atlétáink: az 1500-on szerzett érmeket megfejelve 3000 méteren is kitettek magukért, ami az esti 30 fokban dicséretes produkció. Szőke Gergő ezüstérmes lett a leghosszabb távon, míg Czebei Réka duplázott, az 1500 után 3000-en is bronzérmesként zárt.

Nagy reményeket fűztünk Böczögő Dorina szerepléséhez, aki a szerenkénti döntőkben szerepelt ugrásban és talajon. Előbbiben számított esélyesnek, hiszen másodikként jutott be, ám az első kísérleténél csúnyán letette a kezét, ezt pedig a kelleténél talán súlyosabban vették számításba a pontozók, így hiába volt a második ugrása remek, végül be kellett érnie a hatodik hellyel. Talajon viszont nagyon közel járt a dobogóhoz, ám végül 25 ezredpontos különbséggel a negyedik helyre rangsorolták.

Cselgáncsban az elődöntőig jutott Gombár Szabolcs, ott azonban kikapott az olasz Di Giudától, és  a bronzcsatát is elveszítette.

Jó szokásukhoz híven halmozták az érmeket úszóink - kevésbé jó szokásuk szerint arany ezúttal sem került versenyzőink nyakába. Három ezüst és két bronz az utolsó nap mérlege: az egyiket Kozma Dominik szerezte 200 gyorson, aki így három medáliával zárt. Szintén második lett Kapás Boglárka (800 gyors) és a női vegyesváltó, míg Szilágyi Áron (100 hát) és Czifra Cecília (100 mell) harmadikként ért célba.

Csattanóként a vízilabdázók döntője maradt - ám nem olyan csattanóval ért véget, amilyennel szerettük volna. Ebben nem kis mértékben a játékvezetők voltak a ludasak: az egy dolog, hogy számtalan csattanós pofont és rúgást hagytak megtorlatlanul a hazaiak részéről, azt azonban senki sem értette, hogy tizenéveik közepén járó fiúk mérkőzésén mivégre kell ugyanolyan "ipari mennyiségben" megítélni a kiállításokat, mint a felnőtteknél. Azzal, hogy nem hagyták játszani a fiatalokat - összesen 31 kiállítás volt a mérkőzésen -, teljesen követhetetlenné tették a mérkőzést.

Az első negyedben egyébként óriási nyomás alatt tartották a mieinket, akik ezt nem is bírták ki: az 5:1-es kiállítási arány, valamint a centereink ellen megítélt négy kontra jól jelzi, ezt a döntőt mindenképpen meg akarták nyeretni a szerbekkel azok után, hogy a fő attrakciónak szánt kosárlabda-fináléról lemaradtak a hazaiak (kikaptak a spanyoloktól a döntőben).

Különösen jól illusztrálja a történteket, hogy kapusunk már az első negyed végén a kipontozódás határára jutott, ekkor ugyanis két hiba szerepelt a neve mellett. Nem csoda tehát, hogy az első negyed után 6-2-re vezettek a szerbek, és ettől fogva nem igazán tűnt úgy, hogy a mieinknek esélyük lehet. Hiába küzdöttek, a harmadik negyedben még mindig tekintélyes volt a hazaiak előnye (11-6). Aztán persze kiderült, hogy a tinédzserek világában sok minden lehetséges.

A hazaiak egy idő után már csak az órát figyelték, míg a mieink minden mindegy alapon elkezdtek játszani, aminek az lett a vége, hogy a végül öt gólig jutó Bátory Bence vezérletével zsinórban kezdték dobálni a gólokat, és 1:39 perccel a befejezés előtt már csak 13-12 állt a táblán. Egy kivédekezett támadást követően Bátory megúszott, ám az indításnál a labda a kezétől nem messze esett le, megcsúszott egy hullámon, és a kapusig siklott. Kisvártatva újabb labdaszerzésünket követően még egy esély kínálkozott, ám a lövés nem talált utat a kapuba, így a fiúknak be kellett érniük a hősies küzdelemben kiharcolt ezüstéremmel - az azonban biztos, emelt fővel távozhattak a Banjica-uszodából.

Összességében elmondható, hogy bár aranyak tekintetében nem ez volt a legjobb magyar szereplés, az éremszámot (3 arany, 7 ezüst, 14 bronz) alapul véve 1991 óta minden idők második legeredményesebb olimpiai fesztiválját zárta a magyar csapat 24 éremmel (ez "darabra" a negyedik legjobb az egész mezőnyben) - ennél jobban csak az oly' emlékezetes, 14 aranyat hozó 2003-as párizsi EYOF-on "gyűjtögettek" tinédzsereink, ahonnan 30 éremmel tértek haza.

KAPCSOLÓDÓ CIKK