A hét sportsztorija: Erdei kibekkelte, a válogatott nem

A mögöttünk hagyott héten az angol válogatott blamázsa váltotta ki a legnagyobb nemzetközi visszhangot, míg itthon a Várhidi-csapat utolsó Eb-selejtezője és Erdei Zsolt címmérkőzése volt a legfontosabb sportesemény. Egyik sem volt sétagalopp, de az egyik ütközetet legalább sikerült megynerni - más kérdés, hogy az utólagos nyilatkozatokban Madár értékelte kritikusabban saját teljesítményét.

Az angol futballtársadalom egy hónappal ezelőtt borult gyászba először, amikor is a válogatott utolsó előtti Eb-selejtezőjén kikapott Oroszországban, így már a szborjana botlására is szükése volt ahhoz, hogy a horvátok ellen kiharcolhassa a kontinensviadalon való részvételt. Érthető, hogy a brtik sajtó igencsak szkeptikussá vált a csapat esélyeit illetően, és maguk a játékosok sem nagyon bíztak benne, hogy Guus Hiddink együttese pontokat veszít majd az alacsonyabban jegyzett Izrael vagy Andorra ellen.

Előbbi ország válogatottja mégis megtette azt a szívességet, hogy egy hosszabbításban szerzett góllal legyőzte az oroszokat, minek következtében Angliának csupán annyit kellett volna tennie, hogy a Wembleyben nem kap ki a csoportelsőként már biztos továbbjutó, s talán ennek is betudhatóan a Macedóniában már egy 2-0-s vereséget is beszedő horvátoktól.

Mint szerda este kiderült, a feladat megoldhatatlannak bizonyult a nevek alapján bombaerős, Steve McClaren írányította angol válogatottnak, ezek után pedig az emberben felmerül a gondolat, talán nem minden alap nélkül született a szigetországban vagy egy kötetre való írás, amely az Eriksson segítőjéből szövetségi kapitánnyá előlépett szakember alkalmatlanságát bizonygatta az utóbbi hónapokban.

Persze van az úgy, hogy a sajtó sem feltétlenül a legjobb megoldást sugallja, a bakijai miatt korábban sokat kritizált Robinson helyett például Carsont állította csatasorba McClaren, hogy aztán az újonc kapus egy hatalmas potyagólt kapva már a 8. percben hátrányba hozza a csapatát. Az első horvát gólt egy második követte, ám Lampardék ezt a hátrányt még le tudták dolgozni, Petric bal sarokban kikötő bombája azonban végleg szertefoszlatta az angolok reményeit, akikkel 1984 óta először fordult elő, hogy nem utazhatnak el az Európa-bajnokságra.

Bár McClaren szakmai megítélésén nyilván semmit nem változtatna, morálisan azonban sokak szerint elvárható gesztus lett volna, ha minden idők legeredménytelenebb angol kapitánya a kudarc után önként távozik posztjáról. Ehelyett inkább megvárta, hogy az angol szövetség mentse fel a munkavégzés alól, 2,5 millió fontos (875 millió forint) végkielégítéssel.

Angliában - és világszerte - pedig megkezdődött az ilyenkor szokásos össznépi találgatás és javaslattevés a következő kapitány személyére, Fabio Capellótól Jürgen Klinsmannig, José Mourinhótól Martin O'Neillig.