Társoldalunk:

Ki az év sportembere?

2009.12.29. 10:59

Az újságírók már választottak, szavazataik alapján a férfiaknál Gyurta Dániel, a nőknél Hosszú Katinka lett az év sportolója, a szakvezetők és edzők között pedig Egervári Sándor és Mocsai Lajos végzett az élen. Most önökön a sor, hogy döntsenek a sok ragyogó teljesítmény között, ám ebben a szavazásban elhagyjuk a nemi megkülönböztetést, és az edzőket sem választjuk el a versenyzőktől. Azt az embert keressük, aki a legnagyobb sportélményt okozta önöknek 2009-ben.

Egervári Sándor

Amikor 2008 végén dicstelenül távozott Győrből (azzal vádolták, hogy búcsúzóul egy papírra rajzolt péniszt küldött volt munkaadóinak, bár ő ezt tagadta), talán még ő sem sejtette, hogy 2009-ben pályafutása eddigi legmagasabb csúcsára fog felérni. Pedig nem volt könnyű helyzetben, hiszen mindössze három héttel az egyiptomi világbajnokság előtt vette át az U20-as válogatottat, amely ráadásul egy felettébb kiábrándító vereséggel kezdte a tornát. A munkatársai szerint  pedagógusként is kiváló edző innen kormányozta egészen a harmadik helyig Németh Krisztiánékat, a taktikai utasítások mellett a lelkükre is vigyázott, ahogy az [origo]-nak fogalmazott, "meg kell értenünk emberileg  is ezeket a gyerekeket ahhoz, hogy a szakmában segíthessünk nekik". Szimpatikus volt az is, hogy nem sajátította ki a sikert, soha nem mulasztotta el, hogy megemlítse azokat a szakembereket, akik előtte foglalkoztak az ország kedvencévé vált csapattal.


Erdei Zsolt

Jelképes mérkőzés volt Erdei Zsolt novemberi csatája az egy súlycsoporttal nehezebb Giacobbe Fragomenivel. A legjobb magyar bokszoló a ringben hasonló mélységeket élt meg, mint amilyen reménytelennek látszott a karrierje az év nagyobb részében, hogy aztán a kiütés széléről visszakapaszkodva megmutassa, mi rejlik benne valójában. Erre már csak azért is nagy szüksége volt, mert az Universum olyan csúnyán szívatta az idén, ami igazán ritkaságszámba megy egy ilyen régóta veretlen profi világbajnok esetében. A másik oldalon persze mindig el lehetett mondani, hogy Erdei nem elég izgalmas az amerikai, de még a német közönség számára sem, ez a vélemény azonban semmit sem változtat azon a tényen, hogy az évek alatt alig találtak neki egy normális ellenfelet. Miután a budapesti gálán való fellépését is ellehetetlenítették, már a béketűrő bunyós is kiborult, de legalábbis elment a kedve az egésztől. Végül előálltak a súlycsoportváltás ötletével, ami Erdei számára hatalmas rizikót jelentett, az Universum viszont így meccs nélkül át tudta játszani az övét Jürgen Brähmernek. Erdeinek nem volt más választása, vállalta a kihívást, és hatalmasat küzdve legyőzte a cirkálósúly bajnokát, elnyerve végre azt az elismerést, ami talán kárpótolja a pocsék menedzselése miatt elszalasztott lehetőségekért. 

Forrás: MTI


Gyurta Dániel

Azt mondja, az athéni ezüstérem még túl korán jött neki, tizenöt évesen nem tudta feldolgozni a sikert, nem is gödörből, hanem szakadékból kellett kimásznia a 2004-es olimpia után. Sokan talán el is feledkeztek róla, ő azonban nem mondott le az álmairól, visszatalált a helyes útra, és a római világbajnokságon az  egész viadal legszédületesebb hajráját kivágva, az utolsó 50 méteren öt vetélytársát megelőzve megnyerte a 200 méteres mellúszás döntőjét. A rövid pályás Eb-n világcsúccsal megszerzett aranyérme már papírforma volt, a 100-on behúzott ezüstéremmel pedig azt is bebizonyította, hogy nem csak egy számban képes kiemelkedő eredményre. Úgy érzi, egyszer még jobb lesz ezen a távon, mint amelyiken a nyáron világbajnok lett,  ha pedig - edzője, Széles Sándor szavaival  - "beérik a férfiereje", legyőzhetetlen mellúszó válhat belőle.

Forrás: MTI


Herczeg András

Lehet persze viccelődni azon, hogy a Debrecen beállította a Fradi BL-rekordját a kapott gólok tekintetében, de nem lenne méltányos megfeledkezni azokról a  napokról, amikor a fél ország azt ünnepelte, hogy egy magyar csapat bejutott a már-már elérhetetlennek tűnő elitligába. Herczeg András csapata itthon évek óta nem adja ki a kezéből a bajnoki aranyérmet, és bár kétségkívül előnyt jelent, hogy Debrecenben szokatlanul rendezett körülmények között lehet dolgozni, a vezetőedző mégiscsak úgy hozta ki a maximumot a lehetőségeiből, hogy a legjobb játékosait azért rendszeresen eladta a klub. A BL-re persze próbáltak  erősíteni, ez azonban nem lehetetett elég a a Lyon, a Fiorentina és Liverpool ellen, habár utóbbinál még így is több gólt szerzett a magyar bajnokcsapat.

Forrás: MTI


Hosszú Katinka

A pekingi olimpia után abba akarta hagyni az úszást, belefásult abba, hogy egyedül rója a hosszokat a bajai uszoda 25 méteres medencéjében.  A Los Angeles-i  ösztöndíj azonban mindent megváltoztatott, azt mondja, az új közegben szinte újjászületett, hónapról hónapra rengeteget fejlődött, aminek a római világbajnokságon ékes bizonyítékát is adta. Miután 200 vegyesen és 200 pillangón begyűjtött egy-egy bronzérmet, a 400 vegyes döntőjében meglepetésre úgy megverte a világ ez idő szerint talán két legjobb úszónőjét, Kirsty Coventryt és a két vegyes pekingi olimpiai bajnoknőjét, Stephanie Rice-t, hogy csak pislogott a Foro Italico tízezer nézője. Ezzel Egerszegi Krisztina és Kovács Ágnes után ő lett amagyar úszósport harmadik világbajnoknője, Gyurta mellett pedig az év sportolójának is megválasztották.   

Forrás: MTI


Kiss Balázs

Birkózásban sem voltunk elkényeztetve vb-aranyakkal az utóbbi időben, az utolsót még Farkas Péter nyerte 18 évvel ezelőtt, a BVSC 96-os kilogrammos  kötöttfogású versenyzője azonban szeptemberben 26-án, Dániában véget vetett a hosszúra nyúlt rossz sorozatnak. Kiss számára hosszú és rögös vezetett a sikerig, bár a korosztályos versenyeken mindvégig a közvetlen az élmezőnyhöz tartozott, az utóbbi két évben gödörbe került, a pekingi olimpiáról is lemaradt. A világbajnokságon is minden lépcsőfokért meg kellett küzdenie, öt mérkőzéséből négyet három menetben nyert csak meg, köztük a svéd Jimmy Lidberg elleni finálét is, ahol 0-2-ről fordított 3-2-re. Végül egy olyan pörgetéssel győzött, amit ő maga csak röhejesnek nevez, mert tízből kilencszer nem tudja becsapni vele az ellenfeleit.

Forrás: EPA


Kiss László

Munkáját mi sem minősíti jobban, mint hogy a magyar úszóválogatott hat érmet hozott haza a római világbajnokságról, köztük két aranyat is. Mindezt a világ egyik legnépszerűbb, rohamosan fejlődő sportágában, amelyben a szerényebb anyagi lehetőségeik miatt tulajdonképpen indokolt lenne a magyarok visszaesése, ehhez képest éppen fordított a helyzet, egyre jobb a magyar úszás. Noha a rövid pályás Eb presztízse kisebb a vb-énél, az ott elért nyolc érem, három világ- és öt Európa-csúcs szintén magáért beszél. Az egykor Egerszegi Krisztinát, Kovács Ágnest és Güttler Károlyt edző Kiss tekintélye a magyar úszósportban megkérdőjelezhetetlen, nemrégiben még a százhalombattai városi uszodát is róla nevezték el.

Forrás: MTI


Koman Vladimir

Korábban annyit lehetett hallani róla, hogy tehetséges játékos, és egyelőre hezitál, hogy a magyar vagy az ukrán válogatottban akar-e játszani. Az U20-as vb-n aztán a szélesebb közvélemény is megbizonyosodott róla, mekkora jelentősége is van ennek a kérdésnek. Jó volt látni, hogy egy egyébként sok mindenért szerethető magyar csapatnak végre van egy igazi vezére, Koman pedig fiatal korát meghazudtoló eltökéltséggel vállalja fel ezt a szerepet. Az elszánt tekintetnél már csak a pályán mutatott megoldásai meggyőzőbbek, kiválói irányítói képességeihez gólerős játék párosul. Az egyiptomi tornán a  bronzérmes válogatott csapatkapitányaként ezüstcipős lett, de sokat vállalt az olaszok novemberi legyőzéséből is az U21-es Eb-selejtezőn.

Forrás: MTI


Kovács Katalin

Noha a pekingi olimpián párosban megvédte a címét Janics Natasával, mégsem lehetett maradéktalanul boldog, hiszen a világ legjobb női kajakosaként egyéniben nem tudott dobogóra állni. Volt, aki azt jósolta, Fábiánné Rozsnyói Katalin nélkül több elődjéhez hasonlóan ő sem marad a csúcson, Kovács azonban Sári Nándor irányítása alatt 2009-ben ismét verhetetlen volt. Pedig az idény elején egyáltalán nem hitt benne, hogy ilyen jól sikerül az év, végül mégis négy világbajnoki és három Európa-bajnoki arannyal bővítette az éremgyűjteményét. Immár 27-szeres világbajnok, ezzel beérte a ranglistán a csúcstartó német Birgit Fischert. Nemcsak a sportágának, de a jelenkor magyar sportjának is az egyik legnagyobb alakja.

Fotó: Hajdú D. András [origo]


Marosi Ádám

Öttusában Magyarország nagyhatalomnak számít, ez a státusz azonban erőteljesen megingott 2008-ban: az olimpián még az első tizenötbe sem fértek be versenyzőink, és hazai rendezésű vb is elég rosszul sült el. Idén aztán helyre állt a világ rendje, elsősorban Marosi Ádámnak köszönhetően, aki páratlan  sorozatával vitán felül az év legjobb teljesítményét nyújtotta a férfi mezőnyben. Nemcsak az augusztusi világbajnokságot nyerte meg, hanem - két ezüst- és  egy bronzérem után - a Világkupa-sorozat szeptemberi döntőjét is, az Európa-bajnokságon pedig a harmadik helyen végzett. Tette mindezt úgy, hogy a 2006-os, kettős lábtörést okozó lovasbalesete miatt gyakorlatilag három év kiesett a pályafutásából.

Forrás: [origo]

KAPCSOLÓDÓ CIKK