Társoldalunk:

A visszavonulás lehet a sportsikerek egyik titka

2010.07.31. 19:14

Vajon mi készteti a egykor verhetetlen bajnokokat arra, hogy visszavonulásuk után meggondolják magukat, és gondosan felépített renoméjukat kockáztatva újra versenybe szálljanak? Michael Schumacher idén csak hátulról figyeli az élmezőnyt a Forma-1-ben, Lance Armstrong pedig a Tour de France huszonharmadik helyével búcsúzott el ismét a kerékpársporttól, dr. Lénárt Ágota sportpszichológus szerint azonban a visszatérés után általában jobb eredményekre képesek a sportolók.

"Az ember bizonyos élethelyzetekben racionális döntéseket hoz. Úgy érzi, nem folytathatja pályafutását, mert belefáradt, belefásult, kiégett vagy éppen az egyéni élethelyzet - mint például a nőknél a gyermekvállalás - kényszeríti erre a lépésre. Viszont amint ezek a dolgok rendeződnek, sokan úgy döntenek, érdemes folytatni" - mondta az [origo]-nak dr. Lénárt Ágota, a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar tanszékvezető egyetemi docense.

A sportpszichológus szerint az esetek többségében a visszavonulását feladó, ismét a versenyzés felé forduló sportoló sikeresebb lesz, mint korábban. "Amikor egy sportoló úgy dönt, most már véglegesen befejezi pályafutását, akkor komolyan úgy is gondolja. De amikor az idő múlásával azt látja, van még keresnivalója, az ellenfelek nem jobbak nála, akkor elgondolkodik a visszatérésen. Az ilyen típusú visszatérések után általában még jobb eredmények szoktak születni, mint korábban. Akadnak persze olyanok is, akik csak azért sportolnak ismét, mert szeretnek versenyezni, bennük már nem ég ugyanúgy a tűz, mint fénykorukban. A másik véglet, ha a visszatérés után nem jönnek az elvárt sikerek, és ez olykor komoly lelki traumába csaphat át. Ez a keserű szájíz olyan hatással lehet a sportolóra, hogy még a korábbi sikereket is lenézi, megcsömörlik mindentől."

Lénárt sokszor találkozik olyan fiatalokkal, akik a túledzettség miatt úgy érzik, nem akarnak már többet az élsporttal foglalkozni. "Nekik mindig azt tanácsolom, egy-két hetet pihenjenek, nézzék meg, milyen az élet a sport nélkül, s utána döntsenek. A leggyakrabban hiányozni kezd nekik a napi munka, és bizony ismét belefognak az edzésekbe."

Pulai kenuzással készül a szánkóversenyekre

"Igazából hivatalosan sohasem hagytam abba, inkább azt mondanám, a sérülések miatt kihagytam pár évet" - mondta az [origo] érdeklődésére Pulai Imre, aki 1988 és 2000 között négy nyári olimpián vett részt, Sydney-ben pedig Novák Ferenc társaként olimpiai bajnok lett kenu kettesben.

"A kenu az életem, ezért nem tudom befejezni. Még a mostani országos bajnokságon is indultam a négyesben, s megcsíptük a második helyet. Tizenhat évig kenuztam csúcsszinten, négy olimpián jártam, s mivel most a szánkósportban szeretnék a legjobbak közé kerülni, a nyári kajak-kenu szezont egyfajta felkészülésnek tekintem a téli eseményekre."

Forrás: AFP

Pulai célja eljutni Szocsiba, nem turistaként, hanem a 2014-es szánkóversenyek egyik résztvevőjeként. "A tavalyi Eb-n harmincharmadik lettem, hét Világkupa-versenyt fejeztem be a 33-45. hely között. Idén tizenegy Vk-futamon szeretnék indulni, ki akarom harcolni a világbajnoki részvételt, amire, ha sikerül beszereznünk az új szánkót, van is esélyünk."

Aki a csapatért tért vissza: Ónodi Henrietta

Ónodi Henrietta visszatérést más motiválta, ő egyszerűen segíteni akart a magyar tornasportnak, illetve békéscsabai társainak. A tornásznő tizenöt évesen, 1989-ben Európa-bajnok lett felemáskorláton, aztán 1992-ben előbb Párizsban világbajnok lett, majd ugrásban olimpiai bajnokságot nyert a barcelonai játékokon.

Bár az olimpia után visszavonult, mivel 1994-től San Antonióban tanult, elindult az 1995-ös Universiadén. S ha már visszatért, tagja lett az atlantai olimpián indult magyar női válogatottnak, amelyben vele együtt négy békéscsabai tornász volt. A csapat a bravúros kilencedik helyen végzett, Ónodi egy évvel később még részt vett egy újabb Universiadén, ezt követően vonult vissza végleg.

A csodát Fischernek és Torresnek hívják

A nemzetközi sportéletben is emlékezhetünk nagy visszatérőkre, sikeresekre és kevésbé sikeresekre egyaránt. Nyolcszoros olimpiai bajnokként és huszonhétszeres világbajnokként, két bejelentett visszavonulás után 2005-ben, 43 évesen még Eb- és vb-bronzérmet szerzett minden idők legsikeresebb kajak-kenusa, Birgit Fischer. A német klasszis először 1988-ban, a szöuli olimpiát követően hagyta abba, de mint kiderült, abban tévedett, hogy pályája csúcsán jár.

Forrás: AFP

1992-ben, Barcelonában és négy évvel később Atlantában egy-egy aranyat és egy-egy ezüstöt szerzett, Sydney-ben pedig két arannyal gazdagította kollekcióját. Jött az újabb visszavonulás, amit kevesen hittek el, így senkit sem lepett meg, hogy 2004-ben ismét hajóba ült, a négyest arany-, a kettest ezüstéremhez segítette.

Csodát tett Dara Torres is, akinek a pekingi olimpia már az ötödik volt pályafutása során. 1984-ben, Los Angelesben a 4x100-as gyorsváltóval nyert először, az 1988-as és a 2004-es olimpiát kihagyta, 1992-ben és 2000-ben viszont bajnok lett. Gyakorlatilag hét évet kihagyva azért tért vissza 2007-ben, hogy kvalifikálja magát az olimpiára, ami nemcsak sikerült neki, de 50 gyorson, a 4x100-as vegyes váltóval és a 4x100-as gyorsváltóval is ezüstérmes lett.

Navratilován nem fogott a kor

Sohasem volt, és talán sohasem lesz többet olyan játékosa még egyszer a teniszvilágnak, mint Martina Navratilova. 1975-től íródó profi pályafutása során számolatlanul döntötte meg a csúcsokat, elképesztő még leírni is, de pályafutása során 167 egyéni és 177 páros versenyt nyert meg, Grand Slam-tornákon 18 egyéni és 41 páros trófeát gyűjtött.

Forrás: AFP

Navratilova 1994-ben visszavonult, 2000-ben beválasztották a Teniszhírességek Csarnokába, ám ugyanabban az évben vissza is tért, olyannyira, hogy 2003-ban, Melbourne-ben és Wimbledonban is nyerni tudott Leander Paes társaként vegyes párosban. 2006-ban vonult vissza ismét, immáron végleg.

Felemás visszatérés: Armstrong és Jordan

A hétszeres Tour De France-győztes Lance Armstrong 1996-ban legyőzte a rákot, majd 1999 és 2005 között verhetetlennek bizonyult a világ legnagyobb körversenyén. 2005. július 24-én jelentette be visszavonulását, ám csupán négy évig bírta versenyzés nélkül. Visszatérése sikeresnek mondható, mert bár győzni nem tudott, de a tavalyi Touron harmadik lett. Az idei huszonharmadik hely azonban igazolta, miért készült búcsúfellépésként a versenyre.

Forrás: AFP

Félig-meddig Michael Jordan is elégedett lehet a sorsával, hiszen 1993-ban úgy vonult vissza, mint aki elérte karrierje csúcsát: kétszeres olimpiai bajnokként és háromszoros NBA-győztesként. Megpróbálkozott a baseballal, hogy édesapja álmát valóra váltva abban a sportágban is a legjobbak közé kerüljön. Miután nem sikerült, 1995. március 19-én, másfél év kihagyás után újra magára öltötte a Chicago Bulls mezét.

Az első gyenge félszezon után 1996-98 között újabb három bajnoki aranygyűrűt ért el a csapattal, a lockout miatt csonka szezonban aztán újra bejelentette visszavonulását. A sportágtól azonban nem szakadt el, a Washington Wizards általános igazgatója lett, s amikor látta, milyen gyenge az együttes, 2001 szeptemberében kétéves szerződést kötött a klubbal. Csak önmagához képest játszott gyengén, utolsó szezonjában, negyvenévesen is húszpontos átlagra volt képes, és átlépte a harmincezer pontos álomhatárt is.

Nehézsúlyú KO, svéd faütő, megvalósulatlan úszóálom

Akadtak azonban olyan világnagyságok is, akik túlértékelték lehetőségeiket, s visszatérésük csúfos kudarccal zárult. A minden idők legjobb nehézsúlyú profi ökölvívójának tartott Muhammad Ali 56-5-ös mutatója szebb lehetett volna, ha 59. mérkőzését követően, amelyen visszaszerezte a vb-címet Leon Sprinksszel szemben, végleg visszavonul 1978-ban. Ali azonban 1980-ban visszatért, vállalt még két mérkőzést, ám Larry Holmes kiütötte, majd Trevor Berbicktől elszenvedett veresége után már nem volt kérdés többé, hogy eljárt felette az idő.

Huszonhárom évesen vonult vissza a műkorcsolyasport egyik legdekoratívabb és legeredményesebb sportolója, Katarina Witt. Az NDK jégkirálynője 1983 és 1988 között két olimpiai, négy világbajnoki és hat Európa-bajnoki aranyat gyűjtött, majd a szöuli olimpia után profinak állt. 1994-ben a lillehammeri játékokra tért vissza, de hiába kapott komoly szurkolói támogatást, a nagy elvárások ellenére csupán hetedik lett. Ezt követően már csak a Playboyban domborított nagyot.

Forrás: AFP

Komoly problémákat okozhat, ha egy sportoló nem halad a korral. A hatszoros Roland Garros- és ötszörös wimbledoni győztes svéd teniszező, Björn Borg például 26 évesen, 1983-ban vonult vissza, majd 1991-ben úgy döntött, ismét megpróbálkozik a tenisszel, ám továbbra is csak hagyományos faütőjében bízott, így esélye sem volt a modern ütőkkel szemben. Tíz tornán indult, egy meccset sem tudott nyerni.

Amíg Dara Torres megmutatta, van visszaút és lehet öt olimpián is indulni, addig az 1972-es müncheni hős, Mark Spitz rosszul mérte fel az erőviszonyokat. A kilencszeres olimpiai bajnok úszó huszonkét évesen, pályája csúcsán vonult vissza, húsz évvel később azonban a fejébe vette, ott lesz a barcelonai olimpián. El is indult az amerikai válogatón, de másodpercekkel elmaradt az olimpiai szinttől.

Mi lesz veled, Schumacher?

Nem kis meglepetést okozott a szezon előtt Michael Schumacher, a hétszeres világbajnok autóversenyző ugyanis három év kihagyás után tért vissza a Forma-1-be, azért, hogy megszerezze nyolcadik elsőségét. Az idei szezon azonban nem róla szól, nemcsak hogy a vert mezőnyben van, de fiatal csapattársa, Nico Rosberg is rendszeresen megelőzi ugyanazzal az autóval. Schumacher ennek ellenére továbbra is úgy véli, kitölti a Mercedes GP-vel kötött hároméves szerződését.

Forrás: AFP

"Tartom magam ahhoz, amiről már korábban is beszéltem, amikor bejelentettem, hogy visszatérek az F1-be: bajnoki címet akarok nyerni. Ezért vagyok itt, erre összpontosítok"- fogalmazta meg 2011-re szóló célját Schumacher az Autosport riporterének nyilatkozva.

Azaz őt még nem szabad leírni, ki tudja, lehet, hogy tényleg visszatér a sportág csúcsára.

KAPCSOLÓDÓ CIKK