Társoldalunk:

Michelisz elbújik a horror után

2013.05.07. 15:28

A túraautó-világbajnokság (WTCC) hungaroringi versenyének első futamán a második, a másodikon pedig a nyolcadik helyen záró Michelisz Norbert a blogjában számolt be a múlt hétvégén szerzett élményekről. Leírta, hogy egy horrorfilmben érezte magát, és hogy nagy önuralom kellett ahhoz, hogy ne próbáljon az első helyre törni már az első kanyarban. A második futamon nem a versenyzésre, hanem arra gondolt, hogy mi van a falnak ütköző Gabriele Tarquinivel. Michelisz írását változtatás nélkül közöljük.

Az elmúlt két év tapasztalatai alapján tudtam, mire számítsak a Hungaroringen. Felkészültem a kígyózó sorokra, a tömött lelátókra, az egymás hegyén hátán lengő magyar zászlókra. Mégis csak szombat reggel a jegyet vásárló szurkolókat látva tudatosult bennem: újra megtörténik velem a csoda. És pontosan így történt!

Mint egy horrorfilm pattanásig feszült légkörében: tudod, hogy ott bújik meg a gyilkos a szobában, de még húzza az időt, még nem csap le az áldozatára. Körülbelül így éreztem magam beszorulva Yvan Muller és Gabriele Tarquini közé a második helyen a repülőrajt előtti pillanatokban. Az első futam 12 körében látszólag nem történt semmi, és talán sokaknak élvezetesebb volt a második futam, amelyen tele volt a padlás akcióval. De a kocsiban ülve más jelenti az izgalmat.

Forrás: MTI/Földi Imre
Az első futamon az élmezőnyben haladtMTI/Földi Imre


Ellenállni a csábításnak

Természetesen az autósportban nincs jobb érzés az előzésnél. A második futamon tudtam is előzni, de hátulról ez mindig könnyebb, hiszen lassabb autók haladnak előtted. Kevés az olyan pillanat ilyenkor, amikor apait anyait bele tudsz adni. Ezt csak az olyan szituációk hozzák elő, mint az első futam vonatozása, amikor előtted és mögötted is a gyors kocsi, gyors pilóta kombinációjával van dolgod. Amikor egyetlen apró hiba sem fér bele, különben nem a gyilkos, hanem az áldozat szerepét osztják rád a horrorfilmben. Amikor 12 körön át pengeélen táncolsz - ezekből tanulok a legtöbbet. A második helyről rajtoltam, kontrollált agresszióval próbáltam meg Muller előzését az első kanyarban, mert míg én a külső íven kezdtem, addig ő és mögöttem Tarquini is belső ívről indult. Az első kanyar előtt jött a kísértés: a lámpák kialvása után tempóból gyorsabb voltam a franciánál, hazai pályán, több tízezer szurkoló előtt nagy önuralmat kellett gyakorolnom, hogy ne vállaljak túl nagy kockázatot a rajt utáni tülekedésben.

Egy polcon a tavalyi elsőséggel

Mire a gumik elérték az ideális hőtartományt, másfél másodperces hátrányba kerültem Mullerhez képest. Körülbelül öt körömbe telt, hogy ez hat-hét tizedre csökkenjen, így csak akkor lett volna reális esélyem a megelőzésére, ha hibázik. Egy háromszoros világbajnok viszont ilyen ziccert ritkán ad. Ennek ellenére a második hely nekem felér a tavalyi győzelemmel, mert ha nem is nyertem, kihoztuk a futamból a maximumot. Egyetlen apró hiba, elfékezés vagy megcsúszás nélkül tudtuk le a 12 kört. Ehhez nagyon kellett, hogy szombaton végre zavartalanul tudtunk dolgozni. Először a szezonban nem volt semmilyen technikai problémánk, így arra tudtuk használni a két szabadedzést, amire eddig is kellett volna. Az elsőn beállítottuk az autót az időmérőre, a másodikon pedig mentem 12, közel éles kört egyhuzamban, hogy alaposan felkészüljünk a futamokra. Volt lehetőségünk megtalálni az ideális beállításokat. Ez ennyit számít.

Ritka gondolat futam közben

A második futamon aztán kétszer is ütést kaptam hátulról, teljesen elállítódott a futómű, emiatt nem tudtam olyan gyorsan menni. A rajt után nem sokkal Muller és Tarquini összement, a falról visszacsapódó autó pedig eltalált - olyan közel voltam, hogy esélyem sem volt kivédeni. Utána az ötös kanyarnál a BMW-s O'Young mérte fel rosszul a féktávot, és szaladt belém, visszaestem a 11. helyre. Bejött a safety car, ami alatt olyan dolog történt velem, ami ritkán: nem a következő kanyarra gondoltam, hanem arra, mi van Tarquinivel. Közelről láttam a balesetét, és elég durvának tűnt, bíztam benne, hogy nem akkora a baj, amekkorának tűnt. Végül visszaverekedtem magam a nyolcadik helyre, aminek örültem még úgy is, hogy a futam előtt a negyedik-ötödik pozíciót vettem célba. Azonban az ütközések átírták a forgatókönyvet.

Tarquini balesete 0.35-nél:


Az összetett pontversenyben feljöttem a tizedik helyre, és csak húsz pont a hátrányom a harmadik mögött. Most elbújok két napig Pécsen, mert az elmúlt két hét rendkívül intenzív volt, eléggé elfáradtam. Szükségem van a feltöltődésre, ahogy szükségem volt a sok szeretetre is, amit a Hungaroringen kaptam tőletek. Köszönöm!