Társoldalunk:

Egy ebédért lettek világbajnokok

2013.06.02. 8:23

Zalaegerszegen a magyar női- és férfiteke-válogatott is világbajnoki aranyérmet nyert, miközben amatőrként űzik a sportot. Vannak profik, akik évente 15 millió forintos fizetést és lakást kapnak, ezzel szemben a magyar tekéseknek meg kell elégedniük egy ebédmeghívással. Méhész Anita civilben műtősnőként dolgozik, munkájában hasznosítja az önuralmat, a higgadtságot és a türelmet, amire a teke tanította, Farkas Sándor pedig az után megy edzeni, hogy letelt a műszakja a fröccsöntőben.

"Most nagyon megnőtt a média érdeklődése irántunk, pedig mi a legutóbbi vébét is megnyertük, a fiúk pedig ezüstérmesek lettek. Biztos azért keresnek most annyian, mert itthon volt a világbajnokság" - kezdte Méhész Anita, akit azok után látogattunk meg edzés közben, hogy a múlt héten csapatban aranyérmes lett a zalaegerszegi vébén. A férfiak is világbajnokok lettek, tőlük Farkas Sándorral beszélgettünk, aki a vébé után lemondta a válogatottságot, így már csak a klubjára koncentrál. 

"Hétéves korom óta folyamatosan sportolok, de tekézni csak 22 évesen kezdtem el. Végigjártam a ranglétrát, osztályról osztályra lépegettem fel, ma már háromszoros csapatvilágbajnok és Bajnokok Ligája-győztes vagyok" - mondta Farkas, aki szerint fontos, hogy fizikálisan a topon legyen az ember, de csak abból válhat jó tekés, aki százszázalékosan tud koncentrálni.

Meglátogattuk a világbajnokokat:


Magyarországon nincsenek profi tekések, munka mellett űzik ezt a sportot, Méhész Anita a Városmajori Érsebészeti Klinikán röntgenműtősnő. Katéterterápiás laborban dolgozik, ahol érszűkületekkel, a szív és a perifériás erek tágításával foglalkozik, elárulta, hogy a tekében megtanult higgadtságot, precizitást és önuralmat kamatoztatni tudja a munkájában. "Sokszor komoly vészhelyzetbe kerülünk a betegek kezelésénél, nagyon fontos, hogy ilyenkor higgadtak legyünk, és a megfelelő lépéseket a megfelelő sorrendben tegyük meg."

Farkas Sándor hetedik éve dolgozik egy fröccsöntő üzemben csoportvezetőként, reggel hattól délután fél háromig húzza az igát, hétfőn, kedden és csütörtökön munka után megy edzeni. "Magyarországon a tekéből nem lehet megélni. Ha elmegyünk egy-egy versenyre, akkor általában állják nekünk az étkezést és az útiköltséget, de most például a világbajnoki címért egy forintot sem kaptunk, meghívtak bennünket egy ebédre."

A profik jól megélnek belőle

A vajdasági magyar Zavarkó Vilmost a világ egyik legjobb egyéni versenyzőjének tartják, a teke Messijeként emlegetik. Korábban csak azért nem igazolt Szegedre, mert nem tudott megegyezni a klubbal a fizetésében. "Én profiként a tekéből élek, és a jövőmre is gondolnom kell" - mondta 2010-ben, amikor szlovákiai klubjától lakást kapott, és elismerte, hogy közel 50 ezer eurós (mintegy 15 millió forintos) éves fizetése van.

A teke meglehetősen igénybe veszi a szervezetet, mivel egy világversenyen egy hét alatt hat meccset játszik az ember, Méhész Anita szerint testben és fejben is végig ott kell lenni a topon. Mivel a könyököt, a vállat, a derekat és a térdet is igénybe veszi a tekézés, így nemcsak gurítanak edzésen, hanem különböző kiegészítő mozgást is végeznek.

Méhész Anita civilben műtősnőként dolgozik. (A világbajnokságon készült galériáért kattintson a képre!)Forrás: Vörös Nándor

"Főleg alapozásnál jönnek be más sportok" - mondta Méhész Anita. "Sokat futok, kondizom, spinningelek, biciklizem és úszom. Masszőrhöz is kellene járnunk, de sajnos nagyon szegényesek az anyagi körülményeink, örülünk, ha a nemzetközi versenyekre kapunk masszőrt. Ez nagyon sokat tud segíteni, mert egy-egy versenyen van, hogy naponta kétszer is kell játszanunk, de kétnaponta mindig van meccsünk. Most például, a zalaegerszegi vébén pénteken este dobtunk a legnagyobb ellenfél, a német csapat ellen, majd szombaton délelőtt és délután volt a következő két meccsünk. Egy találkozó három órás, 24 órán belül három ilyen meccset kellett játszanunk, szóval nagyon jó volt, hogy volt mellettünk egy masszőr, aki két dobás között lelazította az ember combját vagy a hátát."

A zalaegerszegi vébén például a magyar csapat egyik versenyzője, Juhász Gabriella az egyik gurításnál a combjához kapott, kórházba kellett vinni, ahol megállapították, hogy beszakadt a combizma. "Én viszonylag kisebb iramban futok neki gurításkor, mint általában a versenyzőtársaim, nincsenek annyira igénybe véve a lábaim, ennek ellenére kilenc éve volt nekem is egy combszalag-szakadásom, mert hideg volt a pályán, ahol gurítottam" - mesélte Farkas Sándor, aki szerint a gyúró sem mindig segít, mert olyan sűrűn játszanak meccseket egy-egy világbajnokságon, hogy nem biztos, hogy regenerálódni tudnak az izmok két találkozó között.

"Mellette én is űzök más sportot, futok, biciklizem, tollasozom, a lányom teniszezik, szoktam vele játszani, a fiammal pedig focizom" - folytatta Farkas. "Az egyetlen komoly sérülésem mellett szerencsére nagyobb baj nem történt még velem, de ez is adottság kérdése. A mostani vébén például volt egy bosnyák versenyző, aki hatvan fölött van, de ismerek olyat is, aki közel 80 éves, és még mindig tekézik. Általánosságban én azt mondanám, hogy olyan 50-55 éves korig lehet versenyezni."

A háromgyerekes családapa Farkas Sándor háromszoros világbajnok, de nem kap egy forintot sem. (A vébén készült galériáért kattintson a képre!)Forrás: Vörös Nándor

Teke vagy bowling?

Sokan összetévesztik a tekét a bowlinggal, a legalapvetőbb különbség, hogy a tekében kilenc, a bowlingban pedig tíz bábut kell ledönteni. A bowlinggolyón ujjtartó lyukak vannak a biztosabb golyófogás érdekében, a tekegolyón nincsenek lyukak. Persze ennél jóval összetettebb a két sport közötti különbség.

"Úgy szokták mondani, hogy a legjobb tekésekből lesznek a legjobb bowlingosok, fordítva egy kicsit nehezebb jó eredményt elérni, hiszen más technikával játszunk" - mondta Méhész Anita. "Mi néhány lépésről nekiszaladunk a gurításnak, a kezünk mindig egyenes, a csuklónkat jól kell tartani, míg a bowlingosok kanyarodva gurítják a golyót, a pálya széléről csavarodik vissza középre, ezért a bowlingosoknak nehezebb ebből a mozdulatsorból megtanulni az egyenes csuklójú gurítást. 18 éve tekézem, azóta háromszor bowlingoztam, de egyszer sem esett jól. Amikor a bowlinggolyóba beledugom az ujjaimat, akkor a gurításnál visszacsap a golyó, és megüti a kezemet, szóval én nem szeretek bowlingozni."

Farkas Sándor nagyon ritkán, de átnyergel a lyukas golyós változatra. "Évente egyszer el szoktam menni a családdal bowlingozni, és bár teljesen más technikát igényel, nem megy rosszul az sem. Persze a profikkal nem tudnám felvenni a versenyt, hiába vagyok tekében világbajnok."