Roux nagy elánnal vetette magát a munkába: az egyik tanú, a Pistorius szomszédjában lakó Michelle Burger mindjárt a tárgyalás első napján elsírta magát a kérdéseitől. Később azonban összeszedte magát, és határozottan visszavágott Roux menetrendszerű kekeckedésére. "Hagyni kellene a találgatásokat. Pontosan mit hallott és mikor?" - pattogott Roux. Mire Burger: "Minden olyan gyorsan történt, nem volt nálam stopper, hogy lemérjem."
Másnap Roux azon lovagolt, hogy túlságosan is hasonló a férj (Charl Johnson) és a feleség (Burger) vallomása, szerinte olyan, mintha megbeszélték volna, hogy ugyanazt írják. "Talán azért, mert ugyanabban a szobában voltunk, így ugyanazt hallottuk" - jött a válasz a nőtől.
De ezzel még nem volt vége a Roux és Burger közti fagyos párbeszédeknek:
- Gondolom, látta a SkyNewst, és mindenféle híreket olvasott, azért ilyen tájékozott. Azt például honnan tudja, hogy egy férfi és egy nő volt az ominózus házban?
- Mert férfi segélykiáltást és női sikolyt hallottam.
A szerdai nap egy panasszal indult: Johnson azt állította, felbolydult a magánélete az előző nap, miután Roux felolvasta a telefonszámát a bíróságon: annyian hívták, hogy ki kellett kapcsolnia a mobilját, és ez "nagyon kellemetlen" volt. Olyan üzenetet is kapott, hogy "miért hazudsz a bíróságon, tudjuk, hogy nem Oscar ölte meg Reevát." Ez biztos nem tett jót a védőügyvéd megítélésének.
Csütörtök reggel Roux azzal vádolta Johnsont és nejét, hogy direkt rossz fényben akarják feltüntetni a paralimpikont. Johnson erre kifakadt: "Mi egyszerű, hétköznapi emberek vagyunk, nem akarunk senkinek az oldalára állni, mi nem akartunk részt venni ebben az ügyben, egyszerűen csak leírtuk és elmondjuk, hogy mit hallottunk."
Még aznap meghallgattak egy újabb szomszédot, Johan Stippet. Roux közölte: "Teszteltük, ahogy Pistorius sikít, gyakorlatilag ugyanolyan decibelen teszi, mint egy nő. Nem lehet, hogy őt hallotta sikítani, nem Reevát?" Stipp kiábrándító választ adott: "Egyszerre hallottam két sikítást, nem hiszem, hogy bárki tud egyszerre két különböző hangon sikítani."
Stipp faggatása is kurtán-furcsánért véget: elmondta, hogy három lövést hallott a kérdéses éjszakán. Roux szerette volna, ha "ezt még egyszer átveszik", mire Stipp nyersen megjegyezte: "Átvehetjük, de ezt hallottam."
Az első hét utolsó napja különösen eseménydúsra sikeredett. Samantha Taylor, Pistorius volt barátnője tett vallomást, részletesen elmesélte, hogyan lőtt ki Pistorius egy autó napfénytetőjén. Percekkel később Roux tovább kérdezte, megjegyezve: "Pistorius tagadja, hogy kilőtt a napfénytetőn." Taylor, összhangban az éppcsak elmondott vallomásával, nem is mondhatott mást: "Márpedig kilőtt."
Roux erre azt feszegette, mi motiválhatta Pistoriust egy ilyen cselekedetre? Mire Taylor azt mondta: "Erről a vádlottat kellene megkérdezni."
Még szintén pénteken Roux a gyilkosság éjszakájáról kérdezte a sportoló exbarátnőjét, akivel Pistorius több mint egy évvel a gyilkosság előtt szakított. Azzal próbálkozott az ügyvéd, hogy bár általában az ágy jobb oldalán aludt a sportoló, a gyilkosság estéjén, valamint az előző éjszaka a bal oldalon, egy vállsérülés miatt. Taylor erre sem mondhatott mást: "Ezeken az estéken nem voltam ott."
A második hétre valamivel visszafogottabb lett Roux, de így is eljött az újabb kínos pillanat. Terítékre került Pistorius éttermi lövöldözése, amikor is a sportoló egy barátja, Darren Fresco fegyverét sütötte el.
Roux azt kérdezte a tanútól, miért nem szólt Pistoriusnak, hogy töltve van a fegyver, amikor odaadta neki.
"Miért járkálnék üres pisztollyal?" - szólt a logikus riposzt. "Egyébként is, ha a kezembe veszek egy fegyvert, nem az az első, hogy megnézem, hogy megvan-e töltve?"
Roux aztán azt elemezgette, hogy a két barát valószínűleg nagyon közel ült egymáshoz, hogy át tudja adni Pistorius a pisztolyt. Fresco elismerte: "Igen, közel voltunk." Roux erősködött: "De mégis, mennyire?"
Fresco elunta: "Nem tudom, nem volt nálam mérőszalag."
Ilyen közjátékok után érkeztünk el a második hét közepéig. Ezek a napok Roux szempontjából nyugodtan teltek, mígnem a második hét péntekén, március 14-én így fejezte be a napot: "Mivel Van Rensberg az utolsó tanú ma, ki kellene találnom még pár kérdést, hogy kihasználjam az időt" - erre kitört a nevetés.
Bár a fentiek alapján azt is hihetnénk, Roux egyszerű hibákat követett el, nem véletlenül áll dörzsölt ügyvéd hírében.
"Dél-Afrikában angolszáz jogrend van, amely teljesen más, mint a magyar" - mondta az Origónak Dr. Soós Gábor ügyvéd, aki maga is érdeklődik a tárgyalás fejleményei iránt. "Nálunk a bíró kérdez, utána kap szerepet az ügyész és a védő. Ott viszont a dél-afrikai állam perli Pistoriust, a bíró csak rendet tart, kérdéseket nem tesz fel, tehát az ügyésznek és a védőnek kell mindent kiszednie a tanúból."
Ez magyarázza, hogy Roux mindent elkövet azért, hogy hiteltelenné tegye a tanúkat, "ennek érdekében a védelem mögött álló nagy csapatok adatokat gyűjtenek a tanúkról, egészen azok gyerekkorától kezdve, és mindent megnéznek, mibe köthetnek bele" - fűzte hozzá Dr. Soós. "Az angolszáz jogban természetes, hogy úgy beszélnek a tanúval, mintha ő lenne a vádlott. Később, a hosszú védőbeszédeikben ki is emelik, ha összevissza beszélt a tanú, ezért a vallomásuk megbízhatatlan."
Pistorius ügye akár hónapokig is eltarthat még, nem véletlen jegyezte meg a második hét végén a Telegraph című brit lap: "Érdekes fejlemények, de áttörés nem történt." Döntő bizonyítékkal még egyik fél sem rukkolt elő, ezzel együtt bizonyos, hogy Pistorius nehéz helyzetben van, elvégre beismerte a barátnője megölését, csak jogos védelmi helyzetre hivatkozik, mivel állítása szerint betörőnek hitte a lányt.
"A jogos védelmi helyzet erős érv Dél-Afrikában, élnek ott ismerőseim, így első kézből tudom, hogy nagyon rossz ott a közbiztonság" - mondja Dr. Soós. "Gyengíti viszont a védekezést, hogy veszekedést hallottak többen, ráadásul védekezni is arányosan kell, nem lehet egyből főbe lőni a behatolót. A gondatlanságból elkövetett emberölés pedig mindenképpen áll."
