Társoldalunk:

Tényleg jobb mezítláb futni?

2014.05.30. 16:02

Egyesek esküsznek a faék egyszerűségű futószandálra, fölöslegesnek tartják a drága futócipőket. Van olyan ultrafutó, aki több száz kilométert is bevállal mezítláb. A szakorvos szerint nem az a fontos, hogy mit húzunk vagy nem húzunk a lábunkra, hanem hogy ennek hatására milyen lesz a technikánk.

Május 31-én rajtol Balatonaligáról a nyolcadik Ultrabalaton, a mezőnyben – az Origo csapata mellett – ott lesz Dáva Iván ultrafutó is, aki egyéni indulóként teljesíti a 212 kilométeres távot – mezítláb. Kérdés, ha valaki képes arra, hogy pár nap alatt lefusson egy ekkora távot cipő nélkül, minek hord az ember a lábán (több) tízezer forintot egy esti kocogáshoz?

Azt a választ nem fogadjuk el, hogy betonon nem jó mezítláb futni, betonon ugyanis sehogy sem jó futni, sajnos még egy űrtechnikával gyártott cipőben is sokat árt az ízületeknek.

Forrás: Flickr/Pantrinni

Felvetésünk azért is aktuális, mert terjednek az úgynevezett futószandálok, amelyek a cipő nélküli futás illúzióját kínálják, a bőr esetleges sérüléseinek elkerülésével kombinálva. Láthatóan van tehát igény arra, hogy a futók közelebb kerüljenek a talajhoz – talán csak vérmérséklet kérdése, hogy valaki mindent elhajít, vagy egy vékony réteget meghagy a talpán.

Nem vág be, nem izzaszt

Egy futószandál egyébként házilag is elkészíthető. "Az én futószandimat egy haverom hekkelte hegymászókötélből és valami négyzetméterre kapható talpalapanyagból. Az első szezonban kevés lötyögés, sok gyaloglás, a másodikban heti 15-20 kilométer futás – soha nem vágott be, és tökéletes 'semmi sincs rajtam' érzést adott az első perctől. Bónusz, hogy nem lehet beleizzadni" – számolt be tapasztalatairól az Origo gasztrorovatának szerkesztője, Péter Anna.

Elismerte ugyanakkor, hogy az efféle szandál nem minden terepre alkalmas. "A Margit-sziget rekortánjára kiváló, ott nem szedtem bele kavicsot sem. Murván, aprókavicsos talajon nem jó. Viszont azt vettem észre, hogy sokkal komolyabb igénybevételnek van benne kitéve a vádli, és a derekam, hátam, nyakam is máshogy éreztem. Mintha jobban figyeltem volna a tartásomra. Derék- vagy térdfájásom nem volt tőle" – emlékezett Anna.

Huaraches, a speciális futószandálForrás: Wikipédia

Dáva Iván mezítlábas futása nem egyszerű hóbort, ő a freerun, vagyis az úgynevezett előlábra érkező futótechnika híve. Tavaly augusztusban futotta élete első mezítlábas maratoniját a Margit-szigeten, egyedül, csak az íze kedvéért. "Nem volt csicsergés senkivel, nem volt nézelődés, nem volt biztatás, csak a talpalás. Azt tudtam, hogy ez egy trendi dolog, hogy már jó páran cipőt és futótechnikát váltottak, váltanak, de érdekelt a saját tapasztalat, és persze mások véleménye is" – mondta az Origónak.

Tresó Gábor magyar válogatott ultrafutó inkább a futócipők mellett teszi le a garast. Évente legalább 2500 kilométert fut, nemrég 10 nap alatt körbefutotta Nógrád megye összes települését, ami 777 kilométert jelent. Évente három futócipőt használ el, mert 800–1000 kilométerenként érdemes váltani.

"Veszélyes bármiféle divatot követni. A legfontosabb szerintem, hogy olyan cipőben fussunk, ami a legkényelmesebb a számunkra. Tapasztalatom szerint a neves gyártók alsó-középkategóriás cipői is megfelelőek, fontos, hogy a láb és a boka megfelelően védve legyen talppanírral és támasztásokkal. Azt mindenkinek érdemes kideríteni, hogy kifelé, befelé dőlő vagy neutrális a lábtartása futás közben. Ilyen típusú vizsgálatok rendszeresen elérhetők a nagyobb futócipő-üzletekben, és ennek fényében kell kiválasztanunk a nekünk kényelmes cipőt” – tanácsolja az ultrafutó, aki csapatban maga is részt vesz a 2014-es Ultrabalatonon.

Nem az anyag számít, hanem a technika

A cipőt elhagyók egyik érve, hogy így egészségesebb futni, mások szerint a mezítlábas futás kimondottan megterhelő a szervezet számára. De mit mond erre a szakember? "Véleményem szerint nem a cipő viselése vagy nem viselése a kulcskérdés futás közben. A lényeg a mezítlábas és a cipőben történő futás technikája közti különbségben van" – válaszolta az Origo érdeklődésére Koós Zoltán ortopéd és traumatológus szakorvos.

Forrás: Flickr/Mecklenburg

"Hagyományos sportcipőben futáskor a legtöbb futónál a sarok ér talajt először, az alsó végtag egyenes és merev. Ekkor talajfogáskor, egy másodperc töredékéig, a talaj felől a teljes testsúly 6-8 százalékának megfelelő hirtelen erőbehatás éri az alsó végtagot, annak tengelyében. Mezítlábas futás esetén a láb elülső részére érkezéskor mindössze a testsúly másfél százalékának megfelelő erőhatásról beszélhetünk, mivel ilyenkor a boka biztosít némi rugalmasságot, és először az előláb, majd a láb többi része veszi fel az ütközést, a becsapódási erőhatás fokozatosabban oszlik el. Így akiknél először a sarok ér talajt, azoknál szerintem nagyobb a valószínűsége, hogy csípő-, térd- és deréktáji fájdalom, valamint sípcsonti fáradásos törés vagy erős saroktáji fájdalom alakuljon ki" – magyarázta a szakorvos.

Hozzátette, az egyelőre nem bizonyított, hogy a mezítlábas futás a gyakorlatban valóban csökkenti a sérülések előfordulását, mert nem készültek még összehasonlító vizsgálatok. Megjegyezte azt is, hogy a mezítlábas futásnak, az előlábra érkezéses technikának vannak veszélyei is, ezért nem ajánlatos senkit erre rábeszélni. Aki szeretné kipróbálni, annak is érdemes fokozatosan váltani a hagyományos cipőkről. Vagyis aki 8-15 kilométert vagy többet fut naponta futócipőben, nem kezdhet azonnal ugyanennyit futni minimálcipőben vagy mezítláb.