Dáva Iván mezítlábas futása nem egyszerű hóbort, ő a freerun, vagyis az úgynevezett előlábra érkező futótechnika híve. Tavaly augusztusban futotta élete első mezítlábas maratoniját a Margit-szigeten, egyedül, csak az íze kedvéért. "Nem volt csicsergés senkivel, nem volt nézelődés, nem volt biztatás, csak a talpalás. Azt tudtam, hogy ez egy trendi dolog, hogy már jó páran cipőt és futótechnikát váltottak, váltanak, de érdekelt a saját tapasztalat, és persze mások véleménye is" – mondta az Origónak.
Tresó Gábor magyar válogatott ultrafutó inkább a futócipők mellett teszi le a garast. Évente legalább 2500 kilométert fut, nemrég 10 nap alatt körbefutotta Nógrád megye összes települését, ami 777 kilométert jelent. Évente három futócipőt használ el, mert 800–1000 kilométerenként érdemes váltani.
"Veszélyes bármiféle divatot követni. A legfontosabb szerintem, hogy olyan cipőben fussunk, ami a legkényelmesebb a számunkra. Tapasztalatom szerint a neves gyártók alsó-középkategóriás cipői is megfelelőek, fontos, hogy a láb és a boka megfelelően védve legyen talppanírral és támasztásokkal. Azt mindenkinek érdemes kideríteni, hogy kifelé, befelé dőlő vagy neutrális a lábtartása futás közben. Ilyen típusú vizsgálatok rendszeresen elérhetők a nagyobb futócipő-üzletekben, és ennek fényében kell kiválasztanunk a nekünk kényelmes cipőt” – tanácsolja az ultrafutó, aki csapatban maga is részt vesz a 2014-es Ultrabalatonon.
Nem az anyag számít, hanem a technika