Meghalt Gedővári Imre olimpiai bajnok

Csütörtökön elhunyt Gedővári Imre kardvívó. Ő húzta be a sorsdöntő, utolsó asszót a magyar kardcsapat 1988-as, szovjetek elleni olimpiai döntőjében.

Hosszan tartó, súlyos betegségben csütörtökön elhunyt Gedővári Imre olimpiai és világbajnok kardvívó. A 62 éves sportember haláláról a családja tájékoztatta a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubját.

Gedővári olimpiai aranyérmes volt csapatban az 1988-as szöuli olimpián, korábban az 1980-as moszkvai játékokon nyert egyéniben és csapatban egy-egy bronzérmet.

Világbajnokságon háromszor győzött: Hamburgban 1978-ban, Clermont-Ferrandban 1981-ben és Rómában 1982-ben, egyformán a válogatottal. Egyéniben 1981-ben ezüstöt 1982-ben bronzot szerzett, és csapatban is volt kétszer ezüst-, háromszor bronzérmes. Európa-bajnokságon egyéniben is győzött, 1981-ben Foggiában bizonyult a legjobbnak.

Nem volt benne hiányérzet

A nyúlánk, kiváló ütemérzékű balkezes kardozó legemlékezetesebb asszója minden bizonnyal az 1988-as olimpia csapatversenyének utolsó párharca volt. A szovjetek Szöulban már 8-4-re vezettek, a magyarok 8-7-re felzárkóztak, ekkor Gedővári Alsannal vívott és saját asszóján belül 1-4-ről egyenlített, majd 5-4-re nyert, így a 8-8-as végeredmény jobb találataránnyal aranyat ért.

Gedővári a 60. születésnapja előtt azt mondta az az MTI-nek, nincs benne hiányérzet amiatt, hogy kora kiemelkedő kardvívójaként nem sikerült egyéniben olimpián vagy világbajnokságon győznie. "Amikor abbahagytam, azért tettem, mert már untam a sok utazást, bár fizikailag még bírtam volna a vívást. Ha újrakezdhetném, ugyanígy csinálnám!" - mondta akkor.

Az Újpesti Dózsa és a Vasas SC vívójaként tízszer nyert magyar bajnokságot. Őt választották meg az év hazai vívójának 1978-ban és 1984-ben. 1989 januárjától 1991 nyaráig a Magyar Vívószövetség főtitkára, 1991 februárjától 1996 decemberéig az UTE elnöke volt.

"Nagyon közel álltunk egymáshoz, nehéz tudomásul venni, hogy elvesztettünk egy ilyen értékes embert. Fiatal vívóként az első pillanattól kezdve, hogy ’74-ben az Újpesti Dózsához kerültem, rengeteget tanultam tőle, igazi példakép volt a számomra. Úgy csodáltam, mint soha egyetlen más vívót. Élete utolsó szakaszában már borzalmasan szenvedett, de megnyugvást jelent, hogy nemrégiben legalább el tudtam köszönni tőle" - idézte az ugyancsak olimpiai bajnok Szabó Bencét a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) honlapján megjelent közlemény.

"Tíz éven keresztül voltunk csapattársak a válogatottban, a szöuli siker jelentette természetesen a csúcspontot. Nemcsak versenyen, de edzésen is gyakran ismételgettük: szép volt, Imre! Egyszerűen nem lehetett betelni azzal, ahogyan a karddal bánt. A virtuozitása mellett az odaadása, a hozzáállása is példaértékű volt, rengeteg munkát tett abba, hogy ilyen sikereket érjen el. Ő volt az, aki mindighúzta a csapatot, vitte a puttonyt, az edzések után is ő noszogatott minket, hogy menjünk még egyet focizni. Igazi csapatember volt, aki élt-halt a sportért. Nagyon fáj, hogy nincs köztünk" - emlékezett Nébald György.