TO GO WITH AFP FEATURE BY PATRICK FORT: Iraqi tennis player Akram Mustafa Abdulkarim plays tennis with his friends at a hotel in central Baghdad, 12 April 2007. Putting together a team for next month's Davis Cup Group IV Asia/Oceania tie in Burma is an achievement for Iraq as three national tennis players were murdered last August. Akram receives a bursary of 200,000 dinars (150 dollars) a month and will receive a bonus of 10 dollars per day when he goes away on Davis Cup duty. AFP PHOTO/ALI AL-SAADI
Vágólapra másolva!
Aki Irakban nem csak kedvtelésből teniszezik, halálos veszélynek teszi ki magát. A szélsőségesek vadásznak a sportolókra, különösen a gyűlölt nyugati sportot űzőkre, így ők gyakran le is tagadják, hogy mivel foglalkoznak. Van, hogy a sportbárokat is megtámadják, csak azért, mert ott az emberek többnyire félreteszik a vallási ellentéteket.
Bagdad központjában, egy kőhajításnyira Szaddam Husszein egykori bronzszobrának helyétől található az Alvijah Klub, a város közösségi életének egyik fontos helyszíne. Meglepően szabad hely: engedélyezett az alkoholfogyasztás, harsog az arab popzene, a szépen gondozott pázsiton estéről estére mintegy ezren gyűlnek össze sakkozni, bingózni, teniszezni. Síiták, szunniták és keresztények keverednek itt, a kissé kopottas teniszpályán félreteszik az ellentéteket.
Az utóbbi években az iraki elit egyik kedvenc időtöltése lett a tenisz, ám miközben a pályákon megszűnik az országot csaknem szétszakító vallási gyűlölködés, profi játékosok ma sincsenek, mert a fanatikusok a szó szoros értelmében vadásznak rájuk. Bagdad utcáin senki sincs biztonságban manapság az állandó merényletek miatt, az élsportolók - különösen a teniszezők - és rajongóik viszont kifejezett célpontjai a támadásoknak - derül ki az al-Dzsazíra arab hírtelevízió összeállításából.
Menekülő edzők, lelőtt játékosok
Az iraki teniszválogatott edzője a portugál Luis de Sousa, a nemzetközi szövetség megbízásából dolgozik az országban. Nincs könnyű dolga, jelenleg hét profi játékosból kell ki választania négyet a Davis-kupa-csapatba. A létesítményekkel hasonló a helyzet, Bagdad legtöbb pályáját tönkretették a háborúban.
A szélsőséges csoportok évek óta vadásznak a taniszezőkre, 2006-ban edzésről hazamenet gyilkoltak meg három válogatottat. Akram Musztafa Abdulkarim, aki még jelenleg is tagja a válogatottnak, csak azért élte túl a támadást, mert úgy döntött, nem a többiekkel egy autóban utazik. De nincsenek biztonságban a focisták sem, több játékost és edzőt is megöltek már. A napokban al-kaidás orvlövészek a saját háza előtt lőttek le egy focistát,
Amerikai katonák kutatják át egy iraki teniszező táskáját még 2003-ban Forrás: AFP/Timothy A. Clary
A teniszválogatott játékosai köztisztviselőket és ügyvédeket tanítanak teniszezni, ebből megélnek, de "ezeknek a srácoknak esélye sincs profivá válni" - mondta De Sousa az al-Dzsazírának. Két legjobb tanítványa, az egyaránt diák Ali Hasim és Ahmed Hamza Abdulhaszan szerinte "sokkal többre vihetné, ha más országban élne". Hiába van számos hozzájuk hasonló "természetes tehetség", ahogy De Sousa fogalmaz, a legtöbb edző már külföldre menekült.
Mindezek ellenére Iraknak továbbra is van Davis-kupa-csapata, az Ázsia/Óceánia-zóna legalsó, negyedik csoportjában. Szeptemberben a válogatott kikapott Bangladestől, Bahreintől, Szingapúrtól és Türkmenisztántól is, majd az utolsó meccsen legyőzte Kirgizisztánt. Már ennyi is elég volt az ünnepléshez.
A meccseket Dubajban játszották, az egyhetes torna alatt a játékosok kicsit kiléphettek a nyomasztó otthoni hétköznapokból. Nemrég Ali Hasim 18 éves testvére meghalt egy robbantásban, miközben egy mecsetbe tartott. "A fiú szinte mindennap eljött megnézni az edzéseket, imádta a teniszt" - emlékezett Da Sousa. "Egyik nap aztán nem jött, először még csak nem is furcsálltam, mert nem volt része a csapatnak. Később megtudtam, mi történt."
Abdulkarim Bagdadban edz egy évvel a csapattársai meggyilkolása után Forrás: AFP/Ali Al-Saadi
"Mikor megkérdezik, mivel foglalkozom, azt mondom, dolgozom vagy azt, hogy tanulok" - jelentette ki Abdulhaszan. "Ha a terroristák megtudnák, hogy teniszező vagyok, megölhetnének. Meg akarnak ölni minden sportolót, mert szerintük Irakban így javulhatna a helyzet."
A 21 éves Máp Abdulrazak Jaszin családja két éve fenyegetéseket kapott telefonon, mondván, megölik, ha nem hagyja abba a játékot. Fél évig még enni sem ment ki az otthonából. Most egy amerikai ösztöndíj az álma, de tudja, hogy akkor sem lenne rá pénze, ha amúgy kapna vízumot.
"Irakban minden gazdag szórakozásból teniszezik" - mondja Jaszin. "És minden válogatott játékos szegény sorból származik, mert csak ők akarnak ebből megélni. Ugyanakkor lehetetlen helyzetben vagyunk: a fejlődéshez tornákat kellene játszanunk vagy pedig pénz kellene, hogy akadémiára mehessünk."
De Sousa csodálja a játékosai szívósságát, de így sem segíthet sokat nekik. "Bagdadban egyszerűen elfogadják az emberek, hogy felkelnek reggel, elindulnak, és lehet, hogy nem térnek többé haza. Így élnek nap mint nap. Ki vannak éhezve a sportolásra a városiak, de amíg ilyenek a körülmények, nem sokat tehetünk."
A fanatikusoknak nem tetszik az egység
A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) tavaly betiltotta a barátságos válogatott meccseket az országban, miután februárban öngyilkos merénylők 18, többnyire tizenéves focistával végeztek, illetve több hasonló támadás is történt Bagdadban.
A szélsőségesek még a sportkávézókat is támadják, mert a foci azon kevés dolgok egyike, amely képes egységbe kovácsolni a vallási széttagoltságtól szenvedő országot. A 2007-ben Ázsia-kupát nyerő válogatottért vagy a tavalyi U20-as vébén elődöntőig menetelő csapatért osztatlan lelkesedés tört ki Irakban, az amatőr focisták pedig a halálos áldozatokat követelő bombatámadások után is csak rövid időre hagyták abba a játékot.
A válogatott szurkolói ünnepelnek Bagdadban Kína legyőzése után, idén márciusban Forrás: AFP/Ahmad Al-Rubaye
Az U20-as vébé sikerrel megvívott negyeddöntője után Irak városaiban csaknem egész éjjel ünnepeltek és táncoltak az emberek az utcákon, a meccs idején pedig - ahogy később az elődöntőn is - telt ház volt a sportkávézókban.
A terroristák nem örültek a hirtelen jött egységfrontnak. Ahogy Ahmed Razzak, a bagdadi Jungle Night kávézó tulajdonosa a FIFA.com-nak elmondta, "több mint kétszázötvenen jöttek el megnézni a meccset, többnyire fiatalok, annak ellenére, hogy bombatámadással fenyegettek bennünket. Volt időszak, amikor napi két-három kávézót is megtámadtak."
Az U20-as vb idejére már rendőri védelmet kapott Razzak kávézója, és végül minden rendben zajlott. "A politikai válság megbénította a kormányt. Miközben olyan alapszolgáltatások akadoznak, mint az áram- vagy az ivóvízellátás, a válogatott büszkeséget adott Iraknak - erre a politikusok évek óta képtelenek" - mondta egy, a meccseket otthon néző szurkoló, Jasszin al-Abed
Iránból a világhírig
A legismertebb iráni teniszezőnek, Manszúr Bahraminak a hetvenes években el kellett menekülnie az országból, mert a tenisz az iszlám forradalom után tiltott sportnak számított. A pályák bezárása után három évig a backgammon nevű táblajátékot űzte, ütőt sem vett a kezébe, végül kétségbeesésében Franciaországba szökött, ahol egy kaszinóban megpróbálta a félretett pénzét megsokszorozni, de elvesztette mindenét. Heteken át Párizs utcáin élt, nem kért politikai menedékjogot, évekbe telt, mire francia vízumot kapott.
Harminc felett állt profinak - kilenc évvel azután, hogy Iránban betiltották a játékot -, élete legnagyobb sikereként harminchárom évesen Roland Garros-döntőt játszott párosban. "Kár azon gondolkodni, mi mindent érhettem volna még el. Nem volt lehetőségem rá, mert a hazámban a profi teniszt tiltották. Persze eszembe jut, hogy mi lett volna ha, de igazából ez már lényegtelen" - nyilatkozta nemrég az Origónak Bahrami, aki a budapesti Tennis Classics-gálán is fellépett.
