Nem az én feladatom Tarlóst meggyőzni

Borkai Zsolt SZEMÉLY Foglalkozás sportvezető FOTÓ KÉPKIVÁGÁS laza arckép, portré Budapest, 2014. március 24.
Borkai Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke a Környezetügyi Együttműködési Keretmegállapodás aláírásáról tartott budapesti sajtótájékoz
Budapest, 2014. március 24. Borkai Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke a Környezetügyi Együttműködési Keretmegállapodás aláírásáról tartott budapesti sajtótájékoztatón a MOB székházában 2014. március 24-én. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt
Vágólapra másolva!
A riói olimpia is a miénk lehet, de igazán csak 2020-ra hozhat látványos eredményeket a sportfinanszírozási rendszer – mondta az Origónak Borkai Zsolt. A Magyar Olimpiai Bizottság elnöke nem akarta megtippelni, hány aranyat nyerhetünk 2016-ban. Az esetleges budapesti rendezésen szerinte "érdemes gondolkodni", a pénzelosztó rendszert pedig átláthatóbbá kell tenni.

2010 decemberében, elnöksége elején azt nyilatkozta az Origónak, hogy nagyon régen volt ilyen rossz a helyzet a magyar sportban. Azóta eltelt négy év, rengeteg pénzt állami kap ez a terület. Megvalósultak a 2010-es reményei?

Igen, mondhatjuk. Korábban valóban nem volt túl rózsás helyzetben a magyar sport, azóta viszont nagy változás állt be, a kormány kiemelt ágazattá nyilvánította ezt a területet, és ez nagyon érezhető a finanszírozásban. Szinte minden hónapban elvégeznek valamilyen, a tömegsportot és a versenysportot is kiszolgáló infrastrukturális fejlesztést, akár Budapesten, akár vidéken. Nem is beszélve a 16 kiemelt sportág finanszírozásáról: úgy gondolom, új perspektívák nyíltak meg. De mondhatnám az utánpótlás helyzetét is, amely szintén folyamatosan javul, szép eredmények és létszámban gyarapodó műhelyek vannak, a kiemelt edzői programnak köszönhetően kiegyensúlyozott a szakmai munka, úgyhogy jó irányba haladunk. Mindezek ellenére is nyilván vannak olyan területek, sportágak, amelyek úgy érzik, hogy még több pénzre lenne szükség, hiszen minden igényt lehetetlen kielégíteni.

Nagy a harc a szövetségek között, vagy elfogadták a leosztást?

Vannak napi küzdelmek, hiszen mindenki a maga malmára hajtaná a vizet. A döntést azonban alapos szakmai konzultáció előzte meg. A sporttársadalom többsége elfogadta, hogy 16 kiemelt sportág van, az pedig normális dolog, hogy az edzők vagy a klubok szeretnének továbblépni vagy még jobb lehetőséghez jutni, és ezért lobbiznak a MOB-nál. Vannak olyan nagyobb területek – nem olimpiai sportágak, fogyatékkal élők sportja, szabadidősport, a kiemeltek közül kimaradt olimpiai sportágak –, amelyeknél időről időre felvetődik, hogyan lehetne több a támogatás, de azt hiszem, hogy az egész magyar sport érzi, hogy sokkal jobb a helyzet, mint korábban.

Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

Egyszer azt mondta, nehéz hozzászokni, hogy akadnak a sportban olyanok, akik úgy érzik, a teljesítményük után nekik mindig jár az elismerés, mindig igazuk kell, hogy legyen. Kikre gondolt?

Általánosságban azokra gondoltam, akik direkt vagy indirekt módon benne vannak vagy benne voltak a sportban, és úgy érzik, hogy a múltjuk miatt nekik eleve jár valamilyen támogatás vagy pozíció. Hál' istennek azonban ez egy szűk kör, amely olykor markáns és hangos véleményt fogalmaz meg, nem feltétlenül szakmai alapon. Azonban azok vannak többségben, akik dolgozni szeretnének, a magyar sport szekerét tolni és közösen sikereket elérni.

Az egycsatornás sportfinanszírozást úgy kommunikálták, mint egy csodafegyvert. Mit gondol, érezhetően könnyebb lett a magyar élsportolók helyzete az utóbbi négy évben? Mert így is több klub háza tájáról lehet napi anyagi gondokról hallani.

A MOB a szövetségeken keresztül támogatja a magyar sportot, a szövetségeknek pedig azt javasoljuk, hogy olyan műhelyeknek adják a támogatást, amelyek erre szakmailag rászolgálnak. Az egyesületek gondjait tehát direktben mi nem tudjuk megoldani, ehhez egy újabb finanszírozási rendszer kellene. Nyilván nem oldott meg mindent az egycsatornás finanszírozás, de átláthatóbb a rendszer. Ennek ellenére elképzelhető, hogy a jövőben is lesznek olyan egyesületek, ahol problémák merülnek fel. Az olimpiára, világversenyekre készülők felkészülésének biztosítása például teljesen megoldódott, ezt a londoni eredmények is visszaigazolták. Inkább abban látok még javítanivalót, hogy fontos lenne tisztázni a döntési kompetencia kérdését a MOB és az államtitkárság között. Mindig azt szoktam mondani, hogy ott legyen a felelősség, ahol a döntés.

A 16 sportághoz kapcsolódó támogatási rendszerben szakmai javaslata a MOB-nak van, de a pénz elosztásánál az államtitkárságé az utolsó szó. Szívesebben látnám, ha mindkettő egy kézbe kerülne, mert azt szeretném, hogy még átláthatóbb, még tisztább legyen a rendszer. A felelősség miatt fontos lenne ezt eldönteni, mert addig sosincs gond, amíg siker van, akkor buknak felszínre a problémák, és akkor kezdődik az egymásra mutogatás, amikor nem jönnek az eredmények. Jó a kapcsolat a két fél között, eddig mindig sikerült megoldást találni, de sokszor csak kompromisszumok árán, és az nem jó, ha kicsit én is döntök, és kicsit te is döntesz.

MOB-elnökként már letudott egy olimpiai ciklust. Van hiányérzete?

London egyértelmű sikertörténet, büszke vagyok sportolóinkra és eredményeinkre. Az érezhető, hogy a nem olimpiai sportágak komolyabb finanszírozást szeretnének, de nem tudom, hogy állami oldalról ez mennyire működőképes. Azért lett 16 sportág kiemelve, mert senki sem gondolhatja, hogy ma Magyarországon az összes olimpiai sportágat egyforma mértékben lehet támogatni. Jelenleg nem tűnik megoldhatónak, hogy ehhez kiemelten hozzájöjjön még a nem olimpiai sportágak finanszírozása is. De azért senki nem marad támogatás nélkül, csak nyilván az arányok mások. Fontosabbnak tartom a mindennapos testnevelés fenntartását, a sportinfrastruktúra még jobb kiépítését az önkormányzatokkal összefogva, hogy széles körben a lakosságnak, a fiataloknak is tudjuk biztosítani a rendszeres mozgási lehetőséget, és egészséges társadalmat neveljünk.

"Ott legyen a felelősség, ahol a döntés." Forrás: MOB

Négy évvel ezelőtt a londoni olimpiára három aranyat jósolt, nyolc lett belőle. Rióra mennyit mondana most?

Hiba volt, hogy akkor konkrét számot mondtam, a tippelés ugyanis nem erősségem. Azért azzal tisztában kell lenni, hogy a pár éve elindult sportfinanszírozási rendszer ennyi idő alatt nem tud beérni. Ez így volt a briteknél is. 1996-ban egy aranyat nyertek Atlantában, erre azt mondta az állam, hogy na, most elég volt, és tulajdonképpen az ezt követő finanszírozás és struktúraváltás révén jutottak el oda, hogy Londonban 29 aranyérmet szereztek.

Egy tippet azért mondana?

A négy évvel ezelőtti hibát inkább nem követem el még egyszer. Az biztos, hogy Londonra nagyon büszkék lehetünk, és én szeretek mindig nagyobb célokat kitűzni.

Tartja magát ahhoz, amit 2011-ben mondott, hogy a 2020-as lehet a mi olimpiánk?

Már 2016 is lehet a miénk. De ha a számonkérhetőség tekintetében nézzük a rendszert, akkor a finanszírozáshoz mérten a 2024-es olimpiára mondhatjuk azt, hogy igazán teljesíteni kell. Akkorra érik be az utánpótlás, a műhelymunka, és addigra érződik majd ténylegesen a hatása az infrastrukturális fejlesztéseknek, a jobb felkészülési körülményeknek. Ez nem azt jelenti, hogy feltett kézzel kell Rióba menni, sőt! Szerencsére vannak olyan versenyzőink, akik képesek arra, hogy nyerjenek, számukra minden támogatást megadunk, de az biztos, hogy a most rendelkezésre álló potenciális esélyesek száma kisebb annál, mint amilyen a 2024-es olimpia előtt lesz. Persze, ne felejtsük el, hogy az esélyesek számának növekedése sem garancia arra, hogy biztosan több érem jön össze, hiszen az olimpián is bukhat a favorit.

Tart attól, hogy ha nem jól sikerül az olimpia, azzal fogják támadni: minek ennyi pénz a sportba?

Ettől nem tartok, hiszen a gyerekek, a szülők, a profi sportolók is érzik, hogy a sportot, az egészséges életvitelt, a mozgás lehetőségének megteremtését támogatni kell. De éppen erre mondtam, hogy ha nem jönnek az eredmények, a sporttársadalom is felelősöket fog keresni. Biztos vagyok benne, hogy először a MOB elnökét találják majd meg, utána jönnek a szövetségek és az egyéni felelősök. Ez az élet rendje. Viszont én győzni szeretek, sosem úgy megyek neki egy feladatnak, hogy nem fog sikerülni.

Forrás: MTI/Krizsán Csaba

A magyar futballból rossz emlékeink lehetnek a hosszú távú célkitűzésekről, amelyek szinte sosem valósultak meg.

Nekünk eddig nem kellett magyarázkodnunk, a magyar sportnak van ereje, és vannak sikerei, pozitív a megítélése. Ha egyszer nem jönnek az eredmények, akkor majd eljutunk oda, amit a magyar labdarúgásnak már sokszor meg kellett tennie. A magyar sport szerencsére nemcsak a labdarúgásról szól, hanem sok más sportágról, amelyek Londonban is megmutatták, hogy nem vagyunk kátyúban.

Nem zavarja, hogy a 16 kiemelt sportág majdnem annyi pénzen osztozik, amennyiből az eredményeket régóta nem produkáló magyar futballban egy-egy stadion felépül?

Nem foglalkozom más sportágak pénzügyeivel, csak azzal, hogy nálunk, a hozzánk tartozó rendszerben hogyan alakul a finanszírozás. A rendelkezésünkre álló lehetőségekből kell a maximumot kihozni. A labdarúgás más műfaj.

A napokban ismét felvetődött egy budapesti olimpia ötlete. Négy éve még azt mondta, a realitás talaján kell maradnunk, az elkövetkező húsz évben biztosan nem lesz itt olimpia. Mi változott?

Négy évvel ezelőtt úgy számoltam, hogy a földrészek közötti rotációs rendszer miatt 2028-ban rendezhet újra olimpiát Európa. Ráadásul az akkori elképzeléseimben szerepelt egy esetleges afrikai olimpia is, de mára látszik, hogy ennek nincs sok realitása, ezért négy évvel előrébb hozhatjuk a terveket. Úgy fogalmaznék, hogy a 2024-es olimpiához megjött egy kicsit a kedvünk, és érdemes rajta gondolkozni, megvizsgálni a lehetőségét. De még sehol sem tartunk. A finanszírozás és a felelősség a kormány és a rendező város feladata, én annyit mondok, hogy ha megszületik a döntés a pályázatra vonatkozóan, akkor a MOB minden szakmai segítséget megad, és büszkén áll a feladat mellé.

Miért éppen most került elő újra az olimpiarendezés? Összefügghet a kampányidőszakkal?

Úgy tudom, a kormány részéről még senki nem mondta, hogy hajrá, csináljuk. A kampánynak ehhez semmi köze.

Miért nem egyeztetnek a főpolgármesterrel, mielőtt bedobnak egy ilyen ötletet? Tarlós István elég lesajnálóan nyilatkozott róla, márpedig elég valószínű, hogy októberben újraválasztják.

Nem az én feladatom, hogy őt meggyőzzem, ebben a kérdésben én a szakmai oldalt képviselem. Megvannak azok a személyek, akikkel a főpolgármester elbeszélgethet egy esetleges olimpiai pályázatról, hiszen országos ügyről van szó, amelyhez széles körű összefogás szükséges.

Mondta, hogy a rendezés ötlete egyelőre csak gondolati szinten létezik. Mit üzen az, hogy az olimpiarendezéstől újabban olyan gazdag városok is visszarettentek, mint München és Bécs?

Nem hiszem, hogy innen kell megközelíteni, mert Németországban Berlin és Hamburg vív harcot a jelöltségért, az Egyesült Államokban pedig négy nagyváros – Boston, Los Angeles, San Francisco, Washington – jelentkezett be. 2004-ben volt utoljára veszteséges egy olimpia, az athéni. Londonban már tanultak a hibákból, és mobilcsarnokokat építettek, amelyeket utána lebontottak, így a későbbi fenntartási költséget megspórolták. Nálunk a kormányzat sportinfrastrukturális támogatása már most olyan létesítmények megépítéséhez kapcsolódik, amelyeket az olimpián már lehetne használni, gondolok itt például a 2021-es vizes vébére épülő uszodakomplexumra vagy az új Puskás Ferenc Stadionra. A kérdés szerintem az, hogy a NOB odaadná-e játékokat egy kétmilliós városnak.

Az is érdekes, hogy Magyarországon miképp változnak a vélemények: az elődöm majdnem belebukott abba, hogy elejtett egy olyan szerencsétlen mondatot, hogy a MOB elnökeként nem látja esélyét annak, hogy Budapesten olimpia legyen. Azok az emberek, akik akkor felháborodtak, hogy miért mond ilyet egy MOB-elnök, azok most azt hangoztatják, mekkora baromság a rendezés ötlete. Szóval érdekes világot élünk.

Olyannyira érdekeset, hogy azóta az elődjének, Schmitt Pálnak is megváltozott a véleménye: szeptember elején éppen ő hozta fel, hogy Budapest is alkalmas lenne házigazdának.

Örülök, hogy ő is mellette van. Ami még a rendezés mellett szólhat, hogy bármilyen világversenynek adtunk otthont, mindig sikerült magas színvonalon megszervezni. 2017-ben ráadásul Győr rendezi az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivált, amely jó főpróba lehetne egy esetleges olimpiához. Azt se felejtsük el, hogy a 2024-es játékokról 2017-ben döntenek, éppen az ifjúsági olimpiai fesztivál után, amelyen itt lesznek majd a nemzeti olimpiai bizottságok elnökei – közülük sokan a NOB-nak is tagjai. Ha a győri esemény jól sikerül, az egy budapesti pályázatnak is hasznára válhat.