Társoldalunk:

Fábián a fiáért is lobbizik

2014.10.27. 16:21

Harminc éve annak, hogy Fábián László, a Magyar Olimpiai Bizottság jelenlegi sportigazgatója a nagypolitikai adok-kapok áldozatául esett Los Angelesi Olimpiai Játékokon nem vehetett részt, pedig ha valakinek, hát elsősorban neki állt a zászló az 1984-es ötkarikás versenyeken. Ő nyerte az amerikai, a német és a magyar nemzetközi bajnokságot is, ráadásul a távolmaradásra kényszerítetteknek csekély kárpótlást nyújtó varsói „olimpiapótló” Barátság Versenyen is a Budapesti Honvéd akkor 21 éves öttusázója állhatott fel a dobogó legfelső fokára.

„Varsóban minden összejött nekem, valahogy úgy, ahogy öt évvel később a budapesti világbajnokságon is. A Barátság Verseny győzteseként sem tudtam igazán örülni, mert a nagyhatalmak közötti csatározások kihúztak a zsebemből egy olimpiát, és azzal együtt az aranyérem megszerzésének a lehetőségét is” - így emlékezett a harminc évvel ezelőtt történtekre a Telekom Sporthír Szolgálatnak nyilatkozó Fábián László.

1983 junior világbajnoka a moszkvai olimpiai bajnok Anatolij Sztarosztyint biztosan verve nyert a lengyel fővárosban, egy olyan öttusa versenyen, ahol a hatvanhat fősre felduzzasztott mezőnyt meglehetősen sajátságos módszerrel verbuválták össze.

„Tették ezt úgy a házigazdák, hogy három-három szovjet és magyar csapat is meghívást kapott, az öttusában szintén erős csehszlovákok és a bolgárok két együttest indíthattak, de akadt köztünk angol, svéd, olasz és román öttusázó is. Valójában csak a legjobb franciák és olaszok nem álltak, vagy inkább nem állhattak ki ellenünk, ott volt viszont helyettük 12 orosz, egy egész ármádia. És néhány – nem teljesen szokatlan – furcsaság. A bizonytalanul lépkedő Sztarosztyint például emlékezetem szerint a lőállásban két honfitársa akadályozott meg abban, hogy elveszítse az egyensúlyát.”

Négy évvel később Szöulban csapatban olimpiai bajnok lett, 1989-ben pedig Budapesten egyéniben és a magyar válogatott tagjaként is világbajnoki aranyérmes. Az 1993-as idényben a lehetséges hat aranyérem közül ötöt is megnyert, az atlantai olimpiáig viszont így sem tartott ki, az 1994-es idény végén lezárta versenyzői pályafutását. 

„A mi 'klasszikus' öttusánkra azt lehetett mondani, hogy a sikerekben körülbelül fele-fele arányban játszott szerepet a technikai tudás, illetve a fizikai felkészültség. A mai 'gyorsított' öttusában, ahol körülbelül hét óra leforgása alatt kell mind az öt próbatételnek megfelelni, az erő és az állóképesség került a középpontba, a technikának nem maradt több úgy húsz százaléknál.”

Fábián ötölte ki és valósította meg 1991-ben az első triatlon-jellegű öttusaversenyt, és az óta a nemzetközi szövetség stratégái folyamatosan és újító szándékkal igyekeznek megfelelni az új marketing- és televíziós közvetítői elvárásoknak, illetve a Nemzetközi Olimpiai Bizottság előírásainak.

„Az öttusára, mint ősi olimpiai sportágra, valójában 1992 óta folyamatosan veszély leselkedik. Ma még senki sem veheti biztosra, hogy Rió és Tokió után 2024-ben is zöld utat kap-e az öttusa, és ez számomra újabban már nem csupán szakmai, hanem családi kérdés is. Nagyon szomorú lennék, ha az idén nyolcéves Máté fiam, aki a Központi Sportiskolában kéttusázóként közelít az öttusa felé, tíz év múlva rosszabbul járna, mint 1984-ben jómagam. Az én életemből 'csak' egy olimpia maradt ki, ő viszont – ha az öttusa vezérkara gyengén lobbizik – választott sportágát veszítheti el. Nagyon drukkolok a nem mindenben előnyére megváltozott öttusának és persze a fiamnak is!”

Telekom Sporthír Szolgálat – Szalay Péter