Magas sarkúban még nagyobbat dobnék

Vágólapra másolva!

Márton Anitának sikerült az, ami 30 éve egyetlen magyarnak sem: aranyérmes lett a fedett pályás atlétikai Eb-n. A 26 éves súlylökő jóval alacsonyabb, viszont gyorsabb az ellenfeleinél, és versenyeken fél méterrel mindig nagyobbat dob, mint edzésen. De mit tehet, hogy ne törje össze a dobósúly a parkettát a tornateremben?

A második hellyel már elégedett lett volna az Eb-n
Nem gondolta, hogy ekkora visszhangja lesz az aranyérmének
A mostani formájával Rióban pontszerző lehet
Diszkoszvetésben öt méter előnnyel nyeri a magyar bajnokságot

Mit jelent számodra, hogy Pálóczi Gyula távolugró és Bakos György vágtázó sikere után 30 évvel épp neked sikerült újra fedett pályás Eb-aranyat nyerned?

Hatalmas élmény volt, végre az utóbbi 14 év kemény munkája meghozta a gyümölcsét. Azért egy-két év nem elég ahhoz, hogy jöjjenek az eredmények.

Edzésen gyakran dobsz 19,23 méter körül?

Sohasem dobtam még ennyit. Olyan típus vagyok, aki versenyen sokkal jobb eredményt tud elérni, mint edzésen. Most az Eb előtt 18,40 és 18,60 között lökdöstem stabilan, edzésen 19 fölött nem is jártam. A tréningeken elért távolságokra 30-40-50 centit tudok rátenni a versenyen.

Mi ennek az oka?

A versenydrukk sokat segít. Ezenkívül egy versenyre sokat pihenek, más a bemelegítés. Edzés előtt délelőttönként konditerembe is járok, ezért fáradtabb vagyok.

Zavart vagy spannolt, hogy a versenyed alatt, a rúdugrás döntőjében a francia Lavillenie világcsúcs-kísérletekor majdnem felrobbant a prágai aréna?

Sokat segített, hiszen tele volt a stadion, én pedig magamra vettem a szurkolásukat, arra gondoltam, hogy igen, nekem tapsolnak, és ez adott egy kis pluszt.

Közvetlenül a verseny után azt mondtad, a második helynek is örültél volna. Ilyet nem sok sportolótól hallani.

Pedig tényleg, mert én mindig úgy indulok el egy versenyen, hogy ha magamhoz képest jól teljesítek, akkor mindegy, hol végzek. Most pedig arra gondoltam, hogy ha második leszek, akkor már elégedett lehetek magammal. Amikor még nem tudtam a rajtlistát, azt mondtam, ha dobogóra kerülök, már örülni fogok, aztán amikor kiderült, hogy a német Christina Schwanitz és az orosz Kolodko nem indul, akkor már biztos voltam benne, hogy érmes leszek, csak a színét kellett eldönteni. A selejtező után pedig egyértelmű volt, hogy a fehérorosz Leancsuk és köztem fog eldőlni az aranyérem sorsa. Az ezüstnek is örültem volna, mert bronzérmes már voltam, de Eb-második még soha.

Vajon akkor is nyersz, ha a két nagy rivális elindul?

Attól függ, hogy ki milyen napot fog ki. Fejben dőlt volna el a verseny. Az orosz lányt meg tudtam volna fogni, a németnek van 20 méter feletti eredménye is, így őt nem biztos, hogy legyőztem volna.

Miben jobbak, akik nagyobbat dobnak nálad?

A felkészülési lehetőségeik mindenben jobbak, mi most dolgozunk azon, hogy szegedi lakosként én is megfelelő helyen tudjak edzeni. Sokat segít, hogy a szövetség és az egyesületem is támogat, több edzőtáborba is el tudok menni, és így jobb körülmények között tudok készülni. Sajnos elég alacsony vagyok, ez hátrány, viszont gyorsnak számítok, és ezt ki is tudom használni.

Az érmedbe a nevedet is belegravírozták, így talán könnyebben visszajuthat hozzád, ha elkavarodna.

Már csak azért is nehéz lenne elhagyni, mert majdnem fél kiló, és akkora, mint a tenyerem. A nevemen kívül ráírták az eredményemet is, ami nagyon tetszik, így ha 20 év múlva ránézek, akkor is látni fogom, hogy hol és miért kaptam.

Mennyire számít presztízsben, hogy a prágai fedett pályás, nem pedig szabadtéri Eb volt?

Szerintem nem nagy a különbség. Az Eb-k megítélése alapvetően változó az olimpia előtti időszakban, ilyenkor általában nem nagyon erős a mezőny. Most a két esélyesen kívül mindenki ott volt, a német lány például térdsérülés miatt hiányzott.

És számodra mennyire más a szabadtéri és a fedett pályás versenyzés?

A súlygolyó ugyanaz, így igazából nem sok mindent befolyásolnak a különbségek. Nekünk, súlylökőknek a széllel sincsen problémánk, amiatt nem fogunk kisebbet dobni. Ami más, hogy a fedett pályán állandó a hőmérséklet, nem lehet túl hideg vagy túl meleg.

Van egyáltalán értelme, hogy kétféle Eb-t rendeznek?

Igen, főleg a fiataloknak jó lehetőség, hogy több nagy versenyen szokhatják a környezetet, én is ezért indultam 2009 óta minden felnőtt világversenyen és Eb-n. Az utóbbi egy-két évben látom azt, hogy beért az összegyűjtött tapasztalat, ezeknek a viadaloknak ugyanis semmihez nem hasonlítható hangulatuk van.

Elégedett vagy azzal, ahogyan Magyarországon fogadták az Eb-arany hírét?

Teljesen pozitívan látom ezt, sőt nem is gondoltam volna, hogy a médiát ennyire érdekelni fogja, hogy egy magyar atléta Eb-aranyérmet nyer.

Miért nem?

Nem vagyok hozzászokva, hogy a média ennyire érdeklődik az eredményeim iránt. Sajnos sok helyről hallom, hogy azért nincsen az atlétikának támogatója, mert nincsen médiaértéke. Ez most megdőlni látszik, remélem, hogy ezzel egy kicsit a külvilágnak is felnyitottuk a szemét, és igenis érdekelni fogja az embereket az atlétika, nem csak a foci vagy mondjuk a kosárlabda.

A körülmények mennyire ideálisak itthon?

A pályánkkal vannak kisebb gondok, de remélem, hogy ez meg fog oldódni. Aztán a téli felkészülés is kicsit döcögősen megy, Szegeden tornatermet szoktunk bérelni, illetve edzőtáborba is megyünk télen, idén Tatán és Cipruson voltunk. Ha végig Szegeden kellett volna készülni, az nem lett volna ideális. A kondis lehetőségek viszont jók, abba a súlyemelőterembe járok, ahol az Eb-bronzérmes Nagy Péter is készül.

Hogy lehet tornateremben súlyt lökni, nem megy tönkre a parketta?

Ott nem súlygolyót lökök, hanem egy speciális teremsúlygolyót, amely sajnos picit nagyobb méretű, mert gumiból van, így viszont nem sérti a parkettát, de nem is olyan, mintha rendes dobókörből dobnék. Nekünk nincs is fedett pályás körünk, így télen csakis parkettáról szoktam dobni. Ez nem ideális, de a semminél jobb. Mivel idén viszonylag jó időnk volt, tudtam szabadtéren dobni, de jó lenne, ha egyszer lenne egy olyan helyünk, ahol bármikor dobhatnék. Az Eb-n például nagyon tetszett a bemelegítőpálya: egy négy méter széles, 13 méter hosszú kis ketrec, amely körbe volt hálózva. Egy ilyen a téli időszakban nagyon jó lenne nekünk is, csak nincs egy olyan fix hely, ahol egy ilyet megcsinálhatnánk.

Huszonhat évesen meddig fejlődhetsz még?

Még fizikailag és technikailag is van hová fejlődnöm. Technikailag csak apróságokat kell kijavítanom, amelyek révén nagyobbakat dobhatok majd.

Hogy számolsz, 27 évesen Rióban vagy 31 évesen Tokióban lehetsz-e majd csúcsformában?

Nálunk, dobóknál 28-29 évesen vannak a legtöbben a csúcson, de hogy én Rióra vagy Tokióra leszek-e a legjobb formában, azt nem tudom. Ami biztos, hogy mindenféleképpen szeretnék mindkettőn részt venni.

A kvalifikáció meglesz?

A kvalifikációs szint az előző olimpiákon 18,35 méter körül volt, ez nem fog gondot okozni. Amikor lehetőségem lesz rá, rögtön igyekszem majd megdobni.

Bár a londoni olimpián 17,48-cal nem jutottál döntőbe, a mostani Eb-aranyérmes eredményeddel hatodik lehettél volna. Reálisnak tartanál egy ilyen helyezést?

Mindenképp, ha a mostani formámat tartani tudom, vagy javulni is fogok, akkor pontszerző lehetek majd Rióban.

A szövetség elnöke szerint (lásd keretes írásunkat) 20 méter kellene ahhoz, hogy vb-n, olimpián döntőbe juss. Képesnek érzed magad a 20 méter feletti eredményre?

Mindenesetre biztató, hogy az én magasságommal is löktek már 20 métert. Londonban viszont 18,48 elég volt a 12-es döntőhöz.

Többször említetted a magasságodat. Ez ennyire fontos adottság?

172 centiméter vagyok, az átlag 180 körül van, de a nagy riválisok inkább magasabbak. A kétszeres olimpiai bajnok, új-zélandi Valerie Adams például 198 centi, ami nagyon nagy előny, hiszen magasabbról tud dobni, hosszabb a keze, hosszabb úton repül a súly. Sokat számít a magasság, de nekem azt kell kihasználnom, hogy gyors vagyok, főleg a lábaim gyorsak.

Ezek szerint, ha 190 centi feletti lennél, 23 métert dobnál?

Ki tudja, érdekes lenne, lehet, egy platformos magas sarkúban sokkal nagyobbat tudnék dobni. Bár abban picit bonyolult lenne a forgás.

A diszkoszvetéssel hogy állsz?

Még mindig űzöm, de egyre kevesebbet. A monotónia megtörésére nagyon jó. Sajnos kevés edzéssel is meg tudom nyerni a magyar bajnokságot – idén mintegy öt méter előnnyel nyertem –, bár ez legalább jó a klubomnak.

Mennyire nehéz egy magyar súlylökő élete, meg tudsz élni a sportból?

Igen, úgy gondolom, aki nemzetközi szinten csinálja, az meg tud belőle élni. De egyébként a MOB-tól és a szövetségtől is kapok felkészülési keretet, amit edzőtáborra, felszerelésre tudok fordítani.

Jó érzés volt Prágában magyarnak lenni

Gyulai Miklós, a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke: "Nagyon jó reklám ez az Eb-arany a magyar atlétikának, visszaigazolja, hogy a mostani cikluson belül jó úton jár a szakmai munka, és jó a stratégiánk. Az ilyen sikerek segítenek abban, hogy egy adott sportág ne egy lábon álljon, ne egy pénzcsatornától függjön. Óriási dolog, hogy 30 év után újra Eb-aranyat nyertünk fedett pályán. Remélem, ez az eredmény olyan lökést ad Anitának, hogy még egy lépést meg tud majd tenni előre, a pekingi vb-n ez az eredmény a döntőre elég lenne. De el kellene érnie a 20 méteres határt, mert akkor lehetnének érmes, pontszerző reményei. Anita alkalmas a fejlődésre, mert nagyon profi szemléletű lány, mindent alárendel a sportnak, és amit eltervez, azt meg is csinálja. Az edzőjével, Eperjesi Lászlóval jó párost alkotnak. Jó érzés volt Prágában szombat este magyarnak lenni."