Budapestnek csak akkor érdemes olimpiát rendeznie, ha az túlmutat önmagán, és egy hosszabb távú nemzetgazdasági és fejlesztési terv fontos mérföldköve - állítják a KPMG szakértői.
A magyar olimpiai pályázatnak tavaly decemberben lett a korábbinál több a realitása, miután a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elfogadta az Agenda 2020 programot. Thomas Bach NOB-elnök 40 pontos kezdeményezését egyhangúlag fogadták el a küldöttek, így a gigaolimpiák helyett a jövőben kisebb, fenntarthatóbb, gazdaságosabb és demokratikusabb játékok jöhetnek.
Így már kifejezetten Budapest mellett is szólnak érvek - jelentette ki Andrea Sartori, a KPMG sporttanácsadási csoportjának globális vezetője.
A 16 éve Budapesten élő olasz szakember hangsúlyozta, hogy rugalmasnak és ötletesnek kell lenni, mint például Kazanyban, ahol "építenek egy medencét a focistadionba a vizesvébé idejére, majd helyreállítják a focipályát, így gondoskodva a fenntarthatóságról." Sartori aztán elmondta, mi minden szól kifejezetten a budapesti olimpia mellett:
A tanulmány már a frissen Magyarországnak adott 2017-es vizes vébével is számol, amely újabb komoly tapasztalatot jelent majd, illetve a 2020-as foci-Eb-n négy meccsnek otthont adó leendő Puskás-stadionnal.
Kényes pont viszont a finanszírozás kérdése. Budapest esetében a szükséges infrastruktúra-fejlesztések nagy része (metrófelújítás, villamoscsere) a játékok nélkül is megvalósulna, az olimpia csupán felgyorsítaná ezek kivitelezését - áll a KPMG tanulmányában. Ám még így is utóhasznosítási tervet kell kidolgozni az "út- tömegközlekedés-, közmű- és szállodafejlesztésre", és az olimpiarendezés nagyon szigorú határidőket jelentene.
Budapest egyértelműen hátrányban van a szállásokkal, a 2020-as tokiói olimpiára negyvenezer szállodai szoba az előírás, míg a magyar fővárosban csak 19 ezer van jelenleg. A több mint duplájára növelt kapacitást nehéz volna újrahasznosítani, Sartori azonban több extra lehetőséggel is számol: dunai lakóhajókkal, diákszállásokkal, vidéki és bécsi hotelek bevonásával.
Okosan kell kijelölni az olimpiai falut is. "Az utóhasznosítás itt is kulcs, de az építkezést egyben egy terület rehabilitációjára is fel lehet használni, ahogy London tette ezt a 2012-es játékok idején" - fogalmazott Sartori, aki Óbudát és Csepelt említette potenciális helyszínként.
"Észak-Csepelben van a legtöbb potenciál - mondta később, a kerekasztalbeszélgetés során Szalay-Berzeviczy Attila, a Budapesti Olimpiai Mozgalom vezetője. - Ha valaki most kimegy oda, láthatja, hogy semmi nincs ott. Tv-közvetítések szempontjából is az a legesztétikusabb, a Dunával a háttérben, és bár biztos számos második világháborús bombát találnak majd ott, Kínával ellentétben nem kell kilakoltatni senkit onnan, és még az M0-s is közel van hozzá."
Az előadása végén Sartori kitért a költségekre is, hangsúlyozva, hogy az olimpia önmagában nem lehet cél, csak egy eszköz egy hosszú fejlesztési programban. "Vannak ugyan számítások és tervek, de amíg nem tudni, pontosan hol lesz az olimpiai falu, milyen létesítmények lesznek, addig pontos összköltséget nem lehet mondani. Egy durva becslés szerint a játékok közvetlen költsége 500 és 1000 milliárd forint közt lehet valahol."
Mivel a finanszírozást fele-fele arányban oldaná meg a NOB és a magyar állam, 250-500 milliárd forinttal számolhatunk, ami egy hétéves felkészülési időszakra elosztva a hazai GDP 0,1-0,2 százalékát vinné el évente. "Isztambul már többször is elbukott, Tokiónak harmadszorra sikerült nyernie. Az első pályázással nehéz nyerni, inkább egy 12-16 éves folyamatként kell tekinteni a pályázásra és a rendezésre" - intett óvatosságra az olasz szakember.
Az előadás után beszélgetés zárta a rendezvényt, melyen Borkai Zsolt, a MOB elnöke azt mondta, "korábban meg sem hallgatták egymás érveit a támogatók és az ellenzők, most én ebben előrelépést látok."
Oszkó Péter volt pénzügyminiszter szerint "talán a legjobbkor jön ez a lehetőség Magyarországnak, mert az ország gazdasági szerkezete úgy változik, hogy a turizmus és a hozzá kapcsolódó infrastruktúra fejlesztése beleilleszthető a jelenlegi fejlesztéspolitikai prioritásokba."
Arra a kérdésre, hogy az olimpia helyett nem lenne-e sokkal ésszerűbb a mélyszegénység felszámolására és az oktatásra költeni, illetve egy alapvetően budapesti nagyberuházás helyett például Kelet-Magyarországra irányítani a pénzeket., Oszkó azt felelte, "ezek nem vagy-vagy kérdések. Nincs értelmes szociálpolitikai költés fejlesztéspolitika nélkül, mert akkor nincs hová feljuttatni a megsegített rétegeket. Ha azt mondjuk, érdemes olimpiára költeni az éves GDP 0,1-0,2 százalékát, azzal semmilyen módon nem mondjuk ki, hogy ne költsünk szociálpolitikára."
Szalay-Berzeviczy Attila úgy látja, "az ellenzők fejében rossz elképzelés van, amit kezelni kell majd kommunikációs téren", mert ez a vállalkozás "nem a szakadékokat szélesíti", és "a szegénység ellen nem a szociális háló végtelenítésével kell harcolni".
A BOM vezetője ugyanakkor a korrupció nagy tesztjének látja az olimpiai pályázatot, melynek azonban hatalmas előnye, hogy egy kormányciklusokon átívelő, összefogást igénylő program. Ha azonban "megtesszük a szükséges lépéseket, melyek egyik eleme az olimpiai törvény elfogadása lehet, akkor az olimpiánál nincs transzparensebb fejlesztés", tette hozzá, elsősorban a pályázatra irányuló hatalmas sajtófigyelemmel indokolva az átláthatóságot.
