A sellőfiúk erőt mutatnak a vízben

Győzött az emancipáció a legnőiesebb sportban is, a most zajló vizes vb-n először férfiak is indultak szinkronúszásban. Nem volt könnyű menet, a világbajnok például másfél évtizedet bekkelt ki egy vízirevüben.

Mindössze két olyan sportág szerepel az olimpia műsorán, amelyben csak nők versenyeznek. Mindkettőnek köze van a tornához, az egyikhez szükség van egy medencére, míg a másikhoz labdára, buzogányra vagy szalagra.

Így már könnyen kitalálható, hogy a szinkronúszásról és a ritmikus gimnasztikáról van szó, és nem is kell csodálkoznunk, ha a fordított esetben annyit hangoztatott egyenjogúság itt még nem valósult meg. Hiszen a szinkronúszás eddig úgy élt a fejünkben, hogy csinos egyendresszbe öltözött nők csipesszel az orrukon elképesztő dolgokat csinálnak a víz fölött és alatt.

Igazságot a férfiaknak!

Mégis jogosan vetődött fel a kérdés, hogy ha olyan tradicionálisan férfiasnak elkönyvelt sportágakban, mint a boksz vagy a jégkorong, a nők kiharcolták, hogy megmérkőzhessek egymással, akkor miért kellene a férfiaktól elvenni a lehetőséget, hogy alapvetően nőiesnek tartott sportágakban versenyezzenek?

Akcióban Bill May és Christina Jones párosa Forrás: MTI/Kovács Anikó

„Most persze sokan nevetnek, pedig a szinkronúszó vegyes párosok versenye inkább a műkorcsolyázók kűrjére fog hasonlítani, mint arra, amit a felületes szemlélő gondol a sportágról” – mondta az Origónak pár nappal a nemzetközi szövetség tavaly novemberi, a férfiaknak kedvező döntése után Szauder Gábor, a magyar szinkronúszó-válogatott egykori szövetségi kapitánya.

Ez is szinkronúszás, de a vicces változat:

A szinkronúszásnak már a 19. század végén megjelent az előfutára, az angliai Yorkshire-ben 1892-ben rendezett versenynek pedig egyenesen férfi győztese volt Bob Derbyshire személyében, aki előre- és hátraszaltót is bemutatott a mindenkiénél jobbnak bizonyuló gyakorlata során. A férfiaknak az 1930-as, 40-es években nagy népszerűségnek örvendő vízirevükben is szerep jutott, így többek között az úszóként és

a filmvásznon Tarzanként is sikert arató Johnny Weissmüller is feltűnt bennük.

A szinkronúszás a vízirevük farvizén fejlődött önálló sportággá, és amikor 1940-ben napvilágra került az első szabálykönyv, abban még az állt, hogy férfiak és nők külön és együtt is versenyezhetnek. Amerikában viszont az amatőr sportszövetség már egy évvel később elkülönítette a férfiakat és a nőket, arra hivatkozva, hogy a férfiak más sportágakban sem versenyeznek a nők ellen.

Érdeklődés hiányában kimúlt a férfiváltozat

Pedig a szinkronúszásban nem a férfias erő, hanem a hajlékonyság számít, nem mondható tehát, hogy a férfiak előnyben lettek volna. A férfiak így egymás ellen versenyeztek a vízben – de egyre fogytak a versenyzők, így érdeklődés hiányában gyorsan lezárult ez a fejezet. Mindeközben a nőknél egyre népszerűbbé vált a sportág, nem kis mértékben Esther Williamsnek köszönhetően, aki úszóból lett a kor ünnepelt filmsztárja, és csúcsra járatta a vízi musical műfaját.

Esther Williams egyik látványos jelenete a Milliódolláros sellő című filmben:

Amerikában 1978-ban újra lehetőséget kaptak a férfiak, hogy a nők oldalán vagy ellenfeleiként tűnjenek fel a vízben, de a szünet olyan hosszú volt, hogy amikor 1984-ben a sportág felkerült az olimpia programjára, mindenki természetesnek vette, hogy csak nőknek írták ki.

11 éve visszavonult, most világbajnok lett

A történelmi áttörésre a jelenleg is zajló kazanyi vizes vébén került sor, ahol először rendezték meg szinkronúszásban a vegyes párosok versenyét. Ha azt gondolná, hogy csupa olyan páros indult, amelynek férfi tagja a tavalyi döntés után kezdett kapkodva gyakorolni, hogy a megfelelő szögben emelgesse a lábát, akkor téved. Voltak ugyanis, akik egész életükben erre a lehetőségre vártak.

„Mindig is arról álmodtam, hogy a világ legjobbjai között versenyezhessek”

– mondta az amerikai Bill May, aki Christina Jones oldalán megnyerte a vegyes páros történetének első aranyát a technikai számban. Mindezt tizenegy évvel az után, hogy hivatalosan visszavonult a sportágtól.

A nőnek az eleganciát, a férfinak az erőt kell sugároznia Forrás: MTI/Kovács Anikó

May egy jó ideje már a világhírű Cirque du Soleil társulat nézőközönséget szórakoztatja mutatványaival, és most azzal a Jonesszal nyert aranyérmet, aki szintén szinkronúszó volt – olimpián is járt, nem mellesleg pedig a

kollégája a cirkusztársulat Las Vegas-i előadásain.

A vébé másik vegyes páros számában, a szabadprogramban May azzal a Kristina Lum-Underwooddal mutatta be a gyakorlatát, akivel 17 éve az első aranyérmét nyerte az amerikai bajnokságon. May 36, a januárban még gyereket szülő Lum-Underwood 38 éves, ők ketten eléggé kilógnak az amerikai csapatból, ahol a 27 éves Jonest leszámítva mindenki 25 év alatti.

Folyton bántották, de nem törték meg

May csupa ismerőssel volt körbevéve Kazanyban, ott volt a versenyben a francia Benoit Beaufils is, akinek az életpályája több helyen is összefonódott az amerikai klassziséval. Mayhez hasonlóan Beaufils is lánytestvére révén ismerkedett meg a sportággal, és egy idő után megunta, hogy csak a partról nézze a többieket. „Amikor csak lehetőségem volt, beugrottam a vízbe, és megpróbáltam utánozni azt, amit a lányok csináltak. Így aztán anélkül, hogy edző foglalkozott volna velem, belejöttem a sportba” – mesélte a kezdetekről Beaufils.

Ő lett Rocky

Éppen a különcsége jelentette a kiugrási lehetőséget: amikor egy nagy egyesület képviselője eljött megnézni a csoportját, végül őt vitte magával. Meglátta benne a potenciált, és Beaufils ettől fogva mindig kapott valamilyen különleges szerepet, Charlie Chaplint és Rockyt is ráosztották a vízi koreográfiában.

„Az edzőim mindig lelkesedtek az ötletért, hogy olyan dolgokat tegyek hozzá az előadáshoz, amit a lányok nem tudtak.”

A vízben tehát elfogadták, de a civil életben meg kellett vívnia a harcait, az iskolában rendszeresen piszkálták és homoszexuálisnak titulálták, de ezzel nem sikerült megtörni, egyszerűen leperegtek róla a kritikák.

Beaufils megvívta a saját harcát, hogy a vébén megmutassa, mit tud Forrás: AFP/Christophe Simon

1995-ben Beaufils úgy lett francia junior bajnok, hogy csak lányok voltak az ellenfelei, ezzel pedig újra felhívta magára a figyelmet, és Kaliforniába került a Santa Clara Vízitündérek nevű csapathoz, amelynek egy ideje már Bill May is a tagja volt. A csapat profizmusára jellemző, hogy napi nyolc órát edzettek, hetente hatszor. Nem csoda, hogy May az édesanyja segítségére szorult, aki két helyen is dolgozott, hogy fia a szinkronúszásra tudjon koncentrálni.

Sokáig úgy tűnt, értelmetlen férfiként a szinkronúszást választani, hiszen 1984-ben felkerült ugyan a sportág az olimpiák műsorára, de esély sem látszott arra, hogy a férfiakat bevonják.

„Frusztráló volt a tudat, hogy nem kerülhetünk be a sportág vérkeringésébe, de versenyezni akartunk. Abban bíztunk, hogy minél jobbak leszünk, annál nagyobb esélyünk lesz arra, hogy megváltoztassák a szabályokat. Sajnos, hiába reménykedtünk” – mondta Beaufils. 1998-ban jelezték a szülei, hogy nem tudják tovább eltartani, úgyhogy otthagyta a Vízitündéreket, és a Cirque de Soleil tagja lett, ahol az O nevű vízirevüben szerepelt. Ott a távozása után éppen May váltotta.

A tempózást is újra kellett tanulni

Amikor tavaly ősszel kiderült, hogy a férfiak is zöld utat kapnak, May és Beaufils is érezte, hiába telt el másfél évtized azóta, hogy leálltak az edzésekkel, megkapták életük nagy lehetőségét. Beaufils számára a legnagyobb nehézséget azt jelentette, hogy cirkuszi munkája miatt a teste sokkal inkább hasonlított egy akrobatáéra, mint egy úszóéra: annyira megváltozott az izomzata, hogy három hónapig újra kellett gyakorolnia a vízben tempózást.

Beaufils és Dedieu sokáig egymástól külön gyakorolták a koreográfiát Forrás: AFP/Martin Bureau

Beaufilsnek folyamatosan küldte Franciaországban élő edzője a videókat a figurákról, így ő Amerikából, kilencórás időeltolódással próbálta utánozni azokat a mozdulatokat, amelyeket partnere, Virginie Dedieu is gyakorolt.

Közben figyelnie kellett arra is, hogy napi két-három óránál többet ne eddzen, mert akkor nem marad ereje a cirkuszi előadásra.

A páros tagjai februárban találkoztak először, és gyorsan sikerült összecsiszolódniuk. Úgy döntöttek, kihasználják, hogy férfi is van a vízben, így a koreográfiában nagy hangsúlyt kaptak az emelések.

Az orosz olimpiai bajnokok kiakadtak

Igaz, mivel a mostani volt az első olyan világesemény, ahol férfiak is indulhattak, senki sem tudta, hogy a pontozóknál melyik stílus lesz a nyerő. „Azt nagyjából sejtettük, hogy a vegyes párosban más az elvárás, mint a női szinkronúszásban. A férfiaknak az erőt kell megtestesíteniük, a nőknek pedig a szépséget és az eleganciát” – mondta erről az orosz Alekszander Malcev.

Az orosz Darina Valitova és Alekszandr Malcev párosa nüanszokkal maradt le az aranyról a technikai számban Forrás: MTI/Kovács Anikó

Hiába Malcev lelkesedése, Oroszországban nehezen viselték, hogy a férfiakat éppen a kazanyi vébén vonják be a sportágba. Ennek csak az egyik oka, hogy férfiatlannak érzik, és Vlagyimir Putyin birodalmában ugye finoman szólva sem tolerálják a homoszexualitást.

Belerondítanak az oroszok bizniszébe

A másik ok, hogy az oroszok a 2000-es években az összes olimpiai aranyat megnyerték a sportágban, és úgy érezték, a riválisok azzal próbálják gyengíteni a pozíciójukat, hogy a férfiakat is bevonják. „Nagyon negatív véleménnyel vagyok a férfi szinkronúszásról” – nyilatkozta a négyszeres olimpiai bajnok Anasztaszija Jermakova. A háromszoros aranyérmes Szvetlana Romasina egyenesen azt mondta, hogy semmi keresnivalójuk a férfiaknak ebben a sportban.

May és Lum-Underwood gyakorlata a vegyes párosok szabadprogramjának selejtezőjében:

Hiába azonban az ellenszenv, a változás szele már megcsapta a sportágat, Kazanyban a vegyes párosok technikai számában hat, a szabadprogramban tíz duó indult, utóbbiban végül az oroszok ünnepelhettek, Malcev és partnernője, Darina Valitova szerezte meg az aranyat.

És a jövő is biztatónak tűnik, Beaufils ugyanis arról számolt be, hogy amikor Dedieu-vel együtt több francia úszóklubban bemutatót tartott, az edzőktől később azt a visszajelzést kapták, hogy a fiúk Beaufils példáján felbátorodva úgy döntöttek, ők is belevágnak.

Olimpia? Akár 85 évesen is!

Meghódítandó csúcs azért még akad, de látva az érintettek elszántságát, csak idő kérdése, hogy mikor jelenhetnek meg az olimpián a szinkronúszó férfiak. „Ha mi is ott lehetünk az olimpián, akkor rám mindenképpen számíthatnak, még akkor is, ha már 85 éves leszek” – fogadkozott Bill May, aki az aranyérmével történelmet írt Kazanyban.