Az olimpiai pályázatot is megtámadtam - interjú a 80 éves Török Ferenccel

Egy iskolai szökés indította el az atlétika-, majd az öttusapályán, Török Ferenc így lett kétszeres olimpiai és négyszeres világbajnok. Tokió és Mexikóváros 80. születésnapját ünneplő aranyérmese edzőként is nagyot alkotott, Szöulban az ő tanítványai nyertek két bajnoki címet. Büszke arra, hogy az utolsó nagy magyar futballsikerből tevékeny részt vállalt, de sajnálja, hogy Mezey György nem hallgatott rá a '86-os vébé előtt.

• A 80 éves Török Ferencből a vasárnapi ebéd miatt nem lehetett futballista.
• Egy évre eltiltották egy görbe éjszaka miatt, így lemaradt a római olimpiáról.
• Szerinte Balczó András a tudása 70 százalékával nyerte a versenyeket.
• Botrányosnak tartja a magyar futballisták fizikai állapotát.
• A bíróságon is harcol az igazáért a MOB-bal szemben.

Szeret teniszezni, imádja a futballt, mégis háromtusázó, majd öttusázó lett. Miért éppen ezt a sportot választotta?

Természetesen először futballoztam, édesapám az NB II-es Csillaghegyi MTE elnöke volt, és mi ott nőttünk fel a pályán. Annyira jól ment a játék, hogy bekerültem Budapest kölyökválogatottjába is. Anyám azonban családcentrikus volt, nála a vasárnapi családi ebéd szentnek számított, a kölyökmeccseket pedig általában délben játszották. Nagy csata dúlt otthon, és miután anyám volt az erőszakosabb, végül elkezdtem úszni és vízilabdázni.

Hogyan került a Honvédba?

Az Árpád Gimnáziumba jártam, és megszöktem egy október 6-ai ünnepségről. Az udvaron keresztül leléptem, átmásztam a kerítésen, de Iglói Mihály testnevelő tanár utánam jött. Rám fütyült, de nem álltam meg, így elkezdtünk futni a Tímár utcai HÉV-megálló felé. Én táskával loholtam, de nem ért utol, mint később kiderült, szándékosan. Kíváncsi volt, meddig bírom a futást. Nem tudhattam, hogy ő akkoriban még szenior mezeifutó-versenyeken indult. Konok fiú voltam, Aquincumig futottam, ott aztán kimerültem, leültem egy római sír szélére, és megadtam magam. Amikor utolért, azt mondta:

„Fiam, te jól futsz. Na, menjünk vissza az iskolába.”

Megkérdezte, hogy visszafutunk, vagy HÉV-vel menjünk, az utóbbit választottam. Visszavitt az iskolába, és ott válaszút elé állított: vagy az igazgatóhoz megyünk, vagy aláírom a belépési nyilatkozatot a Honvédba. Két-három hónapig jártam atletizálni, nagyon utáltam az egészet. De akkor jött a tehetségkutató verseny, aminek a végén az apám, Iglói és az öttusázó Benedek Gábor megállapodtak, hogy eldönthetem, atléta maradok, vagy az öttusát választom. Az öttusa mellett döntöttem.

Török Ferenc Forrás: MOB

Az ötvenes években nagy dolognak számított öttusázónak lenni? Volt olyan rangja, mint mondjuk a labdarúgásnak?

Miután 1952-ben csapatban már olimpiai aranyérmet nyertünk, sikeres sportágnak számított, és ez elkezdte vonzani a fiatalokat. Szerettem, hiszen egy fiatalembernek sokat jelent, ha vívhat, lovagolhat, lövöldözhet. A futás mindig jól ment, a vízilabda miatt tudtam úszni, nagyon tetszett. Családias, jó közösség alakult ki.

Azt olvastam, hogy a sikereihez a fizikai képességei mellett a csavaros észjárása is segítette, ezért kapta a Róka becenevet. Emlékszik arra, kitől kapta?

Csak egy ragadványnév volt, hogy ki találta ki, már nem tudom. Így utólag visszaemlékezve gondolkodó típus voltam, mindig járt az eszem. A gimnáziumban a matek és a fizika volt a mindenem, az egész gondolkodásom erre állt rá.

Még az országos Rákosi-matematikaversenyen is bejutottam a nyolc közé.

Aztán jött az öttusa, és ott is folyton járt az eszem. Mindig másképp gondolkodtam. Foglalkoztam az edzésmódszerekkel, a felkészülés átalakításával, mindig kitaláltam valamit. Amikor Hegedűs Frigyes lett a szövetségi kapitány, azt javasoltam neki, hogy ha vannak jó vívó- és lovasedzőink, akkor úszásban és futásban is kellene koordinálni az edzéseket. És Frici nagyon jól megérezte, hogy ez a fejlődés útja.

Az 1960-as római olimpián már csúcsformában lehetett volna, de eltiltás miatt nem vehetett részt. Mi történt?

1959-ben bekerültem a Pennsylvania állambeli Hershey-ben rendezett világbajnokságra utazó csapatba tartalékként. Hazafelé New Yorkon keresztül jöttünk, és a csatlakozás miatt ott kellett éjszakáznunk. Volt velünk elhárítótiszt, hiszen az első csapat voltunk, amely Amerikába mehetett versenyezni. Még külön pszichésen vizsgáltak is bennünket, hogy haza fogunk térni, vagy sem. Este hat órakor leléptünk a szállodából Ferdinandy Géza rokonával, aki akkor kint élt. Elvitt bennünket az éjszakába, nála aludtunk, és bár másnap délre visszamentünk, mindenki azt hitte, disszidáltunk.

Róka volt a beceneve Forrás: MTI

Nem merült fel ez a lehetőség?

Voltak ajánlataink, én egy texasi olajmágnás lányával szerelembe estem, és ők felajánlották, hogy öt évig egy egyetemet finanszíroznak, csak maradjak. De hazatértünk, itthon meg fegyelmi eljárást indítottak, Ferdinandyt örökre eltiltották a rokona miatt.

Én pedig a d’artagnani elvek miatt azt mondtam, ha egy mindenkiért és mindenki egyért, akkor én vállalom, vele voltam.

Balczó András lapított, Nagy Imre meg azt mondta, erőszakosak voltak a többiek, úgy rángatták bele. Engem eltiltottak egy évre, ez a római olimpiai indulásba került. Pedig magyar bajnok és ranglistavezető voltam.

Négy évvel később Balczó András és Móna István nem indulhatott eltiltás miatt. Nekik mi volt a bűnük?

Romániába csempésztek órákat, és kellemetlenségbe kerültek. Nem titok, mindennel üzleteltünk. Én azért nem voltam benne, mert a megtakarított pénzemből autót vettem, 1963-ban rábeszéltek Svájcban egy kocsira. 60-ban pechem volt, 64-ben pedig így alakult, ilyen a sors.

Egyszer azt nyilatkozta, nem bántja, hogy egyéniben nem lett világbajnok, mert a tokiói győzelem mindent feledtet.

Tényleg így gondolom, akkor a tokiói sikerrel kielégültem. Onnantól kezdve már csak a csapat volt a kérdés. Balczó a tudása 70 százalékával nyerte a versenyeket, nem volt jó típusú versenyző, neki kellett az a támasz, amit Mónától és tőlem kapott.

Így nyertük zsinórban a versenyeket, nem volt közöttünk rivalizálás.

Az eredményekből látható is, hogy Balczó akkor volt sikeres, amikor együtt versenyeztünk. 1968 után, amikor én befejeztem, három évig nem nyert. Bandinak szüksége volt az egységre és a kölcsönös támogatásra.

A tokiói sikerrel kielégült Forrás: MTI/OL/-

A tokiói célba érkezés utáni első mondatát adta önéletrajzi könyve címének ("Ha kell, újra lefutom!"). Emlékszik a jelenetre?

A célba érkezés után bevittek egy sátorba, rám tették az oxigénmaszkot. A nagy rivális szovjet Novikov két perccel utánam jött, addig nem tudtuk az eredményt. Amikor kiírták, berohantak hozzám a srácok, hogy olimpiai bajnok vagyok. Amint meghallottam, ledobtam magamról a maszkot, és valóban azt mondtam, ha kell, ismét lefutom a távot.

Egyszer azt mondta: "Engem vagy szerettek, vagy utáltak, langyos nem tudtam lenni." Milyen sportolótípusnak tartja magát?

Az eredmények sok mindent elárulnak, sohasem tudtam megalkudni. Egész életemben tartottam magam ahhoz, ha valamit elhatároztam, azt meg akartam csinálni. Ehhez sokszor nem szimpatikus dolgokat is meg kellett tennem, nyíltan kimondtam a véleményem. Ez hozzátartozott az egyéniségemhez.

Vannak, akik szeretnek és tisztelnek, vannak, akik nem.

És milyen edzőnek?

Kapitányként a versenyzők a hátam mögött szidtak, mint a bokrot, ám amikor siker volt, akkor együtt örültünk. Szülő-gyerek kapcsolat volt közöttünk: én neveltem őket, ők pedig haragudtak rám, de tudták, hogy minden az ő érdekükben van. Ha valaki rám bízta magát, annak nem akartam csalódást okozni, kutya kötelességem volt érte megtennem mindent.

A versenyző árthat a legtöbbet önmagának, mert megalkuszik.

Az edzőnek ebben kell a legtöbbet segíteni.

Volt kedvence a tanítványok között?

Nem mondanám, hogy bárki kiemelkedően nagy kedvenc lett volna. Minden versenyzőm más egyéniség volt, mindegyiket más miatt szerettem. Természetesen Martinek János, Mizsér Attila és Fábián László áll hozzám a legközelebb, hiszen a sikereket velük értem el, boldog vagyok, hogy mindegyikük nyert valami nagy versenyt egyéniben. Nagyon jó közösségi szellem uralkodott. Megadtam nekik a pihenés és az üdülés lehetőségét, hogy a fejüket szellőztessék ki. Elmentünk Hawaiira, Puerto Ricóba, Miamiba. De a munkában kőkemény voltam.

Török Ferenc, a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének tagja Forrás: MTI/Illyés Tibor

A versenyzői múltjából következett, hogy edzőként is szeretné folytatni?

Az 1968-as olimpia után mellőztek, és ezt nagyon mellre szívtam. Tudtam, hogy az a baj, hogy én irányítottam a csapatot, és ez a vezetőknek nem nagyon tetszett. Elmentem az OTSH akkori elnökéhez, és panaszkodtam, amiért kivettek a válogatottból. Azt mondta:

„Érjen el Török elvtárs jó eredményeket, és majd visszaveszik!”

Köszöntem, de ebből két olimpiai arannyal a zsebemben már nem kértem. Nem azt akartam, hogy a válogatottba tegyenek vissza, hanem hogy biztosítsák a felkészülés lehetőségét. Inkább befejeztem, és 1976-ig ki voltam írva a sportágból. Akkor bíztak meg a válogatott irányításával.

Érezte, hogy sikeres lehet?

Azt tudtam, hogy az egészet át kell alakítanom. Az öregeket nem akartam kirúgni, mert akkor a mezőny gyengül, és a fiatal nem tud megküzdeni a csapatba kerülésért. Fábiánt például a szövetség elnöksége nem volt hajlandó a válogatott keretbe betenni, mert csak öt versenye volt addig. Én viszont láttam benne fantáziát. Jött egy újabb elnökségi, ahol bekerülhetett, igaz, akkor még valóban érdemtelenül. De aztán az eredmények engem igazoltak. Ebből a társaságból még Szombathelyi Tamást kell kiemelnem, ő Moszkvában volt egyéniben ezüstérmes, de ott Anatolij Sztarosztyin verhetetlen volt.

A futás után két órával sem tudott felállni a dobogóra a dopping miatt.

Igaz, hogy az 1986-os mexikói labdarúgó-világbajnokság előtt segíteni akartak Mezey Györgynek a felkészülésben?

1962-ben harmadik voltam a mexikói vébén, és jártam ott edzőtáborban, próbaolimpián, majd az 1968-as mexikói játékokon. Ha valaki tudta, hogy magaslaton hogyan lehet készülni, akkor az én voltam. Mezey Gyuriék megkerestek engem és a keretorvost, Gótzy doktort.

Elmondtuk, hogy mit és hogyan kellene csinálni, de aztán ebből nem sok valósult meg. Sőt.

Mondtam, hogy az elv egyszerű: magaslaton lakni, tengerszinten edzeni. Erre ők elutaztak hideg magaslatra Ausztriába, ami nem azonos azzal, ami Mexikóban várta őket. Mindenki ment a saját feje után. De gondolom, a tésztaprogramról hallott?

Irapuatóval kapcsolatban mindenképpen.

A tésztaprogramról az amerikaiak meséltek nekünk először. Azt mondták, hogy a vörösvértestek oxigénszállító képessége a sok húsfogyasztás miatt összehúzódik. Azaz kevesebb oxigén megy oda, ahová kellene. Erre oda kell figyelni, azaz a verseny előtt 6-7 órával nem húst, hanem szénhidrátot, tésztát kell enni. A futballban megszokott volt, hogy délben húst ebédelünk, délután játszunk, holott azt mi, öttusázók is tapasztaltuk, hogy hús nélkül keményebb futóedzést tudunk csinálni. De ez nem jelentette azt, hogy átállítottuk az étrendet.

Amit a futballválogatott csinált, a három héten keresztül tésztaprogram, öngyilkosság volt.

Annyit kellett volna csak tenni, hogy a mérkőzés előtt ne egyenek húst a játékosok.

Azóta nem kérik ki a véleményét futballügyekben?

Nagyon szeretem, és a szívemen viselem a sportág sorsát, biztosan sokat tudnék segíteni. Kevesen tudják, hogy az atlantai olimpiára a MOB részéről én menedzseltem a csapatot. 128 játékost mértünk fel fizikailag, 30, 400 és 3000 métert kellett futni, és Dunai Antal a legjobb 40-ből választotta ki az utazó keretet. Ebben benne volt például Dárdai Pali is, aki kiváló fizikai képességgel rendelkezett. Így indultunk neki, és a legjobb öt európai csapat egyikeként kijutottunk az olimpiára.

Minden héten leírjuk, hogy a magyarok erőnléte rossz. Most egy magyar akadémiáét felmérhettem fizikailag U16-től U21-ig.

30 és 3000 métert futottak, 70 százalék nem tudta teljesíteni a szintet.

Botrány, hogy 16-21 éves kor között nem mutatható ki fejlődés a futóteljesítmények között. A legfontosabb az alap-állóképesség. 14-15 éves kajakos gyerekek simán 3000 méter fölött futnak 12 perc alatt, a kajak női válogatott szintén, a kajak férficsapat 3400 méter fölött. Az akadémisták 70 százaléka ezt nem tudta hozni. Mindenki ismeri a kocsmai mondást, hogy olyan fáradt vagyok, hogy alig látok. Aki elfárad, annak megváltozik a térlátása, a sebessége, nem nyeri meg a párharcokat, és akkor mindennek vége. Ez mindennek az eredője.

Ha most versenyezne, az öttusa jelenlegi, egynapos lebonyolítása kedvezne, vagy sem?

Edzőként biztosan tudnék alkalmazkodni. Versenyzőként nem tudom, mert teljesen átalakult az úszás. Nekem az úszás egy közepes számom volt, 22-23 fokos vízben 1200-1300 métert úsztunk. Most 3000-4000 métert úsznak 27-28 fokos vízben, és ez most sokkal jobban fizet a pontszám tekintetében, mint akkoriban. A lovaglással nem volt bajom, az egyik legjobb voltam ebben a számban, zsinórban hét világversenyen nyertem meg a vívást, azzal sem lenne gondom.

A lövészet elég primitív dolog, futás közben csinálni abszolút gyakorlás kérdése.

Ez már egy teljesen más sportág, hiszen nem kell olyan lovaglótudás, rövidebb a vívás.

Sokáig az is kérdéses volt, hogy az öttusa az olimpia programján maradhat-e.

Ez így nem igaz. A jelenlegi elnök, a német Klaus Schormann egyszerű testnevelő tanár volt, nulla eredménnyel. Viszont borzasztó ambiciózus. A jelenlegi szabály szerint az olimpia programján olyan sportág lehet, amelyet legalább 75 országban űznek. Tudja, hogy az öttusánál ez a szám mekkora? 137! Mondok egy példát, hogy érzékeltessem Schormann zsenialitását. Tegyük fel, elmegy Nigériába, és azt mondja az olimpiai bizottság elnökének, szeretne öttusát csinálni. Az elnök visszakérdez:

„Mi az az öttusa? Ja, egy olimpiai sportág? Akkor persze, minden rendben.”

Csak meg kell bízni valakit, hogy legyen a helyi szövetség elnöke, neki Schormann ad valamennyi pénzt, aminek a felét egyből vissza is kéri tagdíjként. Kiállítanak egy nyugtát, és Nigéria máris a Nemzetközi Öttusaszövetség tagja.

De sportdiplomáciailag is bebiztosította a sportágat. Először is áttette a nemzetközi szövetség székhelyét Monacóba, ahol Albert herceget egyből tiszteletbeli elnöknek választotta. Juan Antonio Samaranch fia lett az egyik alelnök, ő ugyancsak a NOB végrehajtó bizottságának a tagja. Így a végrehajtó bizottságon keresztül fel sem merül, hogy az öttusa ne legyen olimpiai sportág. Szóval Schormann az öttusa érdekében mindent elkövet, szervez és utazik. Az, hogy egy-két hülye szabályt behoznak, az egy másik dolog.

Török Ferenc Forrás: Pentathlon.hu

Milyen a magyar öttusa helyzete?

Ugyan tiszteletbeli elnök vagyok, de nem veszek részt már semmiben, mert egészen más elképzeléseim lennének. Az alap – és kapitányként is ezt vallottam, de a szövetségben nem akarják megérteni –, hogy ha vívásban elveszem valakitől a pontot, mert nyerek, az a pont az ellenfélnek már nem jön vissza.

Úszni tudok úgy, mint ő, a lövészet statikus – a kulcskérdés a vívás.

Ha erre nem áldoznak időt és energiát, akkor nem lesz javulás. Mi annak idején Balczóval és Mónával jártunk vívó-Világkupákra, de még Fábián Laci is. Voltunk országos bajnokok is. Ebbe érdemes volt energiát fektetni, mert az ember, mint a bolhás kutya, megszedte magát pontokkal.

A bíróságon is harcol az igazáért a MOB-bal szemben, mert ön szerint a 2012. február 26-ai alapszabály-módosító és tisztújító közgyűlés összehívása szabálytalan volt. Nem érzi, hogy ez szélmalomharc?

Nem, mert eddig minden pert megnyertem. 2012-ben szabálytalanul tűzték ki a közgyűlést, szabálytalanul választottak embereket, én akkor ezt megtámadtam, mert úgy éreztem, sokat árt a sportnak. A bíróság azt mondta, alaki hibás az egész, és meg kell ismételni a közgyűlést. Hatályon kívül helyezte a 2012-es határozatokat. Azaz a régi alapszabály az érvényes, a régi, 168 főből álló közgyűlést össze kell hívni. De a MOB továbbra is 240 fővel dolgozik. Meghozta a döntést, hogy pályázunk a 2024-es olimpiára. Ezt is megtámadtam. Majd szembesülnek vele, hogy érvénytelen ez a határozat, hiszen nem a megfelelő grémium hozta meg.

Mire számít ebben az ügyben?

Azt akarom elérni, hogy egy ilyen százéves, nagy múltú testület legalább a saját szabályait tartsa be. Akik ezt nem akarják megérteni, fel kell állniuk. Nem arra kell haragudni, aki észreveszi a hibát, hanem arra, aki elköveti.

Dr. Török Ferenc

Születési idő, hely: 1935. augusztus 3., Budapest, Csillaghegy
Egyesülete: Bp. Honvéd
Legnagyobb sikerei: olimpiai bajnok egyéniben (1964), olimpiai bajnok csapatban (1968), olimpiai 3. csapatban (1964), csapatban világbajnok (1963, 1965, 1966, 1967), csapatban vb-2. (1961, 1962), egyéniben ezüstérmes (1963), bronzérmes (1962, 1965, 1966), kilencszeres magyar bajnok öttusában, kétszeres magyar bajnok párbajtőrvívásban.

1976 és 1989, illetve 1991 és 1992 között az öttusa-válogatott szövetségi kapitánya volt. Ez idő alatt a magyarok hét aranyérmet szereztek a legnagyobb világversenyeken; 1988-ban, a szöuli olimpián egyéniben (Martinek) és csapatban (Fábián, Mizsér, Martinek) is győztek.