Még nem áll készen a halálra a paralimpikon

Marieke Vervoort a riói játékok előtt úgy nyilatkozott, hogy már csak az aranyérem megszerzésének vágya élteti, azután az eutanáziát választja. Az aranyból ezüst lett, és most úgy érzi, egyelőre több a jó napja, mint a rossz. A papírokat azonban már 2008-ban aláírta.

Marieke Vervoort, aki a londoni paralimpián 100 méteren arany-, 200 méteren pedig ezüstérmet nyert a kerekesszékesek sprintszámában, Rióba indulása előtt a francia Le Parisien című lapnak úgy nyilatkozott, hogy már csak az tartja életben, hogy aranyat nyerjen Rióban,

utána pedig a Belgiumban legális eutanáziát fogja választani.

Az akkori nyilatkozatot részben ma is fenntartja a sportoló, aki szombaton a 400 méteres számban ezüstérmes lett, de már nem akar mindenáron meghalni a hazatérés után.

Marieke Vervoort Forrás: AFP/Yasuyoshi Chiba

„Amikor eljön az az idő, hogy több lesz a rossz napom, mint a jó, akkor újra előveszem az eutanáziapapírjaimat, de most még nem állok erre készen” – mondta a versenyt követő sajtótájékoztatóján Vervoort, aki 2008-ban írta alá azokat a bizonyos papírokat, egy évvel az előtt, hogy Belgiumban törvényileg engedélyezték az eutanáziát.

Öröm és szenvedés

A 37 éves sportoló 14 éves volt, amikor szervezetét megtámadta a gyógyíthatatlan degeneratív betegség, ami kerekesszékbe kényszerítette, az elmúlt években pedig már akkora fájdalmai vannak, hogy alig bír aludni, az élete állandó szenvedés, amit ezúttal is megerősített.

„Két oldala van ennek az éremnek. Egyfelől

az öröm, hogy »hurrá, nyertem egy ezüstöt«, másfelől viszont ott van a szenvedés

és a búcsú fájdalma, hogy el kell köszönjek a sporttól.”

Az eutanáziáról szólva elmondta, a lehetőség bátorságot ad neki, hogy addig éljen, ameddig szeretne. „A nyugalom érzetét adja nekem. Amikor úgy érzem, hogy elég, a kezemben lesznek azok a papírok.”