Társoldalunk:

Megelőztem Usain Boltot, de ezzel csak viccelődni szoktunk

2017.01.16. 12:30

Pauer Géza a 2004-es olimpián megelőzte Usain Boltot. Még ha hihetetlennek is hangzik, igaz: az előfutamban a 17 éves jamaicai csak ötödik lett, az őt lehajrázó magyar futó pedig a negyedik helyen továbbjutott. Amikor szóba hozzuk a Bolt-sztorit, a sprinter csak – jelzőket keresve – mosolyog, majd azt mondja: jól hangzik, hogy lehajrázta Boltot, de ennyi az egész. Közben pedig megtudjuk, hogy 41 éves kora ellenére még aktívan versenyez, tervei szerint rajthoz áll az országos bajnokságon. Vajon mi az, ami ennyi idősen is motiválja?

Kint mínusz nyolc fok van, az atlétikai pályát hó fedi, amikor megérkezünk a Honvéd Sportegyesület belső futófolyosójának a bejáratához. Besétálunk a – nevezzük így – patinás épületbe, ahol ott sprintel egy vékonydongájú férfi, aki láthatóan élvezi, amit csinál. Arrébb teszünk két – a tornaórákon megismert – szekrényt, hogy szembe tudjunk ülni interjúalanyunkkal. Ő Pauer Géza, a magyar futó, aki 2004-ben megelőzte Usain Boltot.

Nem is kell kérdeznünk, tudja, hogy ez a sztori érdekel minket a legjobban. Valahogy előre érezzük, hogy nem fogja döngetni a mellét a 2004-ben történtek miatt, és igazunk is lett.

Mielőtt továbbolvassa a cikket, mindenképp nézze meg Pauer Bolt-előzését:

„Amikor az athéni olimpia 200 méteres előfutamában előtte értem célba, nem éreztem úgy, hogy legyőztem őt. Akkor ő még nem a nagybetűs Usain Bolt volt” – mondja szerényen, aztán rátérünk a számokra, amelyek mégiscsak azt bizonyítják, hogy igenis nagy dolog volt a ma már kilencszeres olimpiai bajnok megelőzése.Bolt már akkor is 20 másodpercen belül futott, 19,93 volt a legjobb ideje 200 méteren, és világranglista-dobogósként, ifi- és junior-világbajnokként éremesélyesnek számított Athénban. Az előfutamban végül csak ötödik lett a lengyel Marcin Jedrusinski (20.63), a német Tobias Unger (20.65), a kameruni Joseph Batangdon (20.92) és Pauer Géza (21.02) mögött – úgy, hogy a magyar sprinter a kanyar után hajrázta le a 21.05-tel célba érő Boltot.

Melléértem, és elgörcsölte

„Lehet, sérült volt? Így jött ki a lépés, megelőztem egy olimpián, ami jól hangzik, de inkább csak viccelődni szoktunk ezzel. Melléértem és elgörcsölte – efféle poénokat sütünk el” – mosolyodik el a futó.

Pauer Géza azért edz, hogy nyerjenFotó: Mudra László - Origo

Bolt erőssége épp a hajrában rejlik. De akkor hogy lehet, hogy Pauer volt gyorsabb a 13 évvel ezelőtti verseny végén? „Én a külső pályán voltam, ő beljebb, és a kanyarból kijőve még előttem volt. Nem érzékeltük egymást, csak a célba érkezéskor láttam, hogy egy picivel előbbre vagyok nála. Kétszázasként mindig jól bírtam a végét” – emlékszik vissza, hozzátéve, hogy amikor a futam előtt esélyeket latolgatott, Boltot mindenképp maga elé helyezte.

Carl LewisFotó: Hajdú D. András - Origo
Bolt Lewisnál is jobb

„Az adottságai révén borzasztó jó futósebessége van Boltnak. Az a titka a hajrájának, hogy hatvan méter után már mindenki lassul a végén, csak ő kevésbé, mint a többiek. Tízméterenként 0,81-0,83 százados időeredményekkel száguld előre, ami fantasztikus, 44-45 km/h-s végsebességet jelent” – mondja Boltról, aki 195 centis magasságával is kitűnik a mezőnyből, hiszen a sprinterek általában jóval alacsonyabbak nála.


Érdekes, hogy vannak azért kivételek. A 20. század legjobb sportolójának megválasztott, szintén kilencszeres olimpiai bajnok Carl Lewis 188 centi magas volt. „Lewis nem rajtolt jól, de a végsebessége óriási volt. Sokat változott azóta a technika és az edzésmódszerek, talán épp emiatt a kettejük csatáját – már ha egyidősek lennének – Bolt nyerné. A jamaicai ugyanis az elején – az amerikaival ellentétben – nem kerül hátrányba. Lewisnak általában két méter fórt kellett ledolgoznia, és rendre első, esetleg második lett, Bolt viszont nem rajtol rosszul, utána pedig a súlypont, a lépéshossz miatt már nem is lehet utolérni. A legjobb fehér sprinter, a riói bronzérmes, francia Christophe Lemaitre hasonló magasságú még, az ő futásának sem jó az eleje, de nagyon jó a végsebessége.”

A továbbjutás tehát Pauer javára dőlt el, a középdöntőben viszont csak hatodik lett, így elbúcsúzott Athéntól, kissé csalódottan, mert a célja legalább az elődöntő volt. Ehhez 20.59, a döntőhöz 20.56 kellett volna, az ő egyéni csúcsa pedig 20,69.Végül 25. lettem, ami egy ilyen sprinttávon nem is rossz.”

Pauernek az athéni már a második olimpiája volt. „2000-ben olyan jó csapat volt a 4x100-as váltó, hogy beáldoztuk az egyénit. Az előfutamban aztán balszerencsénk volt. Az ausztrálokkal futottunk együtt, és a kezdő ember nem hallotta a lövést a helyi szurkolók őrjöngése miatt, így irreálisan rossz reakcióidővel indult el, és ezt a hátrányt már nem lehetett ledolgozni. Sajnálom, mert a döntőre is esélyes csapat volt, de ez benne van a sportban.”

A futballpályán mindenkit lefutott

Bolt Athénban még csak 17 éves volt, Pauer már 28. De milyen szinten járt a magyar sprinter 17 éves korában? Semmilyenen, hiszen akkor még nem is futott. Legalábbis nem az atlétikapályán. „Viszonylag későn kezdtem el a futást. Tizenhét évesen még fociztam, volt egy jó alapgyorsaságom, emiatt érdekelt is a sprint, ámulva néztem, ahogyan Carl Lewis nyeri a versenyeket. Aztán egyszer, 18 évesen gondoltam egyet, és eljöttem a Honvéd Sportegyesülethez. Kérdezték, mi a legjobb időm? Fogalmam sincs, soha nem mérték még, válaszoltam. Odaálltam a 60 méteres távhoz, és egy egyszerű edzőcipőben, elsőre 7,20-at futottam. Akkor ezt nem tudtam hová tenni, pedig úgy, hogy az utcáról jöttem be, jónak számított.” Később aztán az egyik legjobb magyar sprinter lett belőle, hét egyéni országos címet is begyűjtött: ötöt 200 méteren, egyet-egyet 60 és 100 méteren.

Mindig azért fut, hogy első legyenFotó: Mudra László - Origo

Mindenki tudja, hogyan nézett ki Carl Lewis, Linford Christie vagy akár Usain Bolt, Pauer Géza azonban nem az az izomgépalkat. Aki nem ismeri, csodálkozik, ha ránéz, hiszen nincsen épp sprinteralkata. „Éppen ezért feküdtem rá a 200 méterre, hiszen vékonyabb típus vagyok” – mondja szerényen, pedig a 100-on elért 10,26-os egyéni csúcsa tekintélyt parancsoló magyar szinten. Az alkatom inkább egy középtávfutóéra hasonlít, de egyáltalán nem csak az izom számít. A jó edzésarányokat kell eltalálni, hogy a testsúlyhoz képest minél erősebb legyen a futó. De ez csak egy szelet a jó sprinterré váláshoz.”

Egyáltalán nem bánta meg, hogy a fociról átnyergelt az atlétikára, pedig a budaörsi serdülőben és ifiben nagyon ment neki a góllövés. Mindkét lábbal tudott lőni, és balszélsőként szerepelt, mert ott volt rá szükség. Ő volt a focipályákon a leggyorsabb. „A védők nem tudtak lekövetni, ezért viszonylag sok gólt sikerült szereznem. Az nem tudom, hogy gyorsabb lennék-e Dombi Tibornál, nem tudom, neki milyen ideje volt” – mosolyodott el.

Pauer és a szennyezett táplálékkiegészítő
Pauer Gézát 2006-ban két évre eltiltották. „Egy táplálékkiegészítőt vettünk néhány társammal, egymástól függetlenül, és amikor jött a hír, el sem akartam hinni. Felhívtak, hogy valami nem jó a mintával. Jelezték, hogy a boldenon nevű szteroidszármazékot mutatták ki nálunk. Bevizsgáltattuk az egyik táplálékkiegészítőt, és abban volt benne ez az anyag úgy, hogy nem volt feltüntetve a csomagoláson. Hiba volt, hogy egy olyan kiegészítőt vettünk meg, amelyet nem ismertünk. Az ügyünkről a lausanne-i doppingkonferencián is szó esett, és ezek után hiába volt igazolásunk, papírunk arról, hogy nem mi hibáztunk, a doppingkódex kimondja, hogy mindenért a sportoló a felelős. Azért harcoltunk, hogy felezzék a büntetést, de nem jártunk sikerrel. Ez egy kissé sötét folt a pályafutásomban, de megtörtént, így vállalom, mert tudom, hogy mi történt pontosan. Közben edzettem, bíztam benne, hogy még indulhatok a 2008-as olimpián, de ez sajnos már nem jött össze. Lehet, ez az eltiltás okozott egy kis törést a karrieremben, de én folytattam a sportot, és azóta még körültekintőbb vagyok.”

Bár az utóbbi években sérülések nehezítették a dolgát, nem adja fel, hogy aktív futó maradhasson. „Tavaly az ob-n futottam egy 11,08-as előfutamot – pár század kellett volna, hogy bejussak a döntőbe, de nem sprinter szöges cipőben futottam, hogy kíméljem a lábamat.”

Ez pedig tizedekben mérhető különbséget jelent. De idén újra próbálkozik. „Lehet, elindulok a fedett pályás ob-n februárban, de csak akkor, ha elfogadható eredményt tudok elérni az edzésen. Idén biztosan nem hagyom abba” – ígéri.

Van, hogy lefutja a tanítványait

Ma már edzősködik is, nyolc tanítványa van, akik már fontosabbak számára saját magánál. „Jó lenne néha velük is futni, de nekem nézni kell őket edzés közben, miközben mondom a tanácsokat. Ezért általában külön edzem.”

Fotó: Mudra László - Origo

Néha azért egy-egy rajtra beáll a trónkövetelőkkel, és bizony felveszi velük a versenyt, sokszor jobb időkkel büszkélkedhet, mint a fiatalok. „Ez pedig számukra és számomra is igencsak komoly motiváló tényező.”

Élete eredményének nem Bolt legyőzését tartja, hanem azt, hogy ugyanabban az évben, 2004-ben 100 és 200 méteren is megnyerte az országos bajnokságot. „A duplázás korábban csak Kovács Attilának sikerült, azóta pedig Sipos Jánosnak, 2016-ban. Nekem az volt az első és egyetlen magyar ob-n aratott 100 méteres győzelmem, és mivel sok kiváló sprinterrel futottam akkor együtt, kiemelkedő eredménynek tartom azt az első helyet.”

Negyvenen túl is van élet aktív sprinterként 

A sport mellett mindig dolgozott, az olimpia mellett is fix négyórás munkája volt. Most egy futótermékeket forgalmazó webáruháznál dolgozik, a Honvédnál pedig próbálja átadni azt a tanítványoknak, amit a pályafutása során tanult.

„Összességében úgy érzem, megtaláltam a helyemet. Egyáltalán nem érzem azt, hogy 41 éves vagyok. Ritka ez az atlétikában, de vannak kivételek, ott van például Kim Collins, aki 40 évesen tudott egyéni csúcsot (9,93) futni – úgy, hogy 2003-ban még 10,07-tel lett világbajnoki aranyérmes 100 méteren.”

Idén is indulni szeretne a fedett pályás és a szabadtéri ob-n isFotó: Mudra László - Origo

Utoljára Kovács Attilának sikerült egy nagy világversenyen döntőbe jutnia sprintertávon, a ma 57 éves exfutó 1987-ben negyedik lett a római világbajnokság fináléjában. Ben Johnson 9.83-as világcsúccsal nyert, de az aranyérmét – az 1988-as, szöuli doppingvétség miatt – később elvették, így utólag Carl Lewist (9.93) koronázták meg. A 10.20-at futó Kovácsot rajtuk kívül csak Raymond Stewart (10.08) és Linford Christie (10.14) előzte meg.

Mivel manapság már 9.9 körüli idő kell a 100-as döntőhöz, Pauer nehezen tudja elképzelni, hogy a közeljövőben magyar résztvevője legyen egy finálénak valamelyik sprinterszámban. „De erre csak azt tudom mondani, amit Albert Einstein egykoron: mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja.”