Társoldalunk:

Bár megérintett a halál, a sport maradt az életem

2017.01.27. 05:57

A 47 éves Schildkraut Krisztián néhány nappal ezelőtt azzal került be a sporthírekbe, hogy leigazolta őt a férfi röplabda NB I-ben hatodik helyen álló MAFC csapata. Az egymondatos hír azonban nem csak a sportoló életkora miatt érdekes. Schildkraut Krisztián története hű lenyomata a magyar sport elmúlt három évtizedének. Hála és hálátlanság, halálközeli élmények, ígéretek és megbocsátások.

Az interneten láttam egy hirdetést. Németországban élő, röplabdázni tudó és az edzői szakmához is értő ember munkát keres. Érdekelné bármi, szívesen lenne gépkocsivezető vagy biztonsági őr. A hirdetés végén az ön neve szerepel. Ehhez képest most itt ülünk Káposztásmegyeren. Elmesélné ezt a történetet? 
Novemberben jöttem haza Németországból, ami a hirdetést illeti, azt én adtam fel. 

Ugyanakkor arra hamar rájöttem, hogy nincs esélyem egy nyolcórás munkakör betöltésére, mert a röplabda, az edzések az egész délutánomat elvették.  Miközben a Bundesliga II-ben edzőként dolgoztam, a Bayer Ligában meccseket játszottam. A bajorországi liga mérkőzéseinek színvonala a hazai másodosztályú bajnokságnak felel meg. Több állásinterjún voltam, de mivel nem beszéltem folyékonyan németül, elmentem egy nyelviskolába. 

Schildkraut Krisztián szerette volna Németországban is kipróbálni magátFotó: Szabó Gábor - Origo

Ami a migránsoknak ingyen volt, az az európaiaknak 400 euróba került – havonta. Ha ezt kifizetem, felkopik az állam. Más ugyanis, amikor németül kell edzést vezetnem – ezzel semmilyen gondom nem volt – és más, amikor egy munkahelyen kell kommunikálnom.  Amikor rájöttem, hogy nem tudok egyről a kettőre jutni, hazatértem, mert annak semmi értelmét nem láttam, hogy odakint legyek, miközben a családom itthon van. Az első házasságomból született két gyerekem, illetve a mostani párom, Balázs Renáta, aki nélkül nem lenne meg az a hátterem, amely segítséget nyújt nekem ahhoz, hogy nyugodtan élhessek. 

Kalandvágyból ment ki 2016 nyarán Németországba?
Egy barátom meghívására vágtam neki az útnak. Három évvel ezelőtt is voltam már kint, akkor tettem le az edzői vizsgámat. A német szeniorbajnokságban is röplabdáztam, nem volt ismeretlen nekem az a közeg. Azért mentem ki, mert azt hittem, hogy a röplabdával, illetve az edzősködéssel olyan célokat is megvalósíthatok, amelyekre itthon nem volt lehetőségem. 

Itthon könnyebb?
Egy kicsivel igen. Még Németországban voltam, amikor Mészáros Dömötör és Nagy Péter megkeresett, hogy igazoljak Kecskemétre. Ez nem jött össze. Ekkor talált meg a MAFC-tól Novák László, aki nagyon korrekt lehetőséget kínált, így kerültem a MAFC-hoz. 

A Kecskemét is hívta, de a MAFC ajánlatát fogadta elFotó: Szabó Gábor - Origo

Szeretném a csapatot a legjobb hat közé bejuttatni a bajnokságban. Most éppen a hatodik helyen állunk. Szimpatikus társasággal röplabdázom, a játékosok hozzáállása példaértékű, tényleg jó lenne bekerülni az első hat közé. 

A sportolóra példaképként tekintenek a MAFC fiataljaiFotó: Mudra László - Origo
Első játszma
MAFC-Szolnok bajnoki a Bertalan Lajos utcában. Normális esetben elég lenne az a pár lóca (bocsánat, kispad), amelyet az odalvonal mellé letetettek. Sokan azonban csak Schildkraut miatt jöttek ki erre a meccsre. Magam is így vagyok ezzel. Időben érkezem, találtam egy helyet. Krisztián minden egyes mozdulatán látszik a profizmus, már a bemelegítéskor űzi-hajtja a többieket. Csak a Szolnok nem vesz erről tudomást, az első játszmát 25-15-re nyeri meg.

Azt azért lássuk be, az nem mindennapi, ha valaki 47 évesen az élvonalban röplabdázik.
Idehaza valóban nem, de külföldön azért nem lenne ez akkora szenzáció. Lekopogom, hogy semmi bajom nincs, pedig 1998 márciusában megérintett a halál. Tüdőembóliát kaptam. 

Hogyan történt meg ez? Az egyik nap semmi baja nem volt, másnap meg közölték, hogy percei vannak hátra? 
Nagyjából igen. Nagyon nehéz erről beszélnem, mert az a röplabda, ami a mindenem, majdnem elvette az életemet. Egy térdműtét után kialakult mélyvénás trombózis bizonyult csaknem végzetesnek. Reggel arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt.  A rohammentő időben érkezett meg velem a kórházba. Életben maradtam, bár azokat a napokat senkinek sem kívánom. Amikor magatehetetlenül fekszel, életed filmjét pergeted, és nem tudod, hogy lesz-e holnap. 

Sokan Schildkraut Krisztián miatt jöttek ki a MAFC-Szolnok mérkőzésreFotó: Mudra László - Origo

Ezek után nincs önben félelemérzet, amikor 47 évesen pályára lép? 
Sok minden átértékelődik, de nem szabad ezzel foglalkozni. Nekem is változtatnom kellett az életemen, az étkezésemen. 

Félelemmel élni lehet, csak nem érdemes. Annyi biztosan megváltozott, hogy lehiggadtam. Fénykoromban egy-egy hiba után szinte kettéharaptam annak a társamnak a torkát, aki hibázott, vagy nem figyelt. Soha nem tudtam elfogadni, ha valaki nem koncentrált teljesen a játékra. Ma már ez közel sincs így – annak ellenére, hogy a mai napig maximalista vagyok, és az elvégzett munkában hiszek. 

A Magyar Rádió épületeForrás: Fortepan
Lefagyott a rádió telefonközpontja
Ma már kevesen emlékeznek arra, hogy a Medikémia Szeged férfi röplabdacsapata volt Szeged városának és egész Csongrád megyének az első aranyérmes együttese a labdajátékokban. Az 1995 kora nyarán, a Csepel ellen zajló, öt mérkőzést hozó bajnoki finálé mindent eldöntő, ötödik találkozóján 4000 ember zsúfolódott be a városi sportcsarnokba. Bár a meccs csak délután öt órakor kezdődött, a déli harangszó idején telt ház várta az ütközetet. A szurkolók ugyanis beültek a terembe, mert attól féltek, hogy nem marad nekik hely. A Szeged három nappal korábban, Csepelen már megnyerhette volna a bajnokságot, de akkor a budapesti csapat heroikus küzdelemben 3-2-re nyert, kiharcolva ezzel az ötödik meccset a fináléban. Ma már megmosolyogtató, de az internet és a mobiltelefon előtti időben – tévé és rádióközvetítés nem lévén – szurkolók százai telefonáltak a Délmagyarország szerkesztőségébe, hogy mi lett az eredmény. Ennek a cikknek a szerzője a Magyar Rádióban tudósította végig a döntő mind az öt meccsét. A csepeli találkozó olyan hosszú volt, hogy a Kossuth rádió Sportvilág című adásában sem tudtam elmondani a végeredményt. Ekkor feldühödött szegediek kezdték el telefonon hívni a Bródy Sándor utcai telefonközpontot, amely nem bírta a rengeteg bejövő hívást, és lefagyott. Az ötödik meccsen a Szeged 2-0-ra vezetett, az óriásit küzdő Csepel egyenlített, de az ötödik szettet behúzta a Medikémia, így lett bajnok a Schildkraut Krisztián vezette csapat. A Délmagyarország című napilap másnapi számában valamennyi hazai játékos nevét csupa nagybetűvel írta az újság.
Medikémia Szeged–Csepel-Kordax 3:2 (10, 3, –11, –13, 12)
Férfi röplabda NB I, döntő, 5. mérkőzés. Szeged, újszegedi sportcsarnok, 4000 néző. Vezette: ifj. Kiss, Ferenczy.
Medikémia Szeged: HULMANN, SCHILDKRAUT, BELIK, MELNICSUK, POLGÁR, PETHEŐ. Csere: RÁCZ. Edzők: Nyári Sándor, Nusser Elemér.
Csepel-Kordax: LISZI, Tomanóczy, Szűcs, ARSOV, Forgó, KONSTANTINOV. Csere: Fogl, Torma. Edző: Oláh János.

A magyar válogatottban kilencvenhat alkalommal szerepelt. Miért nem sikerült elérnie a századik válogatottságot?
Ne engem kérdezzen! 

Hanem kit? 
Nyári Sándort. 

Azt az embert, akit ön korábban a második apjának nevezett?
Igen, őt. Tudja, ma már könnyebben beszélek erről, de a tüske még mindig ott van a köröm alatt. 

Sanyi bácsinak tényleg sokat köszönhetek, de azt nem tudta elviselni, amikor Szegedről a Dunaferrbe igazoltam.  Mivel ő volt a válogatott szövetségi kapitánya is, egyszerűen kirakott a keretből. Mátraházán még végigcsináltam az edzőtábort, majd a csapathirdetésnél nem olvasta fel a nevem. 

Amikor eligazolt Szegedről, Nyári Sándor szövetségi kapitány kihagyta a válogatottbólFotó: Szabó Gábor - Origo

Azt hittem, ez valami vicc. Amikor megkérdeztem, miért, a fiatalításra hivatkozott, ki akarta próbálni Koch Róbertet meg Gubik Jánost. Iszonyatos érzés volt.  A szövetségben is mindenfélét ígérgettek, hogy semmi baj, leszek én még válogatott, aztán nem lettem, így maradtam „96-os”. Félreértés ne essék, erre is büszke vagyok, csak jó lett volna megélni a századikat. Ez az epizód nagyon fáj. Így maradtam le a 2001-es férfi Európa-bajnoki szereplésről is. 

47 évesen egyáltalán nem lógott ki a mezőnybőlFotó: Mudra László - Origo
Második játszma
Ez sem sokkal szorosabb, mint az első. A vendégcsapat mindössze 16 pontot engedélyez a MAFC-nak. Schildkrautnak nem csak a feladásokkal kell foglalkoznia, hanem a nyitásfogadásokat követően rengeteget szalad, miközben hol kedvesen, hol szigorúan irányítja társait. Az viszont teljesen igaz, hogy mára alaposan lehiggadt. Egyik csapattársa egy könnyű labda mellé lép. Régen ilyenkor a hibázó nem állt volna meg a lábán. Ma kap egy kis szidást, aztán csak biztatást.

Beszélő viszonyban maradt Nyári Sándorral? 
Persze, ma már minden rendben van közöttünk. Az ember ennyi idő után másképpen gondol vissza ezekre a dolgokra. Köszönünk egymásnak, de az öreg elefánt azért nehezen felejt.  Hogy annak idején Szegedről nem tudtam külföldre szerződni, abban szintén volt némi szerepe Nyári Sándornak, aki hallani sem akart arról, hogy elmenjek. Így aztán maradtam. Aztán amikor úgy éreztem, hogy eljött a váltás ideje, továbbálltam. 

Schildkraut Krisztián a Kazincbarcika csapatával is bajnokságot nyertForrás: Origo

Szegedről Dunaújvárosba kerültem, abba a csapatba, amely az érkezésem előtt még soha nem végzett az első hat között. Mit ad isten, az első évben az elődöntőbe jutottunk, majd a bronzéremért a Szegeddel játszottunk. 

Csöppnyi elégtételt éreztem, amikor a Dunaújváros Szegeden nyerte meg a bajnoki bronzérmet.  Nagyképűen hangzik, de szinte bárhol játszottam, ott bajnokcsapat tagja lehettem. Akár az Újpestet, a Szegedet vagy a Kazincbarcikát említem. Hét bajnoki aranyat és hat Magyar Kupát nyertem, miközben az évek során sok mindent megtanultam. 

A harmadik játszmában mutatta meg igazán, hogy mit tudFotó: Mudra László - Origo
Harmadik játszma
Alakul ez. A MAFC a semmiből támad fel és 25-21-re nyeri a harmadik játszmát. Schildkraut egyre jobban éli bele magát a játékba, egészen parádés megoldásai vannak. A legszebb az, amikor a hálónál felugorva egymaga takarja be (azaz sáncolja le) a szolnoki támadót. Ekkor nagyot ordít, tudja, hogy ez a mozdulat olyan volt, mint régen. Amikor a magyar férfi röplabdázás egyik nagy csillaga volt.

Mit?
Azt, hogy amíg a fejemen volt a korona, addig sok barát vagy barátnak gondolt ember dongott körülöttem. Amikor már nem nyerek bajnokságot vagy kupát, akkor sokan eltűnnek mellőlem.  Ezzel sincs azonban sok problémám. Közhely, de ez az élet rendje – pedig nem kellene, hogy az legyen. Hálát a sportban – különösen az élsportban – ne várjon az ember. 

Mennyire hiányzik az életéből, hogy a pályafutása csúcsán nem mehetett el külföldre?
Nagyon. Tizenöt éves voltam, amikor Tatár Mihály betett az Újpesti Dózsa felnőttkeretébe, velük edzhettem. Az valami elképesztő érzés volt. 

Az első felnőtt bajnoki meccsemet pedig Botos Ferenc irányítása alatt játszottam 1984-ben.  Soha nem felejtem el, amikor az Újpesti Dózsával 1989-ben az olaszországi Cataniában nemzetközi mérkőzést játszottunk. 

Schildkraut Krisztián a felső sor bal szélén az Újpest röplabdacsapatábanForrás: Origo

A meccs után az olaszok odajöttek, és kérték, legyek a játékosuk. Csakhogy akkoriban nem volt menedzserem – igaz, másnak sem, hiszen a Kádár-rendszerben teljesen másképpen működtek a dolgok. A Dózsa vezetői kifigyelték a dolgot, és azonnal jelezték, hogy eszembe ne jusson semmiféle hülyeséget csinálni.

Legfeljebb disszidálhatott volna. 
Szerintem azt sem. 

A Dózsa a Belügyminisztérium csapata volt, így azt is el tudtam képzelni, hogy kijönnek Szicíliába, és hazavisznek.  Akkoriban kicsit más időket éltünk. Az Újpest azt is elintézte, hogy a sorkatonai szolgálatomat határőrként a második kerületben, Adyligeten töltsem le. Ott persze semmilyen határt nem kellett őriznem. Sportszázad volt a miénk. Felmentem, megírták a könyvemet, megkaptam a zsoldomat, viszontlátásra. 

Bas van de Goor sem segíthetett a hollandokon a Kazincbarcika ellenForrás: AFP/Jacques Demarthon
Élete meccse volt
2003 decemberében óriási szenzációt okozott a Kazincbarcika férfi röplabdacsapata, amely esélytelenként kiütötte a holland Piet Zoomers együttesét, az Európai Élcsapatok Kupájának címvédőjét, és 5:4-es összesített szettaránnyal bejutott a legjobb nyolc közé. Már az is hatalmas meglepetésnek számított, hogy az első mérkőzésen a borsodi városban a Schildkraut Krisztián vezette magyarok 3:1-re nyertek. Az apeldoorni Dynamohalban simán nyerte az első két játszmát a házigazda, és ekkor vajmi kevés reményt táplálhattak a magyar bajnok játékosai. Ekkor azonban Daniel Oravec, a barcikaiak mestere lecserélte a teljes kezdőhatost. Mivel a magyar csapat pontaránya kedvezőtlenül alakult, a továbbjutáshoz nem volt elég egy játszma megnyerése. Az önkívületben röplabdázó cseresor Schildkraut Krisztián vezetésével előbb megnyerte a harmadik, majd a negyedik szettet és továbbjutott. A döbbent hollandok a 209 centis Bas van de Goort, az 1996-os atlantai olimpiai bajnok holland válogatott szupersztárját is kezdőként küldték a pályára, de ő sem segíthetett. A hollandok annyira elveszítették a fejüket, hogy a mérkőzés utáni bankett költségeit kifizettették a magyarokkal, akik az egy héttel korábbi odavágón tejben-vajban fürösztötték a Piet Zoomers játékosait. A mérkőzés végén szokásos mezcsere is elmaradt, miközben a holland játékosok kezet sem fogtak a magyarokkal.

Azon túl, hogy most a MAFC csapatában játszik, mivel foglalkozik még? 
A 17 éves Körtvélyessy Rékát edzem, ő a magántanítványom. Tudom, hogy egy csapatsportágban ez furcsa, de Rékát én tanítottam meg a felugrásos nyitásra, meg a sportág egyéb alapelemeire. Ezt a válogatott edzője nem annyira nézi jó szemmel, de valahogy ezt is túlélem. Azt viszont nonszensznek gondolom, hogy nem engedik meg neki a felugrásos nyitást. 

Schildkraut Krisztián Körtvélyessy Rékából is nagy játékost szeretne faragniFotó: Szabó Gábor - Origo

Talán később majd rájönnek, hogy nem volt igazuk. A női röplabda az egész világon egyre inkább elférfiasodik, a klasszis női játékosok közül egyre többen vállalják a felugrásos nyitást. Én ezt tanítom most Rékának, akire nagyon büszke vagyok. Remélem, nemsokára nagy játékos válik belőle.

Mi hajtja még? Nem arról van szó, hogy csakis a röplabda, a játék, az edzés nyújt önnek biztonságot? Hogy az élsportolókat általában körülvevő burokból nem tudott még kilépni?
Én tényleg imádom ezt a játékot. Nem vagyok már gyerek, tudom, hogy mit miért csinálok. Most azt tekintem a legfőbb feladatomnak, hogy a MAFC jusson be a legjobb hat közé.  A civil életben is próbálok boldogulni. Jó lenne magas szinten edzőként dolgozni, de ez még annak a Kántor Sándornak sem sikerült a magyar röplabdában, akinél profibb játékosa nem volt az elmúlt 30 évben Magyarországnak. 

Nyitás előtt, magányosanFotó: Mudra László - Origo
Negyedik játszma
A Szolnok hamar rájön, hogy itt még baj is lehet. Megrázza magát a vendégcsapat, fokozatosan húz el és 25-16-ra megnyerve a negyedik játszmát fejezi be a mérkőzést. Schildkrauton egyáltalán nem látszik, hogy fáradt lenne, a hálónál, háttal állva úgy pöttyinti át a labdát a szolnokiak térfelére, hogy azt még a szolnokiak is megtapsolják. A végén sokan keresik a társaságát. Nekem csak annyit mond: "Sajnálom, hogy nem sikerült. Ezzel a vereséggel nehezedett az utunk a legjobb hatba kerülésre. Gyere ki máskor is."

Sanyi Olaszországban él, a nap 24 órájában a röplabdával foglalkozik. Annak idején, amikor szövetségi kapitány volt, hívott engem is. 

Hatalmas terveket szövögettünk, hogyan tudjuk a sportágat kimozdítani abból az állapotból, amiben benne van. Nem sikerült neki. Azt is kevesen tudják, hogy tavaly a szeniorválogatottal Világkupa-győztes lettem. Bár az amerikaiak szerint ez sem igaz. 

Schildkraut Krisztián a hálónál ugrik magasraFotó: Mudra László - Origo

Hogy érti ezt?
A görögországi Lutrakiban négy nap alatt tíz meccset játszva jutottunk be a Vk-döntőbe, ahol az amerikaiakkal találkoztunk. Két nyert szettre ment a meccs, 1-1 után a döntő szettet mi nyertük meg. Ölelgettük egymást, erre azt mondták az amerikaiak, hogy nem addig van az, a finálé három nyert játszmára megy.   Oké, visszamentünk a pályára, és behúztuk a negyedik játszmát is. 3-1 ide, mondom, akkor ennek vége. Erre előhúztak valami írást, amelyben az állt, hogy 3-1-nél aranyszettet kell játszani, és aki azt megnyeri, az a végső győztes. 

Schildkraut Krisztián tavaly megnyerte a szenior Világkupát. Az amerikaiak vitatták eztFotó: Szabó Gábor - Origo

Egy órán át állt a játék, nem voltunk hajlandóak folytatni. Végül – a nagyobb botrányt elkerülendő – felálltunk az aranyszettre, amelyet a húszas kerettel rendelkező amerikaiak simán megnyertek.

Gondolom, soha többet nem megy el ebbe a városba. 
Téved, mert idén augusztusban is ott lesz a döntő. Reméljük, az amerikaiak nem jönnek el, így sokkal több európai csapat vállalja a részvételt. Mi biztosan megyünk. Mert az életünk a röplabda.