Vonatkerekek alatt végezte az elfeledett olimpiai bajnok
Huszonöt évvel ezelőtt, 1992. január 31-én, egy Budapestről Jászberénybe tartó vonatból zuhant ki Sárközi István, aki az 1968-as mexikóvárosi olimpián aranyérmet nyert magyar labdarúgó-válogatott tagja volt. A sportpályafutása befejezése után teljesen lezüllött, börtönt is megjárt bajnokot a baleset után hetekig senki sem kereste, végül csak hónapokkal később derült ki, hogy ő halt meg Rákoscsaba és Pécel között. Sárközi István a magyar sporttörténelem egyik tragikus sorsú alakja – igaz, maga is sokat tett azért, hogy az élete úgy alakuljon, ahogy.
Jászberényben három magyar olimpiai bajnok született. A vívó Gerevich Aladár, az ökölvívó Csík Tibor és Sárközi István. Az első kettőről utcát neveztek el a jászsági városban. Sárközi Istvánnak nem jutott ilyen dicsőség.
Pedig életének egy szakasza nagyon hasonlít a szintén teljesen elfeledett, és Ausztráliában nyomorúságos körülmények között meghalt Csík Tiboréra.
A szülőváros, az ott élő emberek azonban mintha megtagadták volna Sárközi Istvánt. Még egy emléktáblát sem kapott.
Nyomára legfeljebb a jászberényi sporttelep egyik folyosóján bukkanhatunk, ahol egy tablóra kitett fénykép emlékeztet arra, hogy Sárközi Jászberényben született.
Vidéki kissrácból lett a főváros kedvence
Sárközi István már 19 évesen, 1966-ban a Jászberény NB I/B-s csapatában futballozott. Ennek az évnek a tavaszán a Berény kiesett, Sárközit pedig leigazolta az Egri Dózsa együttese, amely feljutott az NB I-be. Sárközi nem sok időt töltött a hevesi városban, tehetségére hamar felfigyeltek, így hamarosan az MTK csapatában találta magát.
„Még ma is olyan az egész, mint egy álom" – így nyilatkozott a fiatal Sárközi a Népsport 1968. szeptember 3-i számában.
Néhány évvel ezelőtt Jászberényben, de még Egerben is a rádiós közvetítéseket hallgattam, a Népsportot olvastam, s bizony gondolni sem mertem arra, hogy ilyen hamar a legjobbak közé kerülök.”
Sárközinek ekkor még nagy tervei voltak. Az őt faggató újságírónak arról beszélt, hogy az olimpia után szeretné elvégezni a gimnáziumot, majd a Monimpex külkereskedelmi vállalat kétéves tanfolyamára szeretne beiratkozni. Sárközi az Attila út és Alagút utca sarkán magasodó „OTP-ház” tizedik emeletén lakott. Ugyanebben az épületben volt a lakása Szuromi Antalnak, akivel 1968-ban együtt kerültek az MTK-hoz.
„Sárközi Istvánt túlzás lett volna a barátomnak nevezni, bár a viszonyunk mindig jó volt” – idézte fel emlékeit Szuromi Antal. „Nemcsak azért töltöttünk el sok időt, mert azonos csapatban – az MTK-ban – játszottunk, hanem mert egy házban is laktunk.
Sárközit udvarias embernek, jó futballistának ismertem meg.
A hatvanas évek végén nem gondoltam volna, hogy nem sokkal később teljesen félresiklik az élete.”
Az 1968-as olimpiáról aranyéremmel hazatérő magyar válogatottat hatalmas szeretettel fogadták idehaza.
A Ghána elleni meccsen gólt is lövő, Magyar Imperialnak is nevezett Sárközit 1968. november 8-án a Magyar Népköztársaság Sportérdemérem bronz fokozatával tüntette ki Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke.
Sárközi továbbra is nagyszerűen futballozott, az MTK egyik legmegbecsültebb játékosa volt. Minden bizonnyal az is maradt volna, ha nem keveredik bele a magyar labdarúgás történetének egyik legkülönösebb eseményébe, amelyet a kilencek lázadása néven ismerünk.
A kilencek lázadása
Az 1970/71-es szezonban az NB I-ben ötödik helyen végzett MTK edzője, Palicskó Tibor ellen lázadt fel kilenc futballista. Sárközi Istvánt sokan főkolomposként nevezték meg ebben a történetben, holott a lázadók vezére Dunai Lajos volt. A csapat kilenc játékosa – Becsei József, Koritár Lajos, Török Jószef, Hajdú József, Dunai Lajos, Strasszer László, Oborzil Sándor, Kiss Tibor és Sárközi István –bejelentették, hogy nem hajlandóak tovább együtt dolgozni Palicskó Tibor edzővel. A tréningeken sem vettek részt, gyakorlatilag sztrájkba léptek, miközben külön edzésekkel tartották szinten magukat.
Az MTK vezetése a legegyszerűbb megoldást választotta: a kilenc labdarúgót eltiltotta.
Mivel azonban a bajnokság első három fordulójában a fiatalokkal felálló együttes három vereséget szenvedett – ebből az egyik, az Egyetértés elleni, meghökkentő zakó volt –, a klubvezetés úgy döntött, hogy felfüggeszti az eltiltást. A lázadó játékosok levelükben őszinte megbánásról írtak, bocsánatot kértek, egyben kijelentették, hogy a továbbiakban szívesen dolgoznak együtt Palicskó Tiborral. Csakhogy a Magyar Testnevelési és Sporthivatal fegyelmi tanácsa az MTK döntését hatályon kívül helyezte, és újabb, a korábbinál súlyosabb büntetést szabott ki. Sárközi Istvánt 1972. szeptember 30-ig tiltották el a játéktól. A döntés miatt az MTK az 1971/72-es bajnokság őszi szezonjának végén hat ponttal az utolsó helyen állt.
A sporthivatalban minden bizonnyal ekkor jöttek rá, hogy az azért mégsem járja, hogy az MTK kiessen az NB I-ből. Az 1972-es téli alapozáskor Török, Oborzil, Strasszer, Becsei, Hajdú és Koritár, majd Kiss és Sárközi is csatlakozott a kerethez. A budapesti kék-fehérek végül – ha nehezen is – de elkerülték a kiesést. Ehhez persze kellett egy olyan nyilvánvaló bundamérkőzés (MTK - VM Egyetértés 0-0), amelyet a Népsport akkori tudósítója, Boross Dezső egy csillaggal minősített.
Emellett – szinte példátlan módon – egyik játékos sem kapott osztályzatot.
Ekkor már nem Palicskó volt a csapat edzője, mert a klubvezetés nem sokkal a bajnoki idény vége előtt menesztette a trénert. Utóda dr. Bencsik János lett, akinek vezetésével az utolsó fordulóban „éles” meccsen, Csepelen nyert 3-1-re az MTK, így nem esett meg a szégyen, a Hungária körúti csapat a következő szezont is az NB I-ben kezdhette.
„Amikor a kilencek fellázadtak, én már nem voltam tagja az MTK-nak – idézte fel a történteket Szuromi Antal. – Sárközi Pistától viszont értesültem arról, mi folyt akkor az MTK-ban.
Palicskó Tibor – Isten nyugosztalja – sokat tett azért, hogy a játékosok fellázadjanak. Akkoriban köztudott volt, hogy a csapat-összeállítást nem ő, hanem Ilike, a felesége találta ki.
Ezen túl néhány játékos kiemelten magas prémiumot kapott, mások meg alig részesültek ebből. Ez is Palicskó műve volt. Sárközit bántotta mindez, így nem volt csoda, hogy Dunai Lajos mellett a sztrájkolók élére állt.”
Koritár Lajos így emlékezett vissza a történtekre: „Palicskó Tibort jó edzőnek tartottam, de nagy hibát követett el azzal, hogy a klasszis középhátvédet, Dunai Lajost centerben játszatta. A sztrájk azonban nem ezért tört ki.
A csapat a Balatonon nyaralt, ahol Palicskó felesége és az egyik játékostársam neje beszélte meg, hogy ki mennyi prémiumot kapjon. Amikor ez kiderült, elszakadt a cérna, fellázadtunk.”
Talán van abban valami jelképes, hogy Sárközi István sorsa ezzel a történettel kapott olyan gellert, amely után a futballista képtelen volt arra, hogy normális életet éljen. Egyre többet ivott, a „haverok” rengeteg alkalommal rángatták bele különféle bulikba.
Sárközi utolsó nagy lehetőségét a MÁV Előre csapatában kapta meg Székesfehérváron.
Az 1977–79 között az NB I-ben játszó Fejér megyei csapatban újra vezéregyéniség lett.
A Labdarúgás című sportlap 1979. áprilisi számában Sárközi így beszélt Gulyás Lászlónak: „Rájöttem, hogy hol hibáztam, ezt nagyon fontosnak tartom. Amikor felkerültem a fővárosba, gyorsan jöttek az új barátok, akikkel jó volt járni-kelni, szórakozni. Azután jött az MTK-ügy, amiben ötven százalékban én is hibás voltam, de mások is vétkeztek.
Ha nem csinálom azt, akkor lehet, hogy több alkalommal kapok meghívót a válogatottba.
Úgy vélem, ha ez az elszántság előbb születik meg, más lenne a sorsom. Ha befejezem, edző szeretnék lenni. Nagyon jó edző. Most végzem az oktatóit a TF-en.”
Totóbotrány és börtönbüntetés
Sárközi terveiből nem lett semmi. Az ital mellett új „barátra” tett szert, ez pedig a totójáték volt. A futballista – aki pályafutása során több alkalommal is játszott bundamérkőzéseken – tisztában volt a magyar labdarúgás akkori erkölcsi állapotával.
Így szinte senki sem csodálkozott azon, hogy az 1983-ban kirobbant totóbotrány egyik főszereplőjeként került a rendőrség, majd az ügyészség látókörébe.
1982. július 23-án az Országos Takarékpénztár Sportfogadási és Lottó Igazgatósága bejelentést tett a Budapesti Rendőr-főkapitányságon arról, hogy a Nyári Totó Kupa szelvények értékelésénél szokatlanul magas volt a 13+1-es találatok aránya, és a nyertes szelvények sorszáma több csoportban is egymást követő.
Ebből azt a következtetést vonták le az illetékesek, hogy valami rendellenesség van a játékban. A szövevényes ügyben az olimpiai bajnok Sárközit kijáróként alkalmazták. Az előzetes letartóztatásba került Sárközi ebben az ügyben két interjút adott. Az egyiket a Magyar Rádió akkor 33 éves riporterének, Borenich Péternek:
Mi volt a maga szerepe?
Hát, én vesztegető voltam. Engem megvesztegettek, és én megvesztegettem a játékosokat.
Magát ki vesztegette meg?
A kiskunfélegyházi Faragó József. (Faragó a fogadási csalások egyik főszervezője volt.)
Hogyan fizették magát?
A Faragó azt mondta az elején, hogy minden mérkőzésért, amit el tudunk intézni, tízezer forintot kapunk fejenként.
Persze ebből az lett, hogy nem kaptuk meg ezt az összeget, nyolc hét alatt maximum negyvenezer forintot láttam.
Később a barátommal együtt kaptam még olyan nyertes szelvényeket, amelyeket kiváltva hozzájutottunk ötvenezer forinthoz. Ezenkívül benzinpénz is járt, hiszen sokszor vidékre kellett menni, megvesztegetni a csapatokat.
Honnan tudta, hogy kit érdemes megvesztegetni?
Az évek folyamán míg sportolt az ember, tudta, kik azok a játékosok, akiket érdemes megvesztegetni. Többségük ellen játszottam is, ismertem őket. Ebből indultam ki. Ők is szerettek volna pénzt keresni, vállalták a rizikót.
Milyen ember volt Faragó József?
Elég nagystílű, eléggé úriember volt. Nem sajnálta a pénzt.
Mi az ön foglalkozása?
Per pillanat a vendéglátóiparnál voltam.
Mit csinált?
Üzletvezető voltam, de nem tetszett nekem ez az egész. Nem az én világom.
Ha kiszabadulok – remélem, hamarosan –, akkor szeretnék nyitni egy zöldséges üzletet.
Akkor majd, ha elfelejtik nekem ezt az egész dolgot, akkor majd megpróbálok sporttal foglalkozni.
Mit szeretne csinálni?
Hát, edzősködni.”
1983. szeptember 30-án a Fővárosi Bíróság az ügy kilencedrendű vádlottját, Sárközi Istvánt két év börtönre és három év közügyektől való eltiltásra ítélte. A fellebbezéseket követően a Legfelsőbb Bíróság 1984. február 15-én Sárközi István esetében ezt az ítéletet helybenhagyta. Sárközinek másfél évet kellett leülnie, ezen felül 300 ezer forint pénzbüntetésre ítélték.
Az olimpiai bajnok életében a börtönben töltött időszak nem múlt el nyomtalanul. Sárközi – mint a korabeli rabok többsége – több cellát is megjárt, volt olyan időszak, amikor gyilkosokkal ült egy zárkában.
A börtönből szabadulva teljesen padlóra került.
A régi barátok elhagyták, csupán néhány volt csapattársa tartotta vele a kapcsolatot. Ilyen volt Szuromi Antal is.
„Sárközit a szabadulása után már nem sok minden érdekelte.
Az egykor jól nevelt és szelíd srácból agresszív alkoholista lett, aki a legtöbbször a Vilezsál Oszkár vezette Zöldfa vendéglőben fordult meg.
Az lett a törzshelye. Gyakran csinált botrányt, ilyenkor mindig nekem szóltak, hogy menjek segíteni. Talán én voltam az egyetlen olyan ember, akire hallgatott.”
„Egész életemben börtöntöltelék maradok”
Józanabb pillanatiban Sárközi persze tudta, hogy munkát kell keresnie, különben egészen biztosan éhen hal.
Utolsó ismert munkahelye a Volán SC Czabán Samu téri sporttelepe volt, ahol megkönyörültek rajta és 1991 márciusában felvették pályamunkásnak.
Dolgozni itt sem dolgozott, fél évig csak üldögélt a klub büféjében, majd elbocsátották állásából. Mielőtt elkezdett dolgozni súlyos közúti balesetet szenvedett, egy nő elütötte, hosszú ideig kómában feküdt. Ezt is túlélte, de a baleset után az egyik lába néhány centivel rövidebb lett a másiknál.
1990. június elsején ott volt azon a székesfehérvári gálamérkőzésen, amelyen a Videoton és a MÁV Előre egykori klasszisai egymás ellen léptek pályára. A közönség és a játékostársak döbbenten nézték, mennyire megváltozott a közönség egykori kedvence, az olimpiai bajnok Sárközi István. Utolsó interjúját 1991. júniusában a Sport Plusz Foci című újságnak adta. Oravecz Éva a Czabán Samu téren, a Volán-pályán látogatta meg.
"Katonától és elítélttől elválni nincs szemetebb dolog"
„Hogy miért mentem bele a totós balhéba? Mit tudom én. Túl kedvező volt az ajánlat és soha nem gondoltam volna, hogy lebukhatunk. Nem vagyok az a típus, aki ellent tud állni a kísértéseknek. Hogy milyen volt odabent? Nem volt könnyű, de ez legyen az én bajom.
A börtönben napközben még csak-csak elvoltam, hiszen szakácsként dolgoztam, mivel van egy vendéglátós végzettségem. Szóval, nappal még bírtam valahogy, de az éjszakák. Mikor az ember lefeküdt, és elkezdett azon gondolkodni, hogy mit csinál otthon az asszony, meg hasonlók. Bilincsben váltam. Bejött, azt mondta, csak engem szeret, de értsem meg, ha rám sóznak tíz évet, azt ő nem bírja ki a gyerekkel. Felszedett egy belga manust, azt kérte, hogy váljunk el, ne tegyem tönkre az ő életét is. Oké, mondtam, de azt is hozzátettem, hogy katonától és elítélttől válni nincs szemetebb dolog. Aztán, amikor kiszabadultam, otthon találtam, teljesen maga alatt. Ivott. Kérte, hogy menjek vissza hozzá, de majd bolond lettem volna.
Szerettem, ma is szeretem, mint a lányom anyját, de új életem van.
Új családom. A fiam nyolc és fél éves, sajnos, nem az enyém, csak hat éve élünk együtt az anyjával, de úgy nevelem, mint a sajátomat. 1984-ben kiszabadultam. Kezdhettem mindent elölről. Vagyis, a francokat elölről. Az előítéletek. Én már csak egy börtöntöltelék maradok egész életemre.
Voltam én már edző, Erzsébeten a serdülőknél. Remekül lehetett a gyerekekkel együtt dolgozni.
Aztán valaki kitalálta, hogy én részegen vezettem az edzéseket.
Nem mondom, hogy nem ittam meg mindig a magamét annak idején is, ma is, de edzésre soha nem mentem részegen. Kivizsgálták az ügyet, majd kaptam egy papírt, hogy a vádra semmilyen bizonyítékot nem találtak. Erre otthagytam őket. Most meg azt várom, hogy valakinek az eszébe jussak. Értek a gyerekekhez. És – a focihoz is valamicskét. Optimista vagyok. Addig meg... Nem vagyok túlságosan eleresztve, de azért nem kell engem félteni."
A huszonöt évvel ezelőtti végzetes nap
Pedig jó lett volna, ha valaki odafigyel rá. Huszonöt évvel ezelőtt, 1992. január 31-én vonatra szállt, hogy meglátogassa Jászberényben élő édesanyját.
A szemtanúk szerint akkor is részeg volt, a peronon dülöngélve Rákoscsaba és Pécel között kizuhant a szerelvényből, és meghalt.
A Szuromi Antallal történt beszélgetésemben az egykori csapattárs tett némi célzást arra, hogy a tragikus esemény nem biztos, hogy baleset volt, azaz könnyen lehet, hogy Sárközit valaki kilökte a vonatból. Erre azonban semmilyen bizonyíték nincs, így el kell, hogy fogadjuk: baleset történt.
Néhány nappal az eset után Sárközi István édesanyja, Boros Anna jelentette be fia eltűnését.
Bármennyire is hihetetlen, a vonatkerekek által teljesen összekaszabolt holttestről csak két és fél hónappal később, 1992. április 18-án derült ki, hogy Sárközi Istváné. Akit a pályán Csiszinek neveztek.
Akit két és fél hónapon át keresték, de nem találták meg. Ekkor jutott eszébe valakinek, hogy talán a vasúti sínek mellett szörnyethalt ember nem lehet más, mint az olimpiai bajnok.
Az 1992. április 28-i temetésre több százan mentek el. Szuromi Antal így emlékezett erre a napra. „Ott voltak a csapattársak, az egykori ellenfelek, az edzők, az elfeledett barátok. Csak két ember nem volt jelen a gyászolók között. Sárközi István felesége és leánya.”
(Cikkünk megírásához forrásként használtuk fel Borenich Péter: Csak a labdán van bőr, Lakatos András és Láng Zsuzsa: Pótmérkőzés, Hoffer András: 110 éves a berényi labdarúgás (1906–2016) című könyvét, valamint a Népsport, a Sport Plusz Foci és a Labdarúgás című újságok egykori cikkeit. A Jászberényben készült fényképeket köszönjük Hegedűs Laurának és a Jászkürt újság szerkesztőségének.)
origo.hu
Világháborús üzenetet küldött Amerika
borsonline.hu
Next Top Model Hungary: Bikinis fotóval jelentette be, babát vár
borsonline.hu
Visszatért a színpadra a Nemzeti Színház lebénult művésze
mandiner.hu
Lázár János Magyar Péter hangfelvételéről: „Az ígéret egy atombomba volt, egy vízipisztoly lett belőle”
metropol.hu
„Már most jobb Dibusz Dénesnél” - Marco Rossi törheti a fejét a kapusposzton
mandiner.hu
Ukrajna érdemrenddel tünteti ki Alain Delont
borsonline.hu
Házasság első látásra Csabi: Még egy peteérést bevárok
origo.hu
Carlos Sainz megszólalt a jövőjéről
she.life.hu
A hajszolt életvitel nem lehet kifogás, vedd komolyan a vashiányt (hirdetés)
videa.hu
Káposztás kofta, sült szeretetgolyók fűszeres paradicsommártásban -receptvideó (hirdetés)
origo.hu
Szoboszlai kezdett, de a Liverpool nem tudott csodát tenni az Európa-ligában
origo.hu
