Eddie Jordan volt a „Cápaölő” – nemcsak azért, mert fénykorában, a kilencvenes évek végén, kétezres évek elején előszeretettel rajzoltatott vadállatokat – cápát, kobrát, darazsat – a versenyautói orrára, jelezve a világnak nagyra törő céljait. Hanem azért is illik rá a jelző, mert E.J. volt az utolsó csapatfőnök, aki
volt annyira tökös, hogy nekimenjen a sportág Góliátjainak: a Ferrarinak, a McLarennek (Mercedes), a Renault-nak, a Toyotának. Olyan csapatoknak, amelyek ötször, tízszer annyi pénzből gazdálkodhattak, mint az egykori dublini vállalkozó.
Igazi „cápákkal” szállt szembe, amelyeknél kötelező elvárás volt az, ami Eddie Jordannek csupán álom: futamokat, sőt világbajnoki címeket nyerni.
Az ír származására mindig nagyon büszke Eddie Jordan bankárként kezdte Dublinban, majd a hetvenes évek végén autóversenyzőként a brit F3-ig jutott. Azon kevés pilóta közé tartozott, aki még időben felismerte, hogy lehet bármilyen szorgalmas, mégsem egy őstehetség, saját erejéből sohasem lesz F1-es világbajnok. Ezért 1980-ban megalapította saját versenycsapatát, az Eddie Jordan Racinget. Olyan, később a Forma–1-ig jutott, sőt ott futamgyőzelmet szerzett tehetségeket karolt fel, mint Johnny Herbert, Jean Alesi vagy Eddie Irvine. Michael Schumachernek pedig – akkor már az F1-ben versenyezve – E.J. és csapata adta meg a lehetőséget, hogy 1991-ben Belgiumban bemutatkozzon a száguldó cirkuszban. A többi, ahogy mondani szokás, már történelem.
Nem állíthatom, hogy haverok voltunk Eddie Jordannel, de a 2000-es évek elején, amikor aktív F1-es tudósítóként Európa és a világ versenypályáit jártam, sokszor ültem vele egy asztalnál a brit kollégáim társaságában.
Ott voltam a Hungaroringen is 2003 augusztusában – pontosan Eddie Jordan lakóbuszában – amikor Ralph Firman súlyos balesetet szenvedett az egyik edzésen, és szinte leégett a csapatfőnök kezében a mobiltelefon. Hol Bernie Ecclestone-t hívta, hol meg őt hívta az FIA elnöke, Max Mosley. A kettő között pedig Frank Tamás hívta, aki akkoriban Baumgartner Zsolt menedzsere volt.
Eddie egy órán belül legalább 30 telefonhívást intézett – ott voltam, láttam –, miközben egyik kávét itta a másik után, és amikor éppen nem dohányzott, akkor a körmeit rágta. Végül minden akadály elhárult, megszületett a megállapodás, így Baumgartner Zsolt – első magyarként – elindulhatott élete első F1-es versenyén, éppen a Hungaroringen. Boldog idők...
Frank Tamás szombat estére koncertet szervezett a budapesti Felvonulási térre, amelyen Eddie Jordan és bandája, a The V10s lépett fel. E.J. remekül dobolt, országos cimborája volt Phil Collinsnak és Nick Masonnek, a Pink Floyd dobosának.
Jordan úgy püfölte a dobokat, mintha nem lenne holnap, közben vigyorgott és vicsorgott, nyelvet öltött a közönségre. Igazi showman volt, aki akkor is reflektorfényben maradt, amikor a színpad hátulján ült.
Klasszikus rocknóták egész sorát – Jordan kedvenceit – játszották el a Dire Straitstől a Rolling Stones-on át egészen a Chuck Berry-féle Johnny B. Goode-ig. A koncert csúcspontjaként pedig előadták David Bowie Heroes (Hősök) című dalát, a közeli Hősök terére is utalva. Ekkor E.J. a színpadra szólította új magyar szerzeményét, Baumgartner Zsoltot, aki csillogó szemekkel igyekezett bekapcsolódni az örömzenélésbe (a vezetés jobban ment neki).
Eddie Jordan átölelte Zsoltot, és vele együtt az extázisban ugráló magyar F1-rajongó közönséget is.
Ott voltam Monzában is 1999-ben, amikor – a lábtörése után lábadozó Michael Schumacher (Ferrari) távollétében és Mika Häkkinen (McLaren-Mercedes) kiesése után – Heinz-Harald Frentzen megnyerte a versenyt, és ezzel a Jordan GP német pilótája a világbajnoki cím esélyesévé lépett elő. Sohasem láttam Eddie Jordant olyan büszkének és elégedettnek, mint akkor. „Nem megmondtam, ti szemetek! Ugye, hogy megmondtam?!” – kurjantotta fogcsikorgatva, az öklét rázva felénk, újságírók felé. A dublini bankár megmondta, hogy vb-esélyes Formula–1-es csapatot fog csinálni. Tartotta a szavát.
Jordan 2005-ben eladta a csapatát, mert nem bírta tovább a versenyt az egyetlen F1-es futam megnyerésébe korlátlan mennyiségű pénzt invesztáló autógyártókkal, például a Toyotával. A világ legnagyobb autógyártója egyszer sem nyert. Eddie Jordan autója négy F1-es nagydíjon győzött. Tévés szakkommentátornak állt előbb a brit ITV, majd a BBC alkalmazásában, ahol jól kamatoztatta régi kapcsolatait. Ennek köszönhetően E.J. olyan F1-es eseményeket „látott előre”, amelyek első hallásra hihetetlennek tűntek, de fél év, egy év elteltével bekövetkeztek.
Például ő jelentette ki elsőként, hogy Lewis Hamilton 2012 végén otthagyja a McLarent és a Mercedesnél folytatja, vagy, hogy Kimi Räikkönen 2014-ben visszatér a Ferrarihoz.
Folyamatosan romló egészségi állapota miatt már nem vállalta a sok utazással járó tévés műfajt. Az elmúlt években közös F1-es podcastot készített David Coultharddal „Formula Success” (A siker formulája) címmel. Egy ír meg egy skót, akik remekül kijöttek egymással. Eddie Jordan mindenkit ismert, őt mindenki kedvelte.
Még a McLaren egoista volt főnöke, Ron Dennis is, akinek pedig egyszer, a kaotikus 2003-as Brazil Nagydíj után át kellett adnia a győzelmi trófeát ír riválisának.
Eddie Jordan ott állt Dennis mellett Imolában, sütött rájuk a tavaszi nap. Jordan annyit mondott: „Ron, ne legyél ennyire skót, angol létedre! Add ide a kupát és mehetünk. Néha a törpék is lehetnek boldogok!”