Vágólapra másolva!
Az egyre jobban összeérő Carolina Hurricanes története során először vagy a patinás múltú, ám az elmúlt évtizedben kevés komoly eredményt felmutató Edmonton Oilers hatodszor nyeri-e meg a Stanley-kupát - ez a legnagyobb kérdése az észak-amerikai profi jégkorongliga (NHL) magyar idő szerint kedd hajnalban kezdődő döntősorozatának.

A Carolina 2002-ben már játszott finálét, akkor 4-1-es összesítéssel a Detroit Red Wings jobbnak bizonyult nála. A kanadai alakulat viszont 1984, 1985, 1987, 1988 és 1990 után lehet ismét bajnok. Annak a csapatnak két egykori híres játékosa, Craig MacTavish és Kevin Lowe most mint vezetőedző, illetve főigazgató irányítja az Oilerst. Az NHL történetében csak egy olyan páros akadt, amely játékosként, majd csapatvezetőként is egy időben aratott sikert: Lester Patrick és Frank Boucher 1928-ban hokisa volt a Stanley-kupa-győztes New York Rangersnek, míg 1940-ben már mint tréner és igazgató ért fel a csúcsra ugyanazzal a klubbal.

Az Edmonton most kevésbé tűnik esélyesnek, mint hajdanán. A jelenlegi keretben nincs bajnok, csak finalista (a szakmai stábnak viszont összesen 17 aranygyűrűje van). Azonban a mostani playoff-menetelés páratlan: nyolcadik kiemeltként - vagyis főcsoport utolsóként eddig egyetlen alakulat sem jutott el még az elődöntőig sem. Az Oilers előbb az alapszakaszgyőztes Detroitot ejtette ki - erre csak nagyon kevesen számítottak -, majd következett a San Jose Sharks és végül az Anaheim Mighty Ducks.

A Carolina a 2002-es döntő után most jutott először playoffba, igaz, Keleten a második legjobb volt. Az első körben a Montreal Canadiens, aztán a 15 találkozón át tartó győzelmi sorozattal a párharcba érkező New Jersey Devils, végül a Buffalo Sabres lett a Hurrikánok áldozata. A négy évvel ezelőtti gárdából nyolcan maradtak, a keretben összesen négy játékosnak - a mostani döntőben korrekorder Mark Recchinek (1991: Pittsburgh Penguins), továbbá Cory Stillmannek (2004: Tampa Bay Lightning), Aaron Wardnak (1997, 1998: Detroit) és Oleg Tverdovszkijnak (2003: New Jersey) - van Stanley-kupája.

Aki viszont nagyon hajthat első bajnoki címéért, az az eddig négy döntőt (kétszer éppen az Edmonton ellen) bukó Glen Wesley: a Carolina hátvédje 1473 mérkőzést játszott mostanáig Stanley-kupa-siker nélkül, csak hét korongos van az NHL történetében, aki nála többször szerepelt, de nem tudott a csúcsra jutni.

Ez a második olyan finálé az NHL-ben, melyben két olyan csapat játszik, amely nem találkozott egymással az alapszakaszban. Ezt megelőzően az 1994/95-ös, bérvita miatt rövidített évadban fordult ilyen elő, akkor eleve nem csatáztak a keleti és a nyugati klubok. Abban viszont új a mostani döntő, hogy először lesz testvérpár a bírók között: Paul és Greg Devorski is közreműködik majd.

A két csapat sok mindenben közel egyforma: az átlagmagasság (186 cm) megegyezik, a Carolina hokisai 92, az Edmontoné pedig 92,5 kg-ot nyomnak átlagosan, míg az átlagéletkor 29,3, illetve 29 esztendő. A párharc pikantériája, hogy az Oilers a legjobb emberhátrány-kivédekezője, míg a rivális a legjobb létszámfölény-kihasználója a jelenlegi rájátszásnak, és az, hogy idegenben mindkét alakulat szenzációs mérleggel rendelkezik. Egyik gárda sem kapott ki, ha az első, illetve a második harmad után vezetett, és a találkozói legalább háromnegyedét megnyerte, amennyiben adott összecsapás első gólját beütötte.

Érdekesség az is, hogy az utolsó, 2004-es döntőben Stillman és Mike Commodore ugyanúgy ellenfelek voltak, mint most, de akkor a Tampa, illetve a Calgary Flames alkalmazottjaként. Az 1984. február 29-én (!) született Cam Ward, a Hurricanes hálóőre a legfiatalabb döntős kapus a legendás Patrick Roy után - az előd 20 évesen tudott nyerni a Montreallal. A Canadiens egyébként az utolsó kanadai csapat, amely diadalmaskodott az NHL-ben, még 1993-ban.

A döntő menetrendje (magyar idő szerint hajnali 2 ó):
június 6., június 8.: Raleigh
június 11., június 13.: Edmonton

ha szükséges:
június 15.: Raleigh
június 18.: Edmonton
június 20.: Raleigh

Valamennyi találkozót élőben közvetíti a Sport TV.