Fókuszban a nyolcaddöntő<br/>

Egyiptomban a főszponzor neve után Dreamland-kupának keresztelték el a XVI. Férfi kézilabda világbajnokságot, ámhogy kinek lesz majd az álomföldje, az az első hét után még nem derülhetett ki.

A norvégok keményen védekeztek,
de hiába, 31-24-re nyertünk

Persze az is járható út, hogy csapnivalóan szerepel valaki a csoportmérkőzéseken, ellenben összekapja magát a nyolcaddöntőre, és máris a sydneyi, jövő évi olimpiára utazó hét repülőgép valamelyikének a fedélzetén érezheti magát. Utóbbi álláspontot képviselte az olimpiai bajnok horvát csapat szövetségi kapitánya, Velimir Kljaics, aki a norvégok ellen elvesztett egy pont után másnap egykedvűen kártyázott és úszkált egy szálloda medencéjében - csapatától több mint 50 km-nyire.

"Olyan a világbajnokság lebonyolítása, hogy egy gárda öt győzelem után is könnyedén kieshet, a másik meg egy vagy két diadallal a háta mögött is sikerrel járhat. Igazából csak egyetlen fontos meccs van, és ez a nyolcaddöntő" - mondta Kljaics.

A horvát kapitány akár a mieinknek is címezhette volna mondandóját, mert szavait követően néhány órával tanítványai 20-19-re legyőzték Éleséket, akik a szokottnál jóval tompább produkciót nyújtottak. Jellemző, hogy a magyarok legjobbja a cserekapus, Perger Zsolt volt, aki - elképesztő statisztikai adat! - a kapujára küldött lövések pontosan felét hárítani tudta. Igaz, az ütközet összképéhez hozzátartozik, hogy a német bírók a kritikus utolsó percekben három vitatható esetben is a horvátok javára ítéltek.

Talán az olimpiai bajnoki címnek dukált ez, talán csak a vereség feletti elkeseredésben fakadt ki teljes magyar delegáció, mindenesetre tagadhatatlan, hogy a játékvezetők időnként (finoman fogalmazva) diplomatikusan fújnak. Nehéz ugyanis nem észrevenni, hogy a hazai együttes, amelynek 25000 (!) egyiptomi szurkol találkozóról találkozóra a Kairó Sportcsarnok komplexumában, a felettébb izmos kubaiakat úgy verte meg két góllal, hogy a bíráskodás következtében a végig vezető karibiak a hajrában szemlátomást elbizonytalanodtak.

Javítási alkalom szerencsére akadt még bőven. Honfitársainkról csak úgy sütött az elszántság a norvégok elleni csatát megelőző bemelegítés közben. Aztán megjelent ugyanez az akarat a sípszó után is, Sótonyiék percenként lőtték góljaikat, hátul pedig remelkül zárt a védelem. A hatodik percben már 5-0-ra vezettünk, és a lelátón kezdtük azt hinni, hogy a skandinávok esélytelenek. Tévedtünk. Sorozatos szabálytalanságok miatt az - amúgy magyar anyanyelvű, kárpátaljai születésű - ukrán bírópáros egymás után állította ki a mieinket, a norvégok pedig gólokra váltották az időnként kettős-hármas emberelőnyöket.

A 13-13-as félidőt követően egy türelmes, okos gárda jött ki az öltözőből, amely a vezetés megszerzését ezúttal arányosan osztotta el a második harminc percre. Mélypont helyett csak az est fénypontjairól lehetett beszélni a magyar gólok kapcsán, amelyből Éles egymaga 10-et vállalt, összességében pedig hetet vertünk (31-24) a vikingek utódaira.

"Fiatal csapatunk van, amely mostanra forrt össze. Úgy érzem, képesek vagyunk nagy feladatok megoldására" - nyilatkozta boldogan a mérkőzés hőse, Éles József.

"Kétszeresen is örülök a győzelemnek, mert hitet adhat a fiúknak" - tette hozzá a kapitány, Vass Sándor. - "Most már tudják, hogy milyen érzés egy világbajnokságon nagy csatában diadalmaskodni, és ez sokat segíthet majd a nyolc közé jutás kivívásában."

Turák Péter

(WestelPress)