Társoldalunk:

Sopronban a GYSEV ausztrál irányítója

Megérkezett Sopronba a GYSEV-Ringa nyáron szerződtetett ausztrál irányítója, Tully Bevilaqua, akinek első útja természetesen új csapata edzésére vezetett. Bevilaqua legutóbb a világ legerősebb ligájában, az amerikai női profi bajnokságban (WNBA) a Portland Fire együttesében szerepelt, azt megelőzően pedig pályafutása első európai szezonjában a Ronchetti-kupában elődöntőt játszott a német Aschaffenburg együttesével.

- Honnan jött Sopronba, Amerikából vagy Ausztráliából?
- Otthonról, Ausztráliából.

- Elég mozgalmas évadja volt, nem lehetett túl sokat otthon. Az évad nagy részében Európában játszott, aztán nyáron következett Amerika. Nem fáradt?
- Valóban elég tömény és fárasztó volt számomra az előző évad, Amerikában például két és fél hónap alatt 32 meccset játszottunk. Most azonban szerencsére két hetet otthon töltöttem. Kipihentem magam, mind fizikailag, mind mentálisan, úgyhogy készen állok a munkára. A két otthon töltött hét végén már hiányzott is a mozgás.

- Milyen érzés mégis egy hosszú, nehéz szezon és a rövid szabadság után újra a súlyzókat emelgetni?
- Semmi gond, tudtam, mire számíthatok. Mint már mondtam, kipihentem magam, ráadásul a munkával sosem volt problémám, mindig is szerettem edzeni.

- Tudja, hogy nem ön az első ausztrál játékos a GYSEV-ben?
- Igen, ugyanaz a Peter Scott az ügynököm, mint Alicia Potónak, ő mesélt róla, hogy régebben szerepelt már itt egy honfitársam.

- Az "elődjét" ismeri személyesen, netán beszélt is vele a soproni csapatról?
- Ismerni természetesen ismerem, hiszen az ausztrál bajnokságban játszottam ellene, ám elég régen nem találkoztam, így nem is beszéltem vele. Peter Scott viszont sokat beszélt a csapatról.

- A menedzsere a napokban itt járt Sopronban. Ő mondta, hogy a WNBA-ben jó eséllyel pályázhatna egy olyan különdíjra, - ha lenne - hogy ki ellen gyűlölnek a leginkább kosarazni a liga játékosai...
- Mivel az egész mezőny egyik legalacsonyabb játékosa vagyok, ezt ellensúlyoznom kell valahogy. Ez pedig az agresszív, kemény védekezés, az, hogy szorosan közel megyek az ellenfelekhez, szinte nem hagyom, hogy levegőhöz jussanak. Lehet, hogy nem túl népszerű ez az ellenfelek körében, de én csak így tudok "megélni", érvényesülni a pályán.

- Ha már a WNBA-nél tartunk, a Portland Fire, azaz a portlandi tűz a bajnokság végére szinte teljesen kialudt. Mi történt?
- A bajnokság elején megnyertünk jó pár nagyon-nagyon szoros meccset. Úgy érzem, a sok éles meccstől - főleg mentálisan - elfáradt a csapat, ez volt az oka a végén a sok vereségnek.

- Milyenek az első benyomásai új csapatáról?
- Csak jókat mondhatok. Zoli - Török Zoltán, szakosztályigazgató - várt Ausztriában a reptéren, aztán megismerkedtem a játékosokkal és az edzővel is, mindenki nagyon kedves, segítőkész volt. Azt hiszem, jó tanácsot adott az ügynököm, amikor azt mondta, ide jöjjek játszani.

- Volt ezek szerint más ajánlata is?
- Erről nem nagyon beszéltünk Peterrel. ha jól tudom, Izraelből kerestek, és egy másik német csapat is szívesen látott volna. Peter viszont azt akarta, hogy ide jöjjek.

- Mivel érvelt a menedzsere?
- Azt mondta, ez egy nagyon jól szervezett klub, amelynek jelentős céljai vannak, mind a saját bajnokságában, mind az Euroligában.

- Amennyire tudom, fájó pont az életében, hogy nem szerepelhetett túl sokszor hazája válogatottjában...
- Igen, a szakvezetés jobban bízott Timmsben, Harrowerben és Burgessben. Megpróbáltam és próbálom pozitívan felfogni a dolgot, igyekszem még többet dolgozni annak érdekében, hogy jobb legyek náluk. Azt hiszem, ennek lehetett az eredménye, hogy Európában és a WNBA-ben is játszhattam.

- Mit gondol, az előbb említett kosarasok jobbak önnél?
- Játszottam ellenük. Azt hiszem, az én védőjátékom jobb az övéknél, ám ők támadásban talán ügyesebbek nálam, ezért szavazhatott nekik bizalmat a válogatott vezetése. Mint már mondtam, azon dolgoztam, hogy jobb legyek náluk, és úgy érzem, egy ideje jóval sokoldalúbb a játékom.

- Együtt érkezett a férjével, aki a kadettcsapat edzője lesz a GYSEV-nél. Sokat jelent, hogy itt van ön mellett?
- Természetesen sokat számít, hogy nem leszek egyedül az üres órákban. Szerencsére Németországban és Amerikában is ott volt velem. Odahaza van két kutyánk is, ők azonban otthon maradtak.

Botár László

Korábban: