Vágólapra másolva!
Három nap telt el a nőikézilabda-világbajnokságból és a mai szünnapon érdemes megvonni az eddig történtek mérlegét, főleg magyar vonatkozásban, hiszen a statisztikai adatok mindennél többet mondanak.

A magyar női válogatott sorrendben Angola, Kongó és Spanyolország ellen lépett pályára, és bár mindegyik találkozót megnyerte (ami egyébként magától értetődő elvárás volt), kissé nyögvenyelősen veszi az akadályokat. Az, hogy Angola ellen nem ment a csapatnak, egyértelmű. És bár az afrikai együttes azóta két győzelmet is szerzett, a minimális egygólos sikert nem szabad a fekete hölgyek javulására fogni. Egy éve Farkasék 20 góllal verték Angolát, most csupán eggyel. Fejlődő afrikai kézilabda-kultúra ide vagy oda, ez kicsit soknak tűnik.

A Kongó elleni sima győzelem után Spanyolország ellen egy félidőn keresztül megint csak aludtak a lányok, hogy aztán harmincperces bemutatót tartsanak a modern kézilabdából és a híres magyar akaraterőből, amire Radulovics kényszerű kiválása miatt volt elegengedhetetlenül szükség.

A csapat kapusaira egy rossz szót sem lehet mondani, Bakos István kapusedző nem véletlenül dicsekedett azzal, hogy tanítványai csúcsformában vannak. Az eddigi három találkozón összesen 104 lövés ment kapura, ebből Farkas Andrea, Pálinger Katalin és Sugár Tímea 43-at megfogott. Márpedig ez a 41 százalékos teljesítmény majdhogynem világklasszis produktum. Szükség is van a hálóőrök brillírozásására, mert sajnos támadásban rengeteg a javulnivaló.

Két klasszis átlövőnk jóval tudása alatt kézilabdázik. Még a tavalyi esztendő legjobbjának választott Radulovics Bojana a legjobb: eddig 41 lövésből 24 gólt szerzett (59%), de ez is messze elmaradt az ő igazi formájától. Farkas Ágnessel az is ritkán fordul elő, hogy egy mérkőzésen mindössze öt gólig jusson: most három mérkőzés (!) alatt szerzett ennyit - 13 dobásból (38%).

Helyettese, Deli Rita kevesebb időt töltött ugyan a pályán, de ő is 13 alkalommal próbálkozott a gólszerzéssel, hatszor sikeresen (46%).

Beállós poszton is teljes a kudarc, igaz, ez nem Kulcsár és Pádár "bűne", hanem az irányító-beállós, valamint átlövő-beállós kapcsolatok hiánya. Legjobban szélsőink teljesítettek eddig: Balogh Beatrix 24 lövésből 18-szor (75%), Kirsner Erika 16 kísérletből 13-szor (81%) zörgette meg az ellenfelek hálóját.

Ami az eddigi eseményeket illeti: a magyarok csoportjában igazából Angola és Svédország kiváló, és Románia gyatra szereplése a meglepő. Nagyon érdekes csatát hozhat a csoportelsőséget eldöntő szombati, svédek elleni összecsapás.

A velünk párhuzamos A csoportban Dánia és Franciaország kimagaslik a mezőnyből, meglepő viszont Kína remeklése (nem véletlenül írtuk az a vb előtt, hogy egymilliárd emberből könnyű jó csapatat verbuválni), Hollandia magabiztos játéka, meglepetés viszont a sztárjait visszahozó, mégis szedett-vedett társaság benyomását keltő Macedónia játéka. Amennyiben a csoport első két helyének valamelyikén zár a magyar válogatott, úgy a nyolcaddöntőben várhatóan Kína és Hollandia valamelyike lehet az ellenfél.

A C csoportban Jugoszlávia és Oroszország egymás között döntheti el az elsőséget, Ausztria erős középcsapat, Dél-Korea viszont nagy meglepetésre gyengébb az utóbbi években megszokott formájánál. Szegény grönlandiak meg legalább élvezhetik Dél-Tirol szépségeit.

A D csoportban Norvégia talán soha nem élvezte ennyire a kézilabdát, edzőmeccseket játszik egyhuzamban, és az egyenes kieséses versenyre remekül összeszokott válogatott lesz. Szlovénia lazán becsúszik a második pozícióba, míg a "futballnemzetek csatájából" várhatóan Olaszország jön majd ki győztesen.

Pincési László

Ajánlat: