Társoldalunk:

Palkovics és Ocskay az A csoportba készül

Utoljára talán Horváth Csaba és Kolonics György neve fonódott össze annyira a magyar sportban, mint Ocskay Gáboré és Palkovics Krisztiáné. Persze más a sportág és - a sértés szándéka nélkül - a színvonal is, de ahogy sokan az olimpiai bajnok kenu kettősről sem tudták, melyik a Horváth és melyik a Kolonics, úgy Ocskay és Palkovics esetében is a többség számára csak az egyértelmű, hogy a magyar jégkorong két legjobb játékosáról van szó.

Még mielőtt az Alba Volán két, egyaránt 26 éves korongozója segítségével megpróbálnánk eldönteni, melyiküket is illeti a legjobb cím, fölidézzük a múltat, amiből kiderül, igazán érthető, hogy rendre együtt emlegetik őket.

"Anyukám a Volánnál dolgozott, idősebb Ocskay Gábor győzte meg, hogy vigyen le engem hokizni. Hatéves voltam akkor, tehát már több mint húsz éve a Volán igazolt játékosa vagyok, s Gáborral mindig egy sorban szerepeltem" - emlékezik vissza a kezdetekre Palkovics.

"Mondtam is Krisztiánnak, illene egy bulival emlékezetessé tennünk az évfordulót" - veszi át a szót Ocskay. "Ez a húsz év, amit nemcsak a pályán, hanem az általános, majd a középiskolában, aztán barátként, a magánéletben együtt töltöttünk, azt hiszem, szinte mindent elmond a kapcsolatunkról. Nem túlzás, tökéletesen ismerjük egymás gondolatát, s ez már nagyon sok gólhoz segített bennünket."

Azt is gondolhatnánk persze, két dudás nem fér meg egy csárdában, de ahhoz, hogy a két, alapvetően más jellemű fiatalember jól megértse és tisztelje egymást, éppen a hosszú múltra visszatekintő ismeretség szükségeltetik. Ocskay megfontoltabb, pályafutását is lépésről lépésre építő sportoló, míg Palkovics igazi bohém, sőt talán egocentrikus. Karakterük játékfelfogásukon is tükröződik, Ocskay inkább csapatember, míg Palkovics az ügyeletes gólkirály. Ez a munkamegosztás egész pályafutásukat végigkísérte, s a jelenlegi idényben is tetten érthető. Az Interligában 27-27 ponttal vezetik az úgynevezett kanadai pontlistát, de amíg Ocskaynál ez 10 gólból és 17 gólpasszból adódik össze, addig Palkovicsnál 18 plusz 9-ből.

Ennek ellenére nincs közöttük rivalizálás, legfeljebb egészséges versenyszellem, tudják, mi az erényük s hogy jól kiegészítik egymást. E ponton mégis kikerülhetetlen: végtére is melyikük a jobb? "Krisztián talán dinamikusabb, gólerősebb, Gábor technikásabb és megfontoltabb" - válaszolnak diplomatikusan.

Arról, miként vitték véghez azt a kisebb csodát, hogy a magyar jégkorong mostoha körülményei ellenére egyénenként profi szerződés, a válogatottal pedig az A csoportos tagság küszöbére jutottak, Ocskay a következőket mondta: "Visszaemlékezve nagyon szerencsésen alakult a pályafutásunk, hiszen mindig időben tudtunk egy szinttel feljebb lépni. Serdülőként, ifiként a Kercsó Árpád vezette dunaújvárosiakat kellett beérnünk, tizenhat évesen részt vehettünk életünk első felnőtt-világbajnokságán, utána orosz edzőnk volt a Volánnál, akitől megint újat tanulhattunk. Három éve belekóstolhattunk a B csoportba, majd az akkor még osztrák csapatok részvételével is zajló Interligában tavaly már megkapaszkodtunk, sőt az A csoportból kiesett francia válogatott legyőzésével bravúrosan szerepeltünk a B csoportban, s időközben a szlovák Jan Jasko személyében nemzetközileg is elismert edzőnk lett az egyesületnél."

A fejlődés lehetősége a külföldi szerződéssel még tovább biztosított - Ocskay a télen kis híján a cseh extraligás Kladnóhoz igazolt, Palkovicsnak pedig a válogatott szinten ugyancsak A csoportos Szlovéniából és Ausztriából volt ajánlata -, de egyelőre azért sem kapkodnak, mert itthon is van alkalom a bizonyításra.

Elsősorban nem a magyar bajnokságban - ahol lényegében kötelező a címvédés - és az Interligában, hanem az áprilisi, magyarországi világbajnokságon. A magyar válogatottnak Norvégiával, Dániával, Angliával, Kínával és Romániával szemben ugyanis nem reménytelen a feljutást jelentő első hely megszerzése. Ocskay óvatosabb, szerinte Kínát és Romániát kötelező legyőzni, minden további pont bravúr lenne, Palkovics viszont állítja, a tavaly még A csoportos Norvégia ellen lesz a döntő ütközet.

Annak érzékeltetésére, felnőtt szinten micsoda pályát futott be a magyar jégkorong az elmúlt néhány évben, Ocskay megemlíti: "Három éve a Kontinentális-kupában összefutottunk az akkori norvég bajnokkal, és csúnyán kikaptunk, most pedig annak az esélyét latolgatjuk, hogy a válogatottal legyőzhetjük őket. Őrületes. Az elmúlt években 120-140 százalékot teljesített a sportág."

Persze előrelépni csak újabb és újabb célok kitűzésével lehet. Palkovics e téren is bátrabb, ő az A csoportos tagságon is túltekint: "Titkos álmom, hogy egyszer részt vegyünk az olimpián.

Mit mondhatnánk, a kornak megfelelően Palkovics mer nagyot álmodni.

Korábban:

Novák Miklós