Vágólapra másolva!
Az Alba Volán  4-2-re nyert a vendég Dunaferr ellen a jégkorong bajnoki döntő 3. mérkőzésén. A négy győzelemig tartó párharc állása: 2-1 a székesfehérváriak javára.

Jégkorong-ob I, döntő, 3. mérkőzés:
Alba Volán - Dunaferr 4-2 (1-0, 1-2, 2-0)
gól:
Csibi (18.), Palkovics (21., 51.), Kovács (53.), illetve Szélig (24.), Borsos (25.)

"Van ebben valami unalmas" - lamentált egy úr a csarnok bejárata előtt, miközben araszolgatott a sor a jegypénztárnál. Szó se róla, volt igazsága, elvégre immár végeláthatatlan a Volán-Dunaferr meccsek sora, a két megyei riválisnak nincs igazi ellenfele itthon. Sok újat egymásnak, s lassan a publikumnak sem képesek mutatni - ez adja egyben a döntő kimenetelének bizonytalanságát. Sose tudni, ki rukkol elő valami váratlannal, avagy melyik csapatban villan egy sztár, demoralizálva az ellent.

S van valami unalmas lassan abban is, ahogy az idei döntő meccsei alakulnak. Előnyt szerez, nem is kicsit az egyik fél, s mire örülne neki, egyenlít a másik. Az első találkozón a Volán, a másodikon a Dunaferr adott le háromgólos fórt, hogy aztán, talán cáfolva a sport logikáját, végül mégis győzzön.

Azt hiszik, ezúttal változott a forgatókönyv? Hát, nem.

Annyiban mégis, hogy a korábbi eseménydús nyitóharmadokhoz képest ezúttal kifejezetten lassan csordogáltak az első húsz perc történései. A felek inkább biztonságra törekedtek, Peterdi például a Volán kapuját óvta. Ő ugyan az újvárosiak támadója, mégis az Alba hívei áldhatták a nevét, mikor a harmadik percben mellé ütötte a korongot nagy helyzetben. A túloldalon Majoross tette meg ugyanezt - s ezzel fel is soroltuk a harmad ziccereit. A kiállításokat nehezebb lenne, a szlovén bíró következetes szigorral osztogatta a büntetéseket mindkét oldalra. Így csak a véletlenen múlt, hogy a 18. percben éppen létszámegyenlőség mellett ütötte vezető gólját az aktívabb Volán. Sille szólója nem túl erős emeléssel zárult, Ferjo kapus azonban kiejtette a pakkot, Csibi legnagyobb örömére...(1-0)

A második sor csatárának találata ösztönzőleg hatott az első számú fehérvári egység klasszisaira is, akik a második harmad elején fergeteges rohamot vezettek. Palkovics már a 13. másodpercben bekotorta Kovács passzát (2-0), majd egy perc múlva, Szélig kapitális hibája után az iménti gólpasszadó is kis híján feliratkozott a táblára. Ferjo védett, s ezzel pontot tett az ekkor csak két sort mozgató Jasko mester csapatának rohamai végére. Vagy inkább a Dunaferr szépítő gólja fogta meg Ocskayékat... A negyedik percben a Mega helyett, a döntő során először csatába küldött Budai Krisztián remekül védte Borsos ziccerét, a kipattanót viszont Szélig gond nélkül emelte a léc alá (2-1). S hogy ismét beteljesedjen a fináléban vezető csapatok végzete, egy perc múltán Borsos lőtte ki a bal alsó sarkot (2-2). Vagyis, a szokásos séma: biztos vezetés az egyik, gyors egyenlítés a másik oldalon...

Mivel a korábbi két meccset mégiscsak elveszítette a hátrányt ledolgozó egylet, már-már törvényszerűen vártuk az Alba Volán következő gólját. Sokáig kellett várni, hiába támadott veszélyesebben a címvédő. Ocskay helyzeténél Ferjo remekelt, Tőkési lökete pedig fejvédőjén találta a szlovák portást. A döntés az utolsó harmadra maradt, de nem lehet mondani, hogy viharos sebességgel született meg... Mi tagadás, a roppant óvatos riválisok döntőhöz méltatlan, unalmas záró harmadot hoztak össze, legalábbis annak kilenc percén keresztül. Ekkor Simon jutott majdnem gólig, s ez megadta a jelet: a Volán tényleg döntésre vitte a dolgot. A 11. percben Palkovics takarásból, váratlan lövéssel vette be az újvárosi kaput (3-2), két percre rá pedig parádés kontra végén Ocskay szolgálta ki precízen Kovácsot (4-2).

Még ebben a percben újabb csiki-csuki végén Simon kapuvasat lőtt, s ezt Csibi is lemásolta a hajrában. Egy szó, mint száz: nem tudott érdemben hozzászólni ehhez a periódushoz a Dunaferr, s az újvárosi átütőerő totális hiánya végül egyértelművé tette a Volán megérdemelt győzelmét.

A négy győzelemig tartó párharc állása: 2-1 az Alba Volán javára.

Somos Zoltán

Korábban: