Társoldalunk:

Már bajnoki címre hajt a Portland

Január 3-án otthon, a Rose Gardenben sorozatban hatodik vereségét szenvedte el a Portland TrailBlazers - történetesen a nem túl acélos Toronto Raptors csapatától -, s ezzel 13/18-ra romlott az oregoni gárda mérlege. Bizony, 1989-ig kellett visszalapozni az évkönyvekben, hogy hasonlóan pocsék hányadost találjunk a csapat neve mellett. Nemhogy a playoffba jutás nem fenyegette a társaságot, hanem - ha lenne ilyen az NBA-ben - a kiesés szele is megcsapta volna Scottie Pippenéket. Azóta eltelt két hónap, s most - csodák csodája - 37 győzelem mellett csak 24 vereség áll a statisztikában.

Ha valaki átaludta volna ezt a két hónapot, nem is értené ezt a döbbenetes pálfordulást. Az óévben fáradt erőművészek gyülevész alakulata volt a 'Blazers, tele pályafutásuk delelőjén túljutott, negyven felé araszoló aggastyánokkal. A 37. évét taposó Scottie Pippen már csak hitvány utánzata volt korábbi önmagának, a szükségcenter Dale Davis (34) képtelen volt megállni helyét a liga igazi góliátjaival szemben - a 37 éves litván emberhegy, Arvydas Sabonis az elmúlt szezon végén  térdeit fájlalva visszavonult -, a két problémás ember, Damon Stoudamire és a technikai hibák királya, Rasheed Wallace pedig hihetetlen hatékonysággal rombolta a csapategységet.

Derek Anderson, a San Antonióból igazolt "megmentő" nem váltotta be a játékához fűzött reményeket, olyannyira nem, hogy kiszorult a kezdő ötösből - egyedül Bonzi Wells hozta magát, az pedig nem sok. Nagyon úgy nézett ki, az újonc vezetőedzőnek, Maurice Cheeksnek meg vannak számlálva a napjai.

Bob Whitsitt klubelnök, egyben vezérigazgató azonban kapkodás helyett bizalmat szavazott a 45 éves szakvezetőnek, egyszersmind a csapatnak is, merthogy a fél bandát nyugodtan ki lehetett volna rúgni.

Jó, hogy nem tette. Ma ugyanezek a játékosok megtáltosodva oktatják a ligát, és ha a pénteken rendezett portlandi rangadót is megnyeri a keleti listavezető New Jersey Nets ellen, akkor megvan a tucatnyi sorozatsiker. S a csapatot a nagy előd, az 1990-ben és 1992-ben (igaz, vesztes) bajnoki döntőt játszott nagy 'Blazersszel emlegetik majd egy lapon.  Azzal a csapattal, amelyet Clyde Drexler, Terry Porter, Clifford Robinson, Buck Williams és - az első évben - a néhai horvát zseni, a kosárlabda Mozartjaként emlegetett Drazen Petrovic neve fémjelzett.

Speciel anyagi gondok nem okozhatták a szezon elején - sőt, már az elmúlt évad végén - tapasztalt mélyrepülést. Annak a csapatnak, amelynek a huzamosabb ideje a földkerekség öt leggazdagabb embere közé tartozó Paul Allen, a Microsoft társalapítója, Bill Gates egykori üzlettársa a tulajdonosa, nem is lehetnek pénzügyi problémái. Az NBA együttesei közül talán csak Dallas Mavericksnél tapasztalható olyan fényűzés és rongyrázás - az excentrikus internetmilliárdos tulaj, Mark Cuban bőkezűségének köszönhetően -, mint a Rose Gardenben.

A váratlan talpra állásban óriási szerepe volt Pippen megifjodásának, Wallace lehiggadásának - bár a magasbedobó még mindig vezeti a ligát 22 technikai hibájával -, valamint annak, hogy Stoudamire kevésbé önző, mint azelőtt, s vissza is szerezte helyét a kezdő ötösben. Davis is állja már az összehasonlítást az igazi centerekkel - talán az egyetlen Shaquille O'Nealt leszámítva, de hozzá tényleg senkit nem lehet mérni -, Wells pedig továbbra is ugyanaz a dobóhátvéd, aki volt, s aki pillanatok alatt képes tizenöt-húsz ponttal megtölteni az ellenfél kosarát.

Elképesztő sikerek fértek bele ebbe a tizenegyes sorozatba: győzelem a Lakers ellen Portlandben, aztán Sacramentóban, Minneapolisban, Phialdelphiában, Seattle-ben - a liga nagyágyúinak otthonában.

A fő érdem természetesen Cheeksé, aki a maga korában a liga egyik legjobb irányítójának számított Philadelphiában, s 1983-ban bajnoki diadalra is vezette a Moses Malone-t, Julius Ervinget, Andrew Toney-t, Bobby Jones-t felvonultató szupercsapatot. Sőt, pár évvel később még egy olyan problémás sztárral is el tudta fogadtatni magát, mint Charles Barkley.

Sir Charles-hoz képest az izgága Wallace vagy az állandóan nyafogó, elégedetlen Stoudamire már-már mintagyereknek tűnik, így tökéletesen érthető, honnan az egykori játékmester kivételes pedagógiai érzéke.

Az a bizonyos, 1982/1983-as Philadelphia - amely 12/1-es mérleggel száguldott át a playoffon, s a döntőben 4:0-lal takarította el az útból a Magic Johnson és Kareem Abdul-Jabbar nevével fémjelzett Los Angeles Lakerst - egyébként szezon közben összegyűjtött egy ma is klubrekordnak számító, 14-es nyerő sorozatot.

Az abban a szériában 19 évvel ezelőtt tevékeny szerepet vállaló Cheeks most edzőként talán még hosszabb diadalmenetre vezeti csapatát.

Ch. Gáll András

Korábban:

Fórum:

New NBA fan fórum