Társoldalunk:

Hokiválogatottunk a világ legjobbjai közé kerülhet

A Norvégia felett aratott szerda esti, szenzációs 3-1-es diadal után bármennyire is nehéz, még két napig higgadtságot kell magukra erőltetniük a magyar jégkorong-válogatott játékosainak, edzőinek és szurkolóinak. A reményünk megvan, ám nem szabad, hogy a B csoportos világbajnokság számunkra még hátralévő két mérkőzésén - pénteken Romániával, szombaton pedig Dániával játszunk - túlságosan elbízzuk magunkat.

Fotó: MTI
Fotó: MTI
Egy norvég támadást követően Szuna meglökte az ellenfél csatárát, aki ráesett Szuperre és fejbe verte botjával, ezután atalmas adok-kapok alakult ki.
Szerda este, úgy tíz óra tájékán a székesfehérvári jégcsarnokban körülbelül négy, a tévéképernyő előtt pedig feltehetően további több tízezer ember ambivalens érzéssel várta, hogy végre az utolsó percek is leperegjenek a magyar-norvég találkozón. A végső dudaszó egyrészt a bravúros magyar győzelmet jelentette, másrészt viszont jó lett volna megnyújtani ennek a csodálatos élménynek az élvezetét. Aztán csak véget ért a meccs, a magyar játékosok, szurkolóikkal egyetemben, úgy ünnepeltek, mintha már megnyerték volna a világbajnokságot; az elmúlt évtizedben folyamatos A csoportos tagsággal büszkélkedő, Magyarországra is favoritként érkező norvégok pedig döbbenten vették tudomásul, hogy nincs tovább, lehet, hogy elúszott a fel-, illetve visszajutás esélye. Ismét megállapíthattuk, milyen csodálatos szabály a jégkorongban az, hogy a mérkőzés végeztével a győztes tiszteletére eljátsszák hazája himnuszát. Mindenkinek lehetőséget és időt adva arra, hogy "feldolgozza az eseményt".

Ez a magasztos "terápia" ezúttal is hatott - egy kivétellel. Szuper Levente még a himnusz taktusaira sem tudott megnyugodni, testrészei önálló életet élve rángatóztak, mozdulatai a már-már elviselhetetlen idegfeszültség hatásáról árulkodtak. Persze nincs mit csodálkozni ezen. A jégkorongkapuséhoz fogható mentális tehernek talán az egész sport világában nincs párja - hát még egy ilyen mérkőzésen. Persze három gólt valahogy be kellett ütni, az ellenfél lövéseit viszont ki kellett védeni. Szám szerint negyvenegyet, ebből Szuper Levente negyven esetben hárított. S nem ám amolyan próba-szerencse jellegű, kósza lövéseket, hanem több esetben kiszolgáltatott helyzetben ziccereket. Bár a statisztika sokszor leegyszerűsíti a valós teljesítményt, azt azért érdemes megemlíteni, hogy amíg a norvég kapus, Norgren nyolcvanhat (19/22), addig Szuper kilencvennyolc (40/41) százalékos hatékonysággal védett. A két csapat közötti különbséget elsősorban itt kell keresni.

Ezt mindenki elismeri a magyar válogatottból, s hogy nem csak Szuper Levente élt át feszült pillanatokat, arról a meccs legjobbjának választott Ocskay Gábor beszámolója is tanúskodik: "Csütörtök hajnali fél háromkor még a gyúrópadon feküdtem, fél négy lehetett, mire el tudtam aludni. Azóta már tartottunk egy fakultatív átmozgató edzést, ebédeltünk, de még mindig a mérkőzés hatása alatt állok. Mi magunk is tudjuk, hogy emberfeletti, amit eddig elértünk, ennek ellenére a földön járunk. Nem beszélünk arról, hogy már elérhető közelségben van a feljutás, csak a következő mérkőzésre összpontosítunk. Pénteken Románia ellen ugyan más taktika szerint kell játszanunk, hiszen eddig mi kontrázhatunk, most viszont majd nekünk kell előremenni, én mégis mindenkit arra figyelmeztetek, hogy ne ragadtassuk el magunkat. Azon a meccsen is lesz kiállítás, emberelőny, helyzet, akkor kell majd hideg fejjel észnél lenni."

Ha már szóba került a kiállítás, megkérdeztük Ocskayt: mit gondol a bíráskodásról: "Azt nem állíthatjuk, hogy megfújják nekünk a hazai pályát. Mi is érezzük a nyomást, hogy a nemzetközi szövetségnek nem feltétlenül érdeke Magyarország felkerülése az A csoportba, de nem szabad ezzel foglalkoznunk. Két mérkőzés áll már mögöttünk, ami alapján állíthatjuk, így is lehet nyerni. Ki kell védekezni a hátrányokat, a helyzeteket pedig be kell lőni. Ilyen egyszerű."

Reméljük, Románia ellen is ilyen egyszerű lesz. Ahogy azt is, ezúttal nem lesz presztízsmeccs a magyar-román, mert hokiban most már annyival jobbak vagyunk, hogy higgadtan nyerhetünk. Pikantériája persze így is van a két válogatott találkozásának, mert a románt tizenkét magyar is erősíti. Hogy ők milyen lelkülettel készülnek a mérkőzésre, arról Vargyas Lászlót, a Dunaferr - egyébként vitán felül magyar válogatott szintű - hátvédjét kérdeztük. "Sajnos, ez régi keletű probléma, sok újdonságot nem tudok hozzátenni" - kezdte Vargyas. "Én magam, bár tizenkét éve vagyok magyar állampolgár is, nem szerepelhetek a válogatottunkban, mert 1988-ban az A csoportos ifi vb-n román színekben játszottam. A magyar válogatottnak tiszta szívből gratulálok az eddigi teljesítményéhez, kívánom, hogy jusson fel az A csoportba, ám nekem pénteken az a feladatom, hogy ellenfélként nyújtsak maximumot."

Csak a helyzet megértése végett megemlítjük, a kanadai hokisok kirajzása miatt több évtizede hozták azt a szabályt, hogy ha valaki bármilyen szinten szerepelt egy ország válogatottjában, akkor másikban soha többé nem játszhat. A pénteki mérkőzés feszültségének szerencsére létezik feloldása. A  magyar válogatott győzelmének tiszteletére eljátszott himnusz.

A pénteki program:
Nagy-Britannia - Kína 13 ó
Norvégia - Dánia 16.30
Magyarország - Románia 20

Az állás:
1. Dánia 6 pont (30-5)
2. Magyarország 6 (13-2)
3. Norvégia 4 (21-6)
4. Nagy-Britannia 2 (9-11)
5. Románia 0 (5-25)
6. Kína 0 (2-31)

Novák Miklós

Fórum:

Szuper (Levente) fórum