Rátgéber tizedik évét kezdi Pécsen

Tizedik idényét kezdi megszakítás nélkül Rátgéber László a MiZo-Pécsi VSK nőikosárlabda-csapata élén, s hogy ez már bizonyosság, arra hétfőn délelőtt kerül Pecsét a pécsi Tettye étteremben, ahol a 36 éves mágus aláírja újabb, hároméves szerződését a baranyai gárdához. Rátgéber 1993 májusában érkezett szülővárosából, Újvidékről a baranyai megyeszékhelyre, s mára körülbelül olyan helyi nevezetességgé vált, mint a Zsolnai porcelán, a Dzsámi vagy a Hunyadi szobor.

Az excentrikus szakember kilenc év alatt öt bajnoki arany- két-két ezüst- és bronzérmet szerzett csapatával, s az utóbbi hat évben mindig megnyerte a Magyar Kupát. Közben műsort vezet az m1-en, koncerten kimondottan jól énekel a Kispál és a borz nevű együttes "külsős" tagjaként, s ha kell, a labdarúgó Európa-bajnokság eseményeit is remekül kommentálja a tévében. Mindez együtt Rátgéber, ez a kivételesen tehetséges ember, aki, ha nem is isten - ahogy a róla szóló könyv címe titulálja -, de baranyai rajongói szerint már-már földöntúli képességekkel megáldott fazon.

- Emlékszik még a napra, amikor betette a lábát Pécsre?
- Természetesen, 1993 májusának közepe volt, talán éppen tizenötödike. Az első edzést 28-án tartottam a csapatnak, amely 1992-ben bajnokságot nyert Vertetics Istvánnal, de a következő idényben szétesett, és csak hatodik volt. Tőlem azt várták, hogy vezessen vissza az együttest az élvonalba.

- Sikerült, az 1993-94-es szezont a dobogó harmadik fokán zárták.
- És a kupában is harmadikok voltunk. Horváth Juci, Donkó, Zsolnay Gyöngyi, Balázs Hajni voltak annak a csapatnak az oszlopos tagjai. Aztán a következő évadban jött Iványi Dalma és Anitics, s 1995-ben bajnokok lettünk, másodszor a klub történetében. Szerintem az volt minden idők legerősebb magyar bajnoksága, a BSE "Dream Team"-jével, a bivalyerős Diósgyőrrel, Tungsrammal, MTK-val.

- 1996-ban ismételtek, pedig...
- Pedig Iványi elment tanulni Amerikába, Donkó Orsi sérült volt, Zsolnay eligazolt Diósgyőrbe - pedig könyörögtem, hogy ne tegye -, Sztojkovics viszont hazajött. A döntőben 3-0-ra leléptük Király Sándor méregdrága Diósgyőrjét. 1997-ben csak harmadikok tudtunk lenni, viszont Sopronban megnyertük a kupát, amit azóta sem adtunk ki a kezünkből. Akkor még az az abszurd helyzet is előállt, hogy nekünk szurkolt a soproni közönség a Diósgyőr ellen. Ma már ilyesmi elképzelhetetlen.

- Csák Magdi, a kis Rátgéber Lacika édesanyja 1997 nyarán érkezett.

- Igen, de mielőtt elkezdődött a szezon, két borzalmas tragédia ért. Előbb meghalt az édesapám, majd két hétre rá, 1997. szeptember 12-én Horváth Juci, a csapatkapitányom. Az első duplázást - megnyertük a bajnokságot és a kupát is - az ő emléküknek ajánlottam. Azóta 1999-ben és 2002-ben a GYSEV, 2000-ben és 2001-ben a Pécs győzött a bajnokságban, a kupában viszont mindig mi. És ne feledjük, hogy tavaly Euroliga négyes döntőt játszottunk, s idén is csak hajszál választotta el a Pécset a Final Four-tól. Szent meggyőződésem, hogy 2001-ben mi nyerjük az Euroligát, ha Károlyi és Ujvári nem sérül meg.

- Az volt a legjobb csapata?
- Talán igen, habár az az alakulat, amellyel idén megnyertük a Magyar Kupát - Sztyepanova, Tuvic, Csák, Károlyi, Iványi, Ujvári törzsgárdával - is vetekedett vele, sőt, talán meg is előzte. A Tuvic, Sztyepanova centerkettőst a világ bármelyik csapata megirigyelhette volna.

- Idén viszont a Branzova, Vilutyte, Tranquilli légióstrióval aligha írják be nevüket az annalesekbe.
- Ennyire futotta a pénzünkből. Megmondom őszintén, április környékén nagyon úgy tűnt, hogy nem maradok Pécsett. Aztán - talán nosztalgiából - mégis maradtam, mert nem nézhetem végig, ahogy leomlik az, amit kilenc év alatt felépítettünk.

- Sokan irigylik önt azért a csapatért, amely a keze alá dolgozik - s itt nem a játékosokra gondolok.

Könyvajánló

Rátgéber az isten

- Melyik város jelent többet önnek: Újvidék vagy Pécs?
- Most már nyilvánvalóan Pécs. Itt áll a házam, itt élek Magdival, akit szeptember elején hivatalosan is feleségül veszek, s Laci fiúnkkal. Igaz, életem 36 évéből csak 9-et éltem Pécsett, de a kilenc legfontosabbat. Meg aztán az első tíz év nem nagyon számít, azokra az esztendőkre felnőtt fejjel nem is nagyon emlékszik az ember.

Ch. Gáll András