Történt, hogy az eredményhirdetéshez szolgáló legfőbb kellékek egyike, a nemzeti zászló - a győzteseké, jelen esetben az olaszoké, a végül is Eb-második magyaroké, s a bronzérmes oroszoké, így, ebben a (végtére is utóbb helyesnek bizonyuló) sorrendben - már akkor kikerült "végleges" helyére, amikor korántsem derült még fény az arany-, illetve ezüstérmes kilétére. Ráadásul éppen elég okot adtak amúgy is a nézőtéri elégedetlenségre az ítéleteikkel egyáltalán nem a magyaroknak kedvező bírók.
Fütyültek, pfújoltak is sokan az amúgy felettébb szép számú, s nem kevésbé hangos magyar szurkolótáborból - amely persze érthetően magyar Európa-bajnoki győzelemért ruccant át Szlovéniába -, amikor észlelték a lobogós sorrend túlságosan is korai kihirdetését...
Márcsak tapintatból, a forma kedvéért is meg lehetett volna várni a meccs végét jelző dudaszót, hiszen a döntő zárultát követően az eredményhirdetésig még így is rengeteg idő maradt. Ennél fogva indulatkeltésre volt legfeljebb alkalmas az elhamarkodott zászlóbontás, de arra meg minek...