Társoldalunk:

Távolodik az olimpia a Rátgéber-csapattól

A magyar válogatott második csoportmérkőzésén vereséget szenvedett Belgiumtól a 29., olimpiai kvalifikációs nőikosárlabda-Európa-bajnokságon, Görögországban. Rátgéber László szövetségi kapitány csapatának esélyei ezzel alaposan megcsappantak a jövő évi athéni olimpiára való kijutást illetően.

Ch. Gáll András helyszíni tudósítása

Csoportmérkőzések, 2. forduló:
Belgium - Magyarország 72-67 (22-21, 13-16, 17-14, 20-16)
Amaliada, 300 néző
vezette: Gologanov (bolgár), Zamolski (lengyel)
pontszerzők: Wauters 21, Wambe 12/3, Van Malderen 10, Deyaert 10, De Roose 9, Charlier 5, De Roeck 5, illetve Csákány 16, Cserny 16, Iványi 8, Eördögh 6, Keller 6, Károlyi 5/3, Seres 4, Papp 4, Vajda 2

Az első negyed szoros eredményét még csak afféle rossz álomként éltük meg, amiből nyilván felébrednek majd a magyarok, megrázzák magukat, és helyre állítják a világ rendjét.

Némi "helyreállítás" történt ugyan a második negyedben - minek köszönhetően 37-35-ös előnnyel fordultak Károlyiék -, és az is örvendetes volt, hogy a délelőtti fejmosás hatására Cserny Réka kimondottan színvonalas centerjátékot mutatott be a poszt egyik legjobbja, Ann Wauters ellen.

A harmadik játékrészben folytatódott a rémálom, Károlyi - mint később kiderült, nem véletlenül - el sem tudta találni a kosarat, a másik pontgyáros, Eördögh Edit sem remekelt, a roppantul feljavult Csákány Emőke egyedül tartotta versenyben a magyar válogatottat.

Többször is elhúzhattunk volna, de mintha csak átok sújtotta volna a mieinket, a döntő pillanatokban megremegtek a kezek. Például akkor, amikor a 20 éves Vajda Anna remek labdaszerzés után egyedül tört a belga kosárra, hogy aztán a ziccerhez készülődve megmagyarázhatatlanul kiejtse a kezéből a Moltent.

A hajrában a megtáltosodott ellenfél egyik triplát a másik után dobta, még a korosodó, nagymamakülsejű De Rooséból is világklasszist csináltak a rosszul védekező Kellerék. Hétpontos hátránynál, két perccel a vége előtt elúszni látszott a meccs, ekkor még gyorsan két labdát szereztünk Csákány és Eördögh jóvoltából, de a felzárkózás nem lehetett sikeres, mert éppen Csákány - a mezőny legjobb magyar embere - Cserny helyett Deyaerthez passzolt, ő ziccerezett, s pár másodperc múlva már egyetlen hatalmas emberkupacban ünnepelte Belgium a hihetetlen - s nagy valószínűséggel a továbbjutást - jelentő győzelmet.

Rátgéber László: "Azzal jöttünk ki az Európa-bajnokságra, hogy akkor juthatunk tovább, ha legalább három játékosom tíz pont fölötti átlagot produkál. Két forduló után Csákány 13,5 pontot átlagol, mellette egyedül Károlyi áll kétszámjegyű eredményen, 10,5 ponton. Így nem lehet nyerni. A másik baj az, hogy a felkészülés során mindent lehet gyakorolni, csak a nagy tétet nem. A lányok összeroppantak a tét súlya alatt, pedig minden megpróbáltak, becsülettel küzdöttek, egyetlen mákszemnyi energia sem maradt bennük. Erősen megviselt engem ez a mai vereség, most még nem is tudok magamhoz térni belőle. Ha ma nyerünk, gyakorlatilag bent vagyunk a legjobb nyolc között, így viszont az sem biztos, hogy elegendő, ha megverjük a szlovákokat. Egy esetleges hármas körben a belgákkal és az ukránokkal nem vagyunk jók. Egy esetben biztos a továbbjutásunk, ha még két ellenfelet megverünk az oroszok, a spanyolok és a szlovákok közül. Megkérdezték tőlem, hogy Waterloo-e a mai kudarc. Nos, erre az a válaszom, hogy nem, mert mi minden vagyunk, csak nem a Grand Armée."

Csákány Emőke, a magyar csapat legjobbja: "Még nem bőgtem el magam a meccs végén, mert hátra van három csoportmérkőzésünk, és az utolsó pillanatig küzdeni fogunk. Pedig lett volna kedvem hozzá. Úgy gondolom, nem éreztük át ennek a meccsnek a jelentőségét, azért szenvedtünk vereséget. Mintha az járt volna a fejünkben, hogy a végén úgyis megverjük a belgákat, mert jobbak vagyunk. Hát nem vertük meg, s most már a csoda kell a nyolc közé kerülésünkhöz."

Boksay Zsuzsa, a csapat másodedzője: "Nem történt tragédia, ilyesmi az én időmben is előfordult, hogy kikaptunk egy gyengének tartott együttestől, legfeljebb olyankor Killik Laci bácsi nagyon leteremtett bennünket. Az egyik legnagyobb gondnak azt tartom, hogy míg szinte mindegyik válogatottnak van olyan klasszisa, akinek döntő pillanatban oda lehet adni a labdát, s ő bedobja - a belgáknak például Wauters -, addig nálunk nincs ilyen. Abban kell reménykedni, hogy az adott napon valaki majd csak megtáltosodik. S így nehéz..."

A meccs után egyébként Károlyi Andreát mentővel szállították kórházba, mert elképzelhető, hogy még a találkozó elején, egy ütközésnél megrepedt a mellcsontja.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK