Társoldalunk:

Fetyiszov: Életem a hoki

2004.10.15. 10:58

1974-től a CSZKA játékosa, 1977-től a felnőtt csapat sztárja. Tizenegy világbajnokságon hét aranyérem a "szbornajával", három olimpián két arany- és egy ezüstérem, további két Stanley-kupa a Detroit Red Wingsszel. Két és fél éve pedig ő az orosz sportminiszter, hivatalos kifejezéssel: az Orosz Állami Sporthivatal elnöke. Ezekben a napokban Budapest vendége a sportért felelős miniszterek konferenciáján. Nem akárki ő: Vjacseszlav Fetyiszov, minden idők egyik legnagyobb jégkorongozója.

"Két és fél éve töltöm be jelenlegi pozíciómat, de sikeresnek csak akkor érezném magam, ha sikerült volna visszavezetnem az orosz hokit oda, ahol az én időmben volt: a világ tetejére" - nyilatkozta az [origo]-nak Fetyiszov, a 46 éves korában is remek formában lévő hokilegenda.

- Igaz, hogy decemberben jégre lép a "Professzor", Igor Larionov búcsúmeccsén a Luzsnyikiban?
- Úgy tervezem. Előtte nem árt majd néhány edzést tartanom...

- Amikor három éve beválasztották a Hírességek Csarnokába, az indoklásban azt olvashattuk: csakis Bobby Orr volt önhöz fogható tudású hokis a hátvédek között.
- Sohasem kedveltem az összehasonlításokat, minden játékos önálló individuum, mindenki a maga módján játssza a hokit - ki jobban, ki kevésbé jól. Különben is: hogyan lehetne közös nevezőre hozni különböző korok játékosait, akiknek sohasem adatott meg az a szerencse, hogy egymás ellen játsszanak?

- Játékosként talán a legnagyobb volt, edzőként azonban nem sikerült a csúcsra vinnie az orosz válogatottat a Salt Lake City-i olimpián.
- Pedig olyan játékosokkal, mint Habibulin, Fjodorov, Dacjuk, Kovaljov, Kovalcsuk akár aranyérmesek is lehettünk volna. Abban a mezőnyben azonban a bronzérem nem nevezhető kudarcnak. Sokkal nagyobb baj, hogy legutóbb tizenegy éve nyertünk világbajnokságot, 1993-ban, s a mi közönségünk nem ehhez szokott.

- Mi ennek az oka?
- Egy mondatban lehetetlen kifejteni. A minap a Világkupán sem jutottunk be a legjobb négy közé. Az ok a menedzsment hibáiban és a gyenge edzői teljesítményben keresendő. Mert a játékosok megvannak, mindig is megvoltak. Az orosz hoki kincsesbányája kimeríthetetlen. Hogy mást ne mondjak, az idei NHL-drafton is a mi fiaink keltek el az első és a második helyen. A tartós sikertelenség - válogatott szinten - azonban elvette edzőink és játékosaink önbizalmát. Valahogyan ezt kellene helyre állítani.

- Két és fél éve ön irányítja az orosz sportot. Ebben a konstrukcióban mennyi hely jut a hokinak?
- Nekem életem a hoki. Sajnos azonban több mint ötven egyéb sportággal is kell foglalkoznom a sporthivatal elnökeként. Pedig, ha tehetném, éjjel-nappal jégkorongoznék, mármint fejben. Higgye el, engem bosszant a legjobban, hogy itt tart az orosz hoki.

- Végezetül: eljönnek Budapestre a válogatottjukkal?
- Megígértem a csütörtöki sajtótájékoztatón.

Ch. Gáll András

[origo]

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK