Társoldalunk:

Nagy gödörből is talpra állt nőikézi-csapatunk

2004.12.14. 17:39

Első debreceni Európa-bajnoki középdöntő-mérkőzésén a magyar nőikézilabda-válogatott Németország ellen lépett pályára a Főnix-csarnokban. A rendkívül változatos összecsapáson ugyan már hét góllal is vezetett az ellenfél, végül nagy csatában sikerült 26-25-re fordítani és győzni. A II. csoport első, keddi összecsapásán Románia 31-25-re verte a világbajnok franciákat.

Pincési László helyszíni tudósítása

Európa-bajnokság, középdöntő, II. csoport, első mérkőzés
Magyarország - Németország 26-25 (10-13)
Debrecen, 4000 néző
v.: Liachovicius, Paskevicius (litvánok)
gól: Radulovics 10/4, Nagy I. 6, Tóth T. 4, Kindl 2, Kulcsár 2, Siti E. 1, Balogh 1, illetve Danilovic 5/4, Baumbach 4, Blacha 3, Schmidt 3, Jurack 3, Henze 2, Harke 2, Wörz 1, Melbeck 1, Pietzsch 1
hetes: 5/4, illetve 6/4
kiállítás: 10, illetve 6 perc

A legfrissebb képek Debrecenből

Impozáns csarnokban lépett pályára a magyar nőikézilabda-válogatott, amely a százszázalékos, győri csoportkör után Debrecenben, Németország ellen kezdte meg középdöntőbeli szereplését.  A német kollégák már azzal fogadtak bennünket, hogy bizony, a találkozón nem sok esélye van a csapatnak, az eddig három meccsen ugyanis csak Jurack szereplése érdemel dicséretet, kapus- és szélsőposzton komoly hiányosságok vannak.

Akadtak hiányosságok a teremben is, igaz, ezúttal szervezői oldalról: a kőkemény biztonsági emberek ugyanis senkit sem eresztettek a csapat közelébe, még a nézőtéren sem, sőt, Kocsis Erzsébet technikai vezetőt sem akarták beengedni, mondván, nem ismerik...

A találkozón Kiss Szilárd Szűcs Gabriella mellett ezúttal is Lovász Zsuzsannát pihentette, kollégája, Ekke Hoffmann ezúttal Nadine Härdter és Alexandra Gräfer szereplésétől tekintett el.

A nézőtér foghíjassága csalódottságot keltett: ha egy hazai Eb nem mozgat meg senkit, az már öreg hiba. Más kérdés, hogy a jegyárakat tekintve a családi csarnoklátogatás kemény (tíz)ezrekbe kerül volna... (Győrött már léptek is az üres lelátók ellen, s a középdöntőre diákigazolvánnyal ingyen lehet bejutni az Egyetemi Csarnokba!)

Idegesen kezdték a csapatok a találkozót, a német magas belső emberek nem hagyták lőni átlövőinket, Kindl az első percekben kapott pár ijesztő pofont, Radulovics - Jurackkal egyetemben - a kapu mögötti hálót tesztelte.

A magyar csapat nyitott védekezése már csak azért is állította szinte megoldhatatlan feladat elé a vendégeket, mert ezzel Jurack számára elfogyott a tér, a lehetőség a távoli bombákra. Ennek ellenére a tizenegyedik percben még a németeknél volt az előny, pontatlanságunkat az ellenfél gyors szélsőbefutásokkal használta ki (2-5).

Szerencsére a német hibákból ideig óráig lehetett élni, a bő első negyedóra elképzelés nélküli játéka ennek ellenére komoly hátrányt eredményezett (4-8).

Az első 25 perc ámokfutását Kiss Szilárd időkérése állította meg, 12-5-re vezetett már Németország, amely egyszerű, de hatásos játékkal rukkolt elő. A magyarok közül Radulovics csak szédelgett a pályán (miközben Mehlmann végigmelegítette a félidőt), nem volt senki, aki felrázta volna az együttest.

A hajrá öt perce már magyarosra sikeredett, Radulovics hetesből, s átlövésből is betalált, Tóth is eleresztett egy bombát, felkapaszkodva 13-10-re a félidő végére.

A második játékrészt Danilovic gólja vezette be, ám a magyar csapat hirtelen meglódult, Radulovics, majd fél percen belül Kulcsár és Nagy is betalált (13-14). Balogh ejtése a 39. percben hosszú idő után ismét egyenlő állást eredményezett (15-15).

Azt azért kevesen gondolták volna 12-5-ös hátránynál, hogy a 41. percre ismét magyar előny áll a csarnok pálya feletti, amerikai típusú eredményjelzőjén. Márpedig a csapat Balogh kiállítása miatt emberhátrányban két gólt is szerzett Nagy Ivett révén, s 17-16-os vezetésnél Hoffmann kapitány kért kétségbeesetten időt.

Mindhiába, a második játékrészben már csak egy csapat volt a pályán. Ami nem sikerült 25 percen keresztül, most a visszajött, a védekezés Tóth Tímeával az élen remekül összeállt, támadásban látható volt az első meccsek szellemessége, s ami még fontosabb, eredményessége.

Húsz perc alatt a magyar csapat 12 gólt szerzett, ellenfelünk csak négyet, a hajrára így 22-17-tel fordult a két csapat. Nyugalomra azonban nem volt ok: Baumbach két, s Harke egy találatára a szakvezetés időkéréssel válaszolt. A hajrá izgalmait elfeledtük volna szívesen, Wörz emberhátrányból 24-23-ra alakította az eredményt, majd Radulovics és Kindl következett - két Pálinger-bravúr kíséretében (25-22).

Az utolsó perceket sikerült túlélni, a magyar csapat nagy gödörből felállva, igazi tartásról téve tanúbizonyságot 26-25-re nyert egy olyan meccsen, amelyen az ellenfél is megérdemelt volna minimum egy pontot.

Előző
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK