Vágólapra másolva!
Szombat este érkezett haza Bourges-ból a MiZo-Pécsi VSK nőikosárlabda-csapata, a pénteki Euroliga-negyeddöntő visszavágóról. Sajnos nagyon is élénken emlékszünk az eredményre (61-48) és a nyolcszoros magyar bajnok által mutatott vérszegény játékra. Rátgéber László vezetőedző vasárnap már jóval higgadtabban értékelte a látottakat, mint a csata utáni sokkhatás okozta letargiában, ennek ellenére 36 órával később sem volt sokkal optimistább.

"Túl sokat nem változott a véleményem, csapnivaló játékot nyújtottunk, amit persze jórészt magyaráz a csapatot sújtó influenzahullám. A magyarázkodásra azonban senki sem kíváncsi, csütörtökön ha törik, ha szakad, ki kell vívnunk a négyes döntőbe jutást" - összegezte véleményét a szakember.

- Egyet ért azzal a vélekedéssel, hogy aki kedden és pénteken látta először ezt a két csapatot, annak az lehetett a véleménye: a Bourges a jobbik?
- Sajnos, igen. Meglehet, Béres Tímeát ki se kellett volna vinnünk Franciaországba, olyan gyenge fizikai állapotban volt, Iványit is meggyötörte a betegség, Károlyi olyan volt, amilyen, Vilipics pedig - amint azt meccs után rögtön el is mondtam - vérlázító módon kosarazott. Pontosabban nem kosarazott. Viszont most kell hasznát vennünk annak, amiért egész szezonban küzdöttünk, és amit kiérdemeltünk.

- Mi lenne az?
- A hazai pálya előnye, vagyis, hogy a mindent eldöntő hazai mérkőzést a Lauber Dezső-sportcsarnokban vívjuk, hatezer fanatikus szurkolónk előtt. Nem számít, mi történt eddig, nem érdekes az influenza. A közönség és a jóisten segítségével le kell győznünk a Bourges-ot. Ezért küzdöttünk egész évben.

- Mintha nem is tűnt volna annyira motiváltnak a gárda, mint az ellenfél.
- Ez butaság, ezen a szinten már nincs mit beszélni a motivációról. A prémiumrendszert úgy dolgoztuk ki, hogy csak a Final Fourért jár pénz, de azért igen nagy pénz. Ezt mindnyájan tudják. És még itt van a régi amerikai mondás: "Never underestimate the heart of a champion", azaz sohasem szabad lebecsülni a bajnok szívét. Mi nyolcszoros magyar bajnokok vagyunk, jóval rutinosabb csapat, mint a Bourges, hát tessék, most mutassák meg a lányok, hogy helyén van a szívük!

- Be kell vallani, sokan úgy voltunk vele: a Pécs idén annyira jó, hogy automatikusan besétál a négyes döntőbe.
- Egész évben attól tartottam, hogy ezt a játékosaim is elhiszik. Pedig a Final Four nem jár magától, mint a nyugdíj. Persze még semmi baj nem történt, még kevésbé katasztrófa. Ott állunk, azon a ponton, amiért az alapszakaszban harcoltunk: a négyes döntő kapujában, és hazai pályán vívhatjuk meg a sorsdöntő, harmadik összecsapást. Ha elbukjuk, akkor nem is érdemeljük meg, hogy Final Fourt játsszunk.

Ch. Gáll András