Vágólapra másolva!
Tizenhat órás volt a hazaút Szamarából - a változatosság kedvéért, hiszen kifelé sem volt zűrmentes a MiZo-Pécsi VSK kosarasainak utazása az Euroliga négyes döntőjére. A végeredmény ismert, azon nincs mit kozmetikázni: a négy csapat között negyedik lett a magyar bajnok, elmaradva a 2001-es és a 2004-es bronzéremtől. Mindenesetre a tizenhat órás bolyongás lehetőséget és időt adott Rátgéber László edzőnek arra, hogy némiképp rendszerezze vasárnap még felettébb kusza gondolatait.

"Mint minden eredményt, ezt is két oldalról vizsgálhatjuk. Egyrészt óriási dolog, hogy ott vagyunk Európa négy legerősebb klubcsapata között. Viszont már egy hónapja is ott voltunk, mielőtt kiutaztunk volna" - elmélkedett Rátgéber, a sablonos megoldásokat nemigen kedvelő különc.

- Hát ez az! Akárhogy is szépítjük, négy csapatból negyedik lett a Pécs.
- Vagyis utolsó. Ezen nincs mit magyarázni. Természetesen, ha egy csapat kiutazik egy négyes tornára, nem szeretne negyedik, azaz utolsó lenni. Nekünk most ez jutott osztályrészül.

- De miért lettünk csak negyedikek?
- Vilipic sérülten játszott, s Hlede is csak szerdán, miután kiutaztunk, árulta el, hogy fáj a lába, megsérült az utolsó hazai edzésen. Csak azt hitte, hogy el fog múlni. Nem múlt el, pocsékul is ment neki a játék a csehek ellen, s vasárnap a bronzmeccsen már nem is tudott pályára lépni. Most, hogy hazaértünk, tíznapos gyógykezelésre szorul.

- Jó, de mi volt Branzovával, Károlyival? Ők is sérültek voltak?
- Nem, nekik egyszerűen nem ment a játék. Albena már 33 éves elmúlt.

- Akkor mit mondjon Taj McWilliams, az ezüstérmes Brno legjobbja, a torna MVP-je? Ő már a harmincötödiket tapossa!
- Ő egy unikum, félelmetes fizikai adottságokkal megáldva. Különben is, McWilliams az amerikai válogatott vezéregyénisége volt, Branzova meg a bolgáré. Jelentős különbség.

- Lehet, hogy csak ennyire képes ez a csapat, ilyen összetételben?
- Nem hinném. Ha ez így lenne, akkor mivel magyarázzuk a harmadik Bourges-meccsen mutatott káprázatos játékot?

- Miért a legszomorúbb?
- Azért, mert soha ilyen könnyen nem nyerhettük volna el a trófeát. Kiegyensúlyozott mezőny volt, a Brno általában semmivel sem erősebb csapat nálunk, és most a Szamara sem remekelt. Semleges pályán soha nem nyerte volna meg a Final Fourt. Szóval óriási lehetőséget szalasztottunk el.

- Mi volt mégis a hozadéka ennek a Final Fournak?
- Például az, hogy meghívták a Pécset a 2006-os klubvilágbajnokságra, amiben - s ez tagadhatatlan - komoly szerepe volt Bodrogváry Ivánnak, az MKOSZ főtitkárának. Az is lehet, hogy az egyik csoport küzdelmeit Pécs rendezheti.

- Mit szólt felesége, Csák Magdolna a szamarai produkcióhoz? Ő még játszott a 2001-es, messinai "bronzcsapatban".
- Sírt.

- Csak ennyi?
- Csak ennyi.

- Most egy darabig nyalogatják a sebeiket?
- Arra van a legkevesebb idő. Kezdődik a magyar bajnoki rájátszás, az ellenfelek nyilván vérszemet kaptak a vereségeinktől, nem lesz könnyű dolgunk.

Ch. Gáll András