Nyolcadszor is a Vitézek a rögbibajnokok

Nem sikerült a trónfosztás: az első magyar rögbibajnoki döntőt rendező Kecskeméti ARC óriási csatában alulmaradt a címvédő Esztergomi Vitézekkel szemben, akik sorban nyolcadszor emelhették magasba a bajnoki serleget. A fényes sikernek bizonyult rájátszás alsó ágán a bronzérmet a Bulldogok hódították el, akik fölényes győzelmet arattak az Elefántok felett. A világranglistán 65. helyezett válogatott norvég és litván túrára készülhet.

A tikkasztó nyárban strandbelépővel is motivált mintegy másfél ezer szurkoló két magyar viszonylatban magas színvonalú rögbimérkőzést láthatott Kecskeméten, a Széktói-stadionban, ahol előbb a harmadik helyért küzdöttek meg az elődöntők vesztesei, majd - már villanyfénynél - következett a döntő. Soha az újkori rögbi hazai történetében (amely még csak alig több mint húszéves) nem került sor ilyen páros meccsre, mint ahogy a rájátszás is új dolog, de világosan látszott szombaton, hogy ilyen rendezvényeket nem hogy elbír a rögbi hazánkban, hanem ehhez hasonló rendezvények azok, amelyek felhívhatják a figyelmet a laikusokban az angolszász területeken (és azon felül például a szomszédos Romániában) nagy hagyományokkal bíró sportágra.

A bronzmérkőzésen a nagy kedvvel játszó Ernecz révén gyors egymásutánban két célt is szereztek a százhalombattai illetőségű Bulldogok - előbb egy szép háromnegyed-akció, majd a fullback egyéni áttörése révén -, utóbbit követően Pénzes a jutalomrúgást is gólra váltotta, így 12-0 lett az állás, amit aztán Tanárki egy zűrzavaros tolongáshelyzetet követően finomított (12-5). Mint később kiderült, ezek voltak az utolsó pontok, amit az Elefántok szereztek a mérkőzésen, mert még a félidő vége előtt, miközben a Bulldogok folyamatos nyomás alatt tartották az ellenfelet, a játékos-edző Harmat Ákos szerzett újabb célt, a második játékrészben pedig egyre jobban elhúztak az alapszakaszban még bajnoki címet dédelgető "battaiak".

A sérülések miatti rekordhosszúságú távollét után a gálameccsé változó találkozón visszatérő Tóth György irányította kombinációk révén még jobban felpörgött a Bulldogok futójátéka. Előbb Farkasinszky szerzett újabb öt pontot, majd megint Ernecz Gábor percei következtek: a menet közben egy akciógólt is szerző, bizonyítási vágytól fűtött fiatal játékos újabb két alkalommal ért be a labdával az Elefántok célterületére. A két pontot érő jutalomrúgások sorra kimaradtak, de így is 35-5 lett a meccs vége, ami két dologról árulkodik. A Bulldogok nagy kedvvel, minden helyzetüket kihasználva, látványos szépségtapaszt szereztek az elrontott bajnokság végén, az Elefántok pedig 11 játékosát nélkülözve érthetően nem bírta a nyomást. Hogy mégis látványos, de nem egyoldalú mérkőzés lett belőle, az a nagyon lelkesen küzdő feleknek volt köszönhető.