Csak az aranyért jár prémium a pólósoknál

A férfiak már kvalifikálták magukat, a nők elsősorban a jövő februári világselejtezőben bíznak - pekingi szemszögből röviden így értékelték a vízilabdázók helyzetét a MOB soros olimpiai konzultációján.

A "hosszabb" minősítést Godova Gábor, a női csapat kapitánya kezdte, aki szerint a melbourne-i vb negyedik helye elfogadható, különösen annak fényében, hogy míg a tengerentúliak három hónapot készültek az eseményre, addig a bajnoki és kupaküzdelmektől megfáradt európaiak jó ha ennek a harmadát. Ugyanakkor nem ez volt elsősorban a döntő: az, hogy a finálét az amerikaiak és az ausztrálok vívták, leginkább a két náció újításának volt betudható.

A tengerentúliak minden eddiginél nagyobb hangsúlyt fektetnek a fizikai felkészülésre, így jóval erősebbek, mint bármelyik európai gárda játékosállománya. Míg az ausztráloknál úgymond "a válogatottba se kerülhet be, aki nem nyom nyolcvan kilót fekve", addig nálunk a lányoknál egyáltalán nincs fekvenyomás, a kondicionáló edzések a gumikötelezésre és a medicinlabdás gyakorlatokra korlátozódnak.

"Annak nincs értelme, hogy most mi is elkezdjük ezt, azzal csak tönkretennénk a lányokat, akik nem szoktak hozzá a súlyzózáshoz" - jelentette ki Godova Gábor. "Alkatilag is mások, nem alkalmasak az ilyenfajta erősítésre. A jelzést viszont vettük, azaz ki kell találjuk az ellenszert, a sokmozgásos játékot, amivel ki lehet fárasztani a megvastagodott vetélytársakat."

Az idei nyár egy részét épp annak kívánja szentelni a kapitány, hogy a nyári Világliga-selejtezőn - amelyen a csapat kulcsemberi közül az olasz légiósok nem tudnak részt venni - több fiatalt is kipróbáljon, akik az új játékstílusba leginkább bele tudnak illeszkedni. A kvalifikációs menet augusztus végén kezdődik a kirisi európai selejtezővel, ahonnan egy csapat jut tovább, míg a második-hatodik helyen végző együttesek februárban, a trieszti világselejtezőn próbálkozhatnak, innen elvben az első három jut ki Pekingbe, de ha az afrikai legjobb visszamondja a részvételt - mint eddig kétszer is -, akkor a negyedik is ott lehet az olimpián.

A férfiak szereplésének értékelését a betegeskedő Kemény Dénes nevében Köpf Károly tolmácsolta. A főtitkár elmondta, a megannyi klubkötelezettség miatt a játékosok fáradtan kezdték a felkészülést, ennek ellenére a csoportelsőséget sikerült gond nélkül kivívni, majd közepes játékkal egészen a döntőig menetelni. A fináléban szintén közepes teljesítményt nyújtott a csapat, ehhez képest karnyújtásnyira került az aranytól, ám buta egyéni hibák miatt nem sikerült a rendes játékidőben megnyerni a mérkőzést.

"Bár az ezüst miatt nem lehetünk maradéktalanul elégedett, azért nagy dolog, hogy a csapat sorozatban képes döntőt játszani" - utalt arra Köpf Károly, hogy a Kemény-gárda a 2003-as barcelonai világbajnokság óta minden egyes világversenyen bejutott a döntőbe, Melbourne-ben immáron zsinórban a kilencedik alkalommal!

Az athéni együtteshez képest öt helyen változott a gárda, azaz a fiatalok - Kis Gábor, a Varga-testvérek, Szívós Márton, Nagy Viktor - beépítése jól halad; azzal, hogy a kvalifikáció megoldódott, az előttünk álló időszakban teljes mértékben a pekingi csapatépítésre lehet koncentrálni. Az elhangzottakhoz eztán Martin György elnök tett hozzá néhány sarkos szakmai megjegyzést - úgy is, mint egykori sikeres edző.

Martin doktor a hölgyekkel kapcsolatban jelezte, Godova Gábor a rendelkezésére álló igen rövid idő alatt látványosan megszervezte a csapat védekezését, amely mindvégig különleges biztonsággal működött. A tengerentúliak megizmosodásával kapcsolatban megjegyezte: nem véletlen, hogy az amerikaiak elleni elődöntő utolsó negyedében több gólos hátrányból felállt s végül majdnem nyert együttesünk, minthogy sikerült szinte teljesen kifárasztani vetélytársunkat - a jövő útja tehát mindenképpen ez.

"Gábor ráadásul azt sem mondta, hogy két fontos támadója hiányzott: Drávucz Rita és Kisteleki Dóra, ők meccsenként két-három pluszgólt jelenthetnek, azaz velük együtt még jobb lesz a csapat, és ez komoly reményekre jogosít: egy olimpiai érem simán benne van ebben a társaságban" - szögezte le az elnök.

A férficsapattal kapcsolatban megjegyezte, lehet udvariaskodni, hogy négy-hat csapatból áll az élmezőny, "ettől még a magyar válogatott továbbra is az első kettő közé tartozik; és százévente egyszer fordul elő, hogy egy döntőn a sima öt-hatgólos siker helyett a hosszabbításban veszít a sokkal jobb csapat. A horvátok góljai a mi elrontott támadásinkból születtek."

Martin György a fiatalok beépítésével kapcsolatban jelezte, talán nem véletlen, hogy Varga Dániel immáron a felnőttek között is elmondhatja magáról azt, amit korábban a korosztályos világversenyeken, azazhogy beválasztották a legjobbak közé (a 24 esztendős klasszist választották be a magyarok közül a vb All Star-csapatába).

Végül az elnök jelezte, továbbra sem változott a szövetség premizálási politikája: a válogatottaknak csak az aranyért fizetnek (akkor viszont busásan), és az edzők szerződésében is szerepel a klauzula, hogy ha nem jutnak el legalább az elődöntőig az aktuális világversenyen, úgy az elnökség egyoldalúan felbonthatja a megállapodást.

A felvetődött kérdésekkel kapcsolatban Martin György megjegyezte, drámaian túlzsúfolt a 2008-as versenynaptár, így személyes véleménye szerint jövőre vagy nem szabad indulni a Világligában (lesz még Eb is, majd augusztusban következik az olimpia), vagy az utánpótlásjátékosokat kell szerepeltetni, igaz, ebbéli véleménye nem feltétlenül tükrözi a szakvezetők, illetve az elnökség álláspontját.

Végül a melbourne-i világbajnokság esetleges pszichés hozadékáról - mennyire nyomja rá a bélyegét Szívós Márton további pályafutására a kihagyott helyzet - az elnök közölte: "Ha a kihagyott helyzetek miatti összezuhanástól félnénk, akkor jóformán a fél válogatottnál feltételezhetnénk problémákat. Marci helyzete ugyanis csak az utolsó volt abban a sorban, amelyikkel megnyerhettük volna a mérkőzést: ha előtte a többiek belövik a ziccereiket, nincs Szívós-kérdés, mert négy-ötgólos vezetéssel érkezünk a hajrához. Egyébként van a csapat mellett pszichológus, de nem hiszem, hogy később gondot jelentene egy most kihagyott helyzet: meggyőződésem, ha Marci ugyanilyen szituációba kerül Pekingben, be fogja lőni."