Társoldalunk:

Siti Beáta: Csak a babával fogok törődni

2007.06.10. 17:43

Siti Beáta tavaly februárban fejezte be az aktív játékot, és azóta a Cornexi-Alcoa-HSB Holding nőikézilabda-csapatának technikai igazgatójaként a pályán kívül dolgozik a klub sikeréért. "Kicsi" elmondta, hogy az őszi szezon után kevesen hittek abban, hogy a csapat a legjobb négy közé juthat, a rájátszásban nyújtott teljesítmény után viszont a 4. hely miatt hiányérzete van. De nem bánkódik, inkább készül az előtte álló újabb nagy feladatra: az anyaszerepre.

- Különösen mozgalmas, sorsfordító történésekkel teli lehetett az elmúlt, átlagosnak csöppet sem mondható szezon. Hogy élte meg első körben az edzőváltást?
- Tényleg nem mondható átlagos szezonnak, de kezdjük egyből az elején: a sérülésemet követően a klub vezetése technikai igazgatónak nevezett ki. Szabó Edina idején a vezetőedzővel való munkakapcsolatom sokkal inkább a szakma irányába koncentrálódott, azaz többet foglalkoztam a másodedzői munkámmal, mint a technikai ügyek intézésével. A szakmai része - mint tudjuk - sajnos nem volt túl sikeres; nem tudtuk úgy összehozni a csapatot, ahogy igazán szerettük volna. Azonban teljesen nyugodt lelkiismerettel állok magam előtt, mert tudom, hogy nagyon sokat dolgoztunk, és az elveinkhez hűek maradtunk. Hogy miért csúszott el a dolog, nagyon hosszú lenne elmondani, és talán nem is elfogadható vagy valós, amit én érzek ezzel kapcsolatban. Óriási csalódottság volt bennem, mert az a munka, amiben hittem - és amibe személy szerint én is nagyon sok energiát fektettem bele - nem úgy sikerült, mint ahogy elterveztük.

- Aztán egyik pillanatról a másikra jött a váltás, és már nem láthattuk tovább a kispadon...
- Az edzőváltás egy nehéz időszak volt a csapatnak és nekem is egyaránt. Vura József olyan tréner, aki azt vallja, hogy egy személyben vállalja a szakmai munkának a felelősségét. Ezt természetesen az ember elfogadja, viszont az akkori felállás szerint hirtelen ott találtam magam, hogy felesleges vagyok - hiszen akkorra már a feladatom nagy részét a segédedzői munka tette ki. Nem volt sikerélményem, folyamatosan őrlődtem, amit az elnök is látott, ezért átstrukturáltuk a munkámat abba a technikai irányba, ami eredetileg is a feladatom lett volna.

- Most már jól érzi magát a bőrében?
- Igen. Ebben a feladatkörben megtaláltam azt, ami igazából örömet jelent a számomra, és Józsival is sikerült egy jól működő munkakapcsolatot létesítenünk. Ami fontos, hogy szükség van rám, számítanak a munkámra, a feladatokat pedig meg tudom oldani. Innentől nem hiányzik már más a szakmai életemből. Már teljesen más szemmel nézem a meccseket, de el kellett telnie bizonyos időnek ahhoz, hogy megint jó érzéssel tudjak kezelni szituációkat, embereket, hiszen nehezen tettem túl magam a dolgokon. Viszont sikerült, mert az ember mindig úgy próbál építkezni, hogy tovább tudjon lépni.

- A játék nem hiányzik?
- Egyszer sem hiányzott a játék, nem is gondoltam rá. Ez talán annak köszönhető, hogy a lábam fizikálisan már nem bírná a terhelést, így ezt végleg lezártam magamban.

- És a mozgás?
- Az utolsó évemben teljesen kiadtam magamból mindent, az alapozáson pedig már sokkal nyűgösebb voltam, egyre többször nehezemre esett bármit megoldani, nem úgy, mint korábban. Nekem ez az egy év arról is szólt, hogy teljesen kilúgozódtam, nem hiányzik a mozgás, tök jól elvagyok, és próbálok helyt állni az élet más területein is.  Talán majd újra mozogni kezdek, ha már túlleszek a bébis akción, és keményen dolgoznom kell majd azon, hogy lemenjenek a plusz kilóim. Akkor újra lesz energiám arra, hogy megizzasszam magam, és melózzak, hogy normálisan nézzek ki. Majd elmegyek spinningelni, aerobikra meg futni, amit ugyan nem szeretek, de nagyon jól kikapcsolja az embert a mindennapos problémákból. Otthon egyébként rendszeresen rendezünk "sportnapokat": röplabdázunk, focizunk, mindig kitalálunk valamit.

Forrás: EPA

- Említette a "bébis akciót". Nemsokára édesanya lesz! Milyen érzés, hogy új korszak nyílik az életében?
- Természetesen nagyon jó. Világ életemben egyetlen feladatra koncentrálós nőszemély voltam, és az életem is mindig úgy alakult, hogy nem foglalkoztam több mindennel egyszerre. Kezdtem a kézilabdával, ami mellé becsúszott az iskola, de annak is nemsokára vége. Mostantól pedig jön egy olyan időszak, amikor csak a babával fogok törődni. Egy limitált ideig biztos csak az övé lesz a százszázalékos figyelmem.

- A limitált ideig pontosan mit jelent?
- Most legalábbis úgy gondolom, hogy én nem vagyok kimondottan olyan emberke akit "csak" az anyaság a négy fal között kielégít. Amíg otthon leszünk a babával, biztosan csak ő lesz, de aztán szeretnék újra aktív lenni. Nagyon hosszú távra nem szeretném magam kivonni a forgalomból. Szerencsére olyan a munkám, hogy több mindent telefonon és e-mailen el tudok intézni. Egy belátható időn belül azonban szeretném megoldani azt, hogy a munka és a baba megférjen egymás mellett, aztán majd meglátjuk, mindez hogyan sikerül a gyakorlatban.

- Egy időben komolyan gondolkodott azon, hogy a média világában is kipróbálja magát. Áll még ez az alternatíva az életében?
- Teljesen nyitott vagyok erre a témára, bár utolsó tévés munkám a szentpétervári világbajnokság volt, azóta nincs semmi. Mostanában úgy voltam vele, hogy az iskola és a munka együtt minden energiámat lekötötte. Most jön a gyerek, később pedig gyerek és munka együtt - tehát meglátjuk hogy marad-e energiám arra, hogy a televíziózással is foglalkozzam. Nagyon jó élményeim vannak a médiával kapcsolatban, mindig jól éreztem magam abban a közegben. Az biztos, hogy - amennyiben a klub is számít rám - én elsősorban a Cornexi életében szeretnék részt venni, és jelenleg nem tudom elképzelni, hogy elcserélném a főállásomat másra.

- Végezetül: hogyan értékeli a Cornexi 2006/2007-es szezonját?
- Azt hiszem, az őszi teljesítmény után nem gondoltuk, hogy befutunk a négybe. Utána viszont a rájátszásban maradt egy kicsi hiányérzetem, hiszen evés közben jön meg az étvágy. Lehetett volna kicsit jobb eredményt elérni, gondolok például a Dunaferr elleni hazai meccsünkre, aminek a megnyerését igazából azért is hiányolom, mert azzal a harmadik helyen végeztünk volna. A lányok ugyanakkor bizonyították az alapszakaszban, hogy a megyei rivális oda-vissza verhető ellenfél. A fizikális állapotokkal nem volt gond, de a rájátszásra a fejünk már nem volt igazán ott, és ez a szétcsúszás lehetett a gond a végjátékban. Összességében jól teljesítettük a kitűzött célokat, voltunk nagyon vert helyzetben is, ahonnan sikeresen felálltunk. Emberesen helyt álltak a csajok.

Presstige Média

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK