Vágólapra másolva!
A magyar nőikézilabda-válogatott eddigi legnehezebb ellenfelével, Németországgal mérkőzött a Franciaországban zajló világbajnokság középdöntőjének második fordulójában. A fordulatos csata végül egy utolsó pillanatban szerzett Szamoránsky-góllal 30-30-as döntetlenre végződött.

Pincési László helyszíni tudósítása Dijonból

Nőikézilabda-világbajnokság, középdöntő, II. csoport, 2. forduló:
Németország - Magyarország 30-30 (14-17)
Dijon, 3000 néző
v: Kristic, Ljubic (szlovén)
gól: Jurack 6, Reiche 5/3, Wörz 4, Müller 3, Hering 3, Krause 3/1, Blacha 2, Baumbach 2, Melbeck 2, illetve Görbicz 8/4, Ferling 6, Kovacsicz 5, Szamoránsky 4, Vérten 2, Mehlmann 2, Szűcs 2, Tóth 1
hétméteresek: 7/4, illetve 4/4
kiállítások: 4, illetve 6 perc

Még a délelőttöt is videózással töltötte a magyar válogatott, amely jó hangulatban várta az összecsapást. Miért aggódtak volna a lányok, hiszen csupa jó történt velük az elmúlt két napban. Nyertek Lengyelország ellen, élvezték a városnézést, ráadásul a pénteki edzésen már Vérten Orsolya is teljes értékű munkát végezhetett, s be is került a németek elleni keretbe. A lelátóra Tomori Zsuzsa, illetve a kétmérkőzésenként pihenő Balogh Beatrix ült fel.

A nézőtéren helyet foglaló szurkolók között közel ötven magyar szurkoló is feltűnt, akik annak ellenére végigénekelték a Himnuszt, hogy azt a helyiek képtelenek voltak teljes egészében eljátszani. De legyen ez a kabalánk, gondoltuk, hiszen a lengyelek ellen így is lehetett nyerni.

Forrás: [origo]

Meccs előtti pillanatkép

A német drukkerek egy mikulást vetettek be, a két szurkoltábor ráadásul egymás mellett foglalt helyet.

A magyarok a megszokott hatosfallal kezdtek, középen Tóth Tímeával és Szűcs Gabriellával, s bár a kezdeti megilletődöttség két gyors német gólt eredményezett, Görbicz két hetessel és egy élményszámba menő átlövéssel megfordította az állást (2-3).

Így értékeltek a kapitányok

"A világbajnokságon az eddigi legjobb mérkőzésünket játszottuk" - értékelte a látottakat Németh András szövetségi kapitány. "Ugyan négygólos előnyt elherdáltunk a hajrában, de ha pozitívak akarunk lenni, mondhatjuk, hogy másfél perc alatt kettő gólos hátrányt dolgoztunk le."

"Mindkét csapat fej-fej mellett haladt, sajnos, hiába dolgoztuk le hátrányunkat, a végén döntetlen lett az eredmény. Azt nehéz eldönteni nyertünk, vagy vesztettünk egy pontot" - vélte Armin Emrich.

Újságírói kérdésre, miszerint ez az egy pont mit jelent a folytatás tekintetében, a két kapitány egymásra nézet, megvonta vállát, s elmosolyodott...




A 12. percben vezetett először két góllal csapatunk (4-6), igaz, ezt húsz másodperc alatt sikerül eltékozolni. A nyitottabb fallal szemben tehetetlennek tűnt csapatunk, a labdaszerzésekből indított gyors lerohanások, illetve emberelőnyben Mehlmann kapufát is roncsoló találata azonban elegendőnek bizonyult a meccs ezen fázisában.

A 18. percben, 9-7-es német vezetésnél végre szélről is sikerült gólt szerezni, Kovacsicz annyira belelkesedett, hogy újabb, ezúttal beállós posztról szerzett találata ismét egált eredményezett. Küzdött, harcolt csapatunk, s végre a szerencse is mellénk állt egy-egy kipattanó labdánál. A huszadik percre Görbicz kapott pihenőt, Ferling vette át az irányító szerepkörét, de igazi változást az jelentett, amikor Szűcs is bentmaradt támadásban.

A debreceni átlövő két pazar gólt szerzett, de jól szolgálta ki a szintén villogó Kovacsiczot is. A 26. percben Vérten első találatával ismét nálunk volt az előny (12-13), Görbicz visszajött Tóth helyére, Ferling végre átlövőposztra került, két találatával 15-12-re módosult az állás.

Armin Emrich ekkor érezte úgy, időt kell kérnie, ám a véghajrában döntő változás nem történt, a dudaszó pillanatában Görbicz talpról elengedett sistergőse állította be a 17-14-es félidei eredményt.

A második játékrészt Hornyák kezdte támadásban, de csak egy lehetőséget kapott, nem úgy, mint a másik oldalon Hering, aki hasonlóan a spanyolok elleni meccshez csereként lendített csapatán. 17-18- után két labdaszerzést követően Szamoránsky és Görbicz visszaállította a megszokott különbséget (17-20).

Váltott az ellenfél, Görbicz őrzőt kapott Baumbach személyében, Woltering kapus remekelt, s a 41. percben ismét visszaállt a meccsnull (21-21). Amint védekezésünk stabillá vált, azonnal tudtunk váltani (22-24).

Forrás: [origo]

Ritkán látható csatákat láthatott a dijoni közönség

A 45. percben Pálinger kivédte Loerper hetesét, a kipattanóért vívott harcban a két játékos összecsúszott, ápolni kellett mindkettejük fejét. A magyar kapus az orrát fogta, majd első adandó alkalommal óriási ziccert, aztán újabb büntetőt fogott, jelezve, semmi gond.

26-23-nál Jurack ippont dobott Vértenen, a dzsúdóelem Dijonban megengedett a jelek szerint, mert kétperces büntetés nem járt érte - szerencsére Görbicz bevágta a hetest. Az utolsó tíz perc 27-24-es magyar előnnyel indult, ezen Görbicz kiállítása rontott, mert előbb Reiche értékesített egy hetest, majd Herint ejtett a bal szélről a magyar hálóba, Baumbach pedig ki is egyenlített (28-28).

Mintha átok ült volna a karokon, ami 55 percig ment, azúttal nem sikerült - Müller találatával már a németeknél volt az előny (28-29). Németh András időt kért, Pálinger kitolta Baumbach trükkös lövését, majd a szlovén bírók előbb érthetetlen módon a németeknek ítéltek egy oldalbedobást, aztán egy hetest (28-30).

Elúszni látszott a hajó, ám szerencsére a magyar együttesnek helyén volt a szíve. A világbajnokságon nyújtott eddigi legjobb teljesítményével ugyan győzni nem tudott, ám Szamoránsky az utolsó másodpercben begyötört találatával 30-30 lett a végeredmény.