Társoldalunk:

Hát mégis érdemes volt... - Rátgéber-blog Moszkvából

2008.11.10. 6:53

Az egyik legsikeresebb és legkedveltebb magyar kosáredző, Rátgéber László 15 év után úgy döntött, elhagyja a Pécs nőikosárlabda-csapatát, és a Szpartak Moszkva trénere lesz. A magyar női válogatott szövetségi kapitányaként is (kiválóan) dolgozó szakember - óriási bravúrral kijuttatta a nemzeti együttest a jövő évi, lettországi Európa-bajnokságra - az [origo]-nak írt kilencedik blogbejegyzésében a Dinamo Moszkva elleni rangadóról ír.

Most értünk haza a Dinamo csarnokából, 104-71-re győztünk a városi presztízsrangadón, ha azt mondom, hogy boldog vagyok, akkor az egy erősen visszafogott megfogalmazás. Talán hűséges olvasóim is tudják, hogy a Dinamo edzője az a Natalia Hejková, akivel annak idején, Magyarországon is rengetegszer összehozott a sors - a csarnok ellenkező végében elhelyezett kispadokon -, akkor is majdnem mindig én és a csapatom kerekedett felül, s - hál' istennek - ma folytattuk a haladó hagyományt.

Külön bukét kölcsönzött a meccsnek, hogy történetesen Hejková asszony volt az elődöm a Szpartak Moszkva Region csapatánál, azaz nem kell hangsúlyoznom, mennyire fontos volt a győzelem.

Mindkét csapatnak.

De nekünk sikerült. Méghozzá az idény messze legjobb játékával, olyan kosárlabdával, amilyenről mindig is álmodoztam. És dupla öröm, hogy édesanyám is ott lehetett a nézőtéren - aki a maga idejében nagyszerű kosaras volt, tehát ért valamit ehhez a játékhoz. Amikor hazaértünk, azt mondta, "Édes fiam, végre olyan játékosokat irányíthatsz, mint amilyen edző te vagy..." Ez persze jól esett, de nem feltétlenül értek vele egyet, mert Pécsen is csodálatos játékosokkal dolgozhattam együtt tizenöt évig.

De most már elég volt az udvarlásból, mondjunk valamit a meccsről is. Pontosabban az előzményekről. Mielőtt rejtekhelyre - egy moszkvai szállodába, a Proton nevűbe - vonultunk volna, Sabtaj von Kalmanovics, a tulajdonosunk szózatot intézett a csapathoz. "Hölgyeim!" - kezdte, és eddig minden szavával egyetértettem. "Csak azt kérem, hogy bizonyítsák be, jól döntöttem, amikor az idény előtt lecseréltem Lacira a régi edzőt... Mutassátok meg, hogy érdemes volt!"

Forrás: [origo]

Valamit érthet a vén róka a sportolók motiválásához, mert ezek az - olykor általam is - motiválatlannak mondott, dollármilliomos kosárlabdázók úgy hajtottak, mintha az életük múlna a győzelmen. Egy kicsit úgy éreztem - főleg Sabtaj szózatát hallva -, hogy értem is küzdenek a lányok.

Félidőben már huszonhárom ponttal vezettünk, a harmadik negyed végén harminccal, a vége 104-71 lett, de az utolsó negyedben már a cserék cseréit játszattam.

Így még nem láttam kosarazni a Szpartakot, de meg kell mondanom, más női csapatot sem. A vezér Sue, azaz - most a tisztelet okán kiírom a teljes nevét - Suzanne Brigit Bird volt.

Beszéljenek helyettem a statisztikai adatok: 33 perc 40 másodperc a pályán, 25 pont, 9 gólpassz, 3 lepattanó, 9/13 mezőnyből, 4/4 büntetőből. Ezt tudja a világ legjobb irányítója.
Diana Taurasi, a flúgos zseni 21 pontot, 3-3 gólpasszt és lepattanót, valamint 6 kiharcolt faultot hozott össze, az egyre jobb Lauren Jackson 16 pontot, 7 lepattanót, 3 gólpasszt és 1 blokkot, a zsákolni is tudó Sylvia Fowles 12 pontot, ugyanannyi lepattanót és szintén 6 kiharcolt faultot.

Komolyan mondom, ha ezt a találkozót Pécsen játsszuk, akkor szétrobban a Lauber Dezső-sportcsarnok - így csak a százötven Szpartak-szurkoló decens "Maladci!" biztatását hallgathattuk. Azért ez sem esett rosszul.

Most, amikor ezeket a sorokat papírra vetem, egy palack Tiffán Imre-féle friss rosét kortyolgatok - a héten kaptam a Kassára kilátogató magyar barátaimtól -, s ha elfogyna, itt van tartalékban egy Blum-rosé, szintén friss szüretelésű, szintén Villányból.

Voltak már úgy, hogy szeretnék megállítani az időt? Én most így vagyok, de nem lehet, mert kedden utazunk Montpellier-be, a következő Euroliga-meccsünkre. Sabtaj még a Dinamo-összecsapás előtt megígérte, ha jól játszunk vasárnap, akkor két szabadnapot kapunk a Montpellier-mérkőzés után, amit Párizsban tölthetünk. Már meg is beszéltem Imre Matyi barátommal, hogy összefutunk - hiába, magyarok mindenütt vannak a világban.

KAPCSOLÓDÓ CIKK