Társoldalunk:

Üdvözlet a Szent Márk térről - Rátgéber-blog a nagyvilágból

2008.11.17. 18:56

Az egyik legsikeresebb és legkedveltebb magyar kosáredző, Rátgéber László 15 év után úgy döntött, elhagyja a Pécs nőikosárlabda-csapatát, és a Szpartak Moszkva trénere lesz. A magyar női válogatott szövetségi kapitányaként is (kiválóan) dolgozó szakember - óriási bravúrral kijuttatta a nemzeti együttest a jövő évi, lettországi Európa-bajnokságra - az [origo]-nak írt tizedik blogbejegyzését Velencéből keltezte, két nappal a Familia Schio elleni Euroliga-mérkőzés előtt.

Egy kicsit elkanászodtam, lassan egy hete, hogy jelentkeztem, de mentségemre szolgáljon, hogy olyan négy napot töltöttünk Párizsban, amely négy napra megboldogult Ady Endre is nosztalgiával emlékezne - ha van túlvilág, s a túlvilágon nosztalgia, plusz, ha velünk töltötte volna ezt a négy napot.

Kezdődött úgy a történet, hogy Montpellier-ben játszottunk múlt kedden, annak rendje s módja szerint abszolváltuk az Euroliga-meccset - 93-70, Sylvia Fowles 25 pont, 17 lepattanó, olykor motivációs problémák, de ezt már megszokhattam -, majd felutaztunk Párizsba. Tulajdonosunk, Sabtaj von Kalmanovics - aki, felületes internetes források információival ellentétben, nem elnöke klubunknak - ugyanis négy nap "szabad rablást" engedélyezett a csapatnak a Fény Városában, ahogyan a középkorban szokták a hadseregek személyi állományával, egy-egy komolyabb csatanyerés után.

Jómagam azonnal belecsaptam a lecsóba Steve Costalasszal, a sportigazgatónkkal, de ehhez egy Párizs-szakértő, Imre Matyi barátom gondoskodása és helyismerete is szükségeltetett. Délután öttől hajnali négyig tartott a tanulmányi kirándulás a Quartier Latinban, a hatásfokról csak annyit, hogy a tanultakat még most, hétfőn délelőtt, a velencei Szent Márk téren ácsorogva is emésztem. Találkoztunk a Rue St. Michelen a magyar költő lelkével is, adóztunk a költészetnek, meg az egyéb e világi örömöknek is - gondolhatják.

Szóval, négy nap Párizs, majd utána irány Velence, merthogy a következő Euroliga-mérkőzésünket Schióban játsszuk, szerdán este, s Schio itt van a lagúnák városának a tőszomszédságában.

Azért edzünk is, és az egyiken földbe gyökerezett a lábam. Lauren Jackson, Diana Taurasi és Sue Bird ugyanis a foglalkozás elején elkezdte kórusban énekelni a "Fishing on Orfű" című korszakos alkotást. Sok mindenre számítottam, az például kevésbé lepett volna meg, ha hirtelen elhegedülik nekem a Monti-csárdást, de hogy a Kiscsillaggal forgatott klipünket (lásd alább) dalolják?!


Amikor végeztek, Lauren elmondta, hogy a klipen kimondottan "cool" vagyok. Kiderült, Kelly Mazzantétól kapták meg e-mailben, Mazzante tavaly itt játszott a Szpartakban, most meg a MiZo Pécs 2010 hátvédje.

Itt vagyunk tehát most a Szent Márk téren, vízitaxival érkeztünk, süt a nap, rengeteg a turista - el is határoztam, hogy könyvet írok a nőikosárlabda-csapatok tudományos felkészítése címmel, s külön fejezetet szentelek annak, hogyan készüljön soron következő összecsapására az együttes négynapos párizsi, majd háromnapos velencei edzőtáborozással, csipetnyi Quartier Latinnel és Piazza di San Marcóval. Szerintem közönségsiker lenne.

Közben Sabtaj Tel Avivból irányítja a hadműveletet, mert most éppen ott tartózkodik, nem jött el velünk erre az egyhetes körútra. Azt mondta, hosszú az idény, szükség lesz némi kikapcsolódásra - hát, majd meglátjuk, mihez elegendő ez a furcsa felkészülés. Mert felkészülésre szükség lenne, hétfőn utazunk Jekatyerinburgba, az őszi idény csúcsrangadójára, a földkerekség legdrágább csapatához. Addig is szerdán következik a Schio, utána utazás haza - vagyis hát Moszkvába, ami nekem most az otthont jelenti.

Ott majd letöltöm a párizsi és a velencei fotókat, s megosztom azokat hűséges olvasóimmal. Alig várom már...

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK