Társoldalunk:

Megmentettük a nagy riválist - Rátgéber-blog Moszkvából

2008.11.28. 18:29

Az egyik legsikeresebb és legkedveltebb magyar kosáredző, Rátgéber László 15 év után úgy döntött, elhagyja a Pécs nőikosárlabda-csapatát, és a Szpartak Moszkva trénere lesz. A magyar női válogatott szövetségi kapitányaként is (kiválóan) dolgozó szakember - óriási bravúrral kijuttatta a nemzeti együttest a jövő évi, lettországi Európa-bajnokságra - az [origo]-nak írt tizennegyedik blogbejegyzését a Vörös térről keltezte, percekkel azt követően, hogy felborult a rend a GUM Áruház előtt.

Haladjunk lineáris időrendben, ahogy a klasszikusok is tették, mielőtt még James Joyce felborította volna az elbeszélés megszokott egymásutánját.

Szóval, hétfő, Jekatyerinburg, 79-75-ös győzelem a világ leggazdagabb klubja ellen. Még a meccs előtt történt, hogy testületileg elmentünk abba a templomba - a Minden Szentek Templomába -, amelyet a Romanovok 1918. június 16-i lemészárlásának emlékére emeltek, a szégyenletes bűncselekmény nyolcvanötödik évfordulóján.

Csodaszép hófehér épület, tele ortodox hívekkel, akik térdre borulva csókolgatják a cári család ereklyéit. Aztán kilépnek a templom kapuján - a Lenin sugárútra, és szembe találják magukat az októberi forradalom emlékművével. Amely forradalom - ez már történelmi tény: Nagy Imre tevőleges közreműködésével - legyilkolta az időközben szentté avatott Romanovokat... Hogy is mondják ezt? Történelmi tudathasadás?

Aztán hazarepültünk Moszkvába, s készültünk a szerda esti, TEO Vilnius elleni Euroliga-meccsünkre. Ki-ki a maga módján. Én például úgy, hogy szerdán délelőtt kivittem az édesanyámat - aki életében először van Moszkvában - a Vörös térre, hogy lásson valamit a Kremlből.

Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy ott állnak a kígyózó sorban a Vilnius játékosai, no meg Algirdas Tomasauskas barátom, a litvánok menedzsere. Szólok Romannak, derék, hűséges sofőrömnek, hogy ugyan menjen már oda Tomasauskashoz, és kérjen tőle autogramot. Roman nem véletlenül szolgált 1991 előtt a KGB-nél, nem ejtették a feje lágyára.

"Goszpogyin Tomasauskas, mi itt az orosz televízióban sokszor láttuk önöket, sokakkal együtt nagy tisztelője vagyok önnek, nem adna egy autogramot?" - kezdte a sofőr, mire Tomasauskas arcán széles mosoly terült el, mintha csak azt mondaná: "Lám, lám, felismertek!" Persze büszkén alákanyarította a nevét, s utána még tizenöt percig beszélgetett a sofőrömmel, aki rezzenéstelen arccal ecsetelte, mennyire szeretett volna ő is olyan sikeres menedzser lenni, mint goszpogyin Tomasauskas.

Én az egész cirkuszi előadást a GUM Áruház sarka mögül kukucskáltam végig, attól tartva, hogy sérvet kapok a röhögéstől. A végén persze Roman megkocogtatta Tomasauskas vállát, hogy pillantson oda a GUM felé, egy régi ismerősét láthatja. Ami akkor a litván csapatvezetőből kiszakadt, az szinte szó szerint megegyezett Laurent Buffard pár nappal korábbi reakciójával...

Persze nem állítanám, hogy ezért vertük meg este 85-41-re a Vilniust, de mit csináljak, ha egyszer olyan jól esett... Bármiféle öntömjénezés helyett csak annyit, hogy a nagyszünetben 52-18-ra vezettünk. Ezt hívják visszavágásnak.

Más. Úgy tűnik, megmenekül a CSZKA, amelynek pedig már a halálhírét keltették, s valószínűleg nemcsak az orosz bajnokságban, hanem az Euroligában is folytatja. Hogy ez miként lehetséges? Úgy, kérem, hogy az orosz kosárlabdában, az orosz sportban létezik még egy olyan érték, amely mifelénk már kiment a divatból. Úgy hívják, hogy szolidaritás.

Talán még emlékeznek rá: legutóbbi blogbejegyzéseimben arról írtam, hogy Sabtaj, a tulajdonosunk javasolta: hozzanak létre egy pénzalapot, amelyből támogatni lehetne a bajba jutottakat, első helyen a CSZKA-t. Az összefogásnak meglett az eredménye: jelentkezett egy tehetős szponzor, amely felkarolja a kosárlabdából kivonuló szamarai mágnás, Andrej Iscsuk által sorsára hagyott csapatot.

Forrás: [origo]

Így Ilona Korsztyinék folytatni tudják az orosz Szuperligát, sőt, az Euroligától sem kell visszalépniük, legfeljebb azt az egy meccset vesztették el, amelyre nem álltak ki ezen a héten. Persze a legdrágább sztárjaikat, például a 650 000 eurós évi fizetést húzó belga Ann Wauterst el kell adniuk, mi is elkezdtünk tárgyalni egy-két kiválósággal, személy szerint Becky Hammonnak örülnék a legjobban.

A külső sorban nagy szükségünk lenne rá, nem beszélve arról, hogy ő már orosz, sőt, a válogatott irányítója, így hát nem terheli a légiós kontingensünket. Senki se lepődjön meg, ha jövő szerdán, Isztambulban a Fenerbahce ellen egy-két volt CSZKA-játékos is pályára lép nálunk...

Gundras Vetra helyett a főmenedzser Igor Grugyin veszi át a vezetőedzői tisztséget - nem nálunk, hanem a CSZKA-nál -, már beszéltem is vele, azt mondta, "szirjóznij szponzor" érkezik, hála istennek. Hát ilyen ez a barbár Oroszország, nálunk meg az egész NB I a markát dörzsölte, amikor egymás után, szép sorjában becsődölt a Fradi, a Soproni Postás és a Diósgyőr...

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK