Társoldalunk:

Őrületgyártó játszmák - Rátgéber-blog a Havihegyről

2009.05.03. 18:24

Az egyik legsikeresebb és legkedveltebb magyar kosáredző, Rátgéber László 15 év után úgy döntött, elhagyja a Pécs nőikosárlabda-csapatát, és a Szpartak Moszkva trénere lesz. A magyar női válogatott szövetségi kapitányaként is (kiválóan) dolgozó szakember az [origo]-nak írt negyvenhetedik blogbejegyzését Havihegyi úti otthonából keltezte.

Szerdán este Moszkvából hazafelé, a repülőgépen Kurt Vonnegut: A hazátlan ember (A Man without a Country) című könyvét olvastam. Úgy is fogalmazhatnék, hogy barátkoztam Vonneguttal, és azon nyomban össze is haverkodtam a mesterrel. Ez nem is csoda, egyfelől, mert róla mondják, hogy az amerikai Rejtő Jenő, másfelől van itt egy idézet, amelynek különösen az utolsó sora aktuális. Mármint számomra.

"...észrevették már, hogy a legkiemelkedőbb irodalmi alkotások - a Moby Dick, a Huckleberry Finn, a Búcsú a fegyverektől (...), a Bűn és bűnhődés, a Biblia és a Könnyűlovasság támadása - mind arról szólnak, hogy mekkora szívás embernek lenni? (...) Valamit azonban meg kell említenem az emberiség védelmében: minden történelmi korban, beleértve az Édenkertet is, mindenki csak úgy idepottyant. És az Édenkertet kivéve mindig is adottak voltak ezek a játszmák, és ha eredetileg nem is lennénk őrültek, még akkor is úgy kell viselkednünk. Az őrületgyártó játszmák közül még ma is tart a szerelemé és a gyűlöleté, a liberalizmusé és a konzervativizmusé, az autóké és a hitelkártyáké, a golfé és a női kosárlabdáé."

Forrás: [origo]

Szóval, a női kosárlabda egy őrületgyártó játszma, ebben az a csodálatos, hogy erre velem együtt Vonnegut is rájött.  No persze, azért teljesen nem őrültem meg Moszkvában, ehelyett túléltem, mármint az első idényt, most jön az "off-season", a holt idény, amit június közepéig azzal töltök, hogy felkészítem a magyar női válogatottat a lettországi Európa-bajnokságra, majd pályára is lépünk Liepajában, illetve Rigában, reményeink szerint.

Hétfőn tehát belecsapunk a lecsóba, előtte azonban kaptam pár nap pihenőt, villányi borokkal, anyák napjával, szolid bulikkal. Az első buli Ferihegy II/b-n kezdődött, Hepp Ferenc doktor és élete párja, Klárika várt hatalmas transzparenssel, amely a salamancai Euroliga-győzelmünket méltatta, a derék csapatorvos már a siker születésénél is ott volt, most csatlakozott a kicsiny kompániához Orbán Mónika, az egykori jeles kosaras, feleségem régi barátnője.

Forrás: [origo]

Ferihegytől Pécsig a kocsiban arra is maradt időm, hogy átgondoljam, mi is történt velem Moszkvában hét hónap alatt. Októberben elkezdtük az edzéseket, s novemberben már meg is nyertük az európai Szuperkupát a Schio ellen. Aztán megnyertük az Euroliga alapszakaszát, lehettem az Európán kívüli csapat edzője a párizsi All Star-gálán, aztán elbuktuk a Jekatyerinburg ellen az orosz kupát, majd megnyertük az Euroligát, megválasztottak Európa legjobb edzőjének, végül két ponttal elveszítettük az orosz bajnokság döntőjét. Sok-sok siker, néhány kudarc, a sikerek közül a legnagyobb, hogy túléltem Moszkvát.

Egyelőre, mert nagyon úgy néz ki, lesz még egy idényem a Szpartaknál. Azt azért be kell látnom, hogy a Jekatyerinburg is van annyira jó csapat, hogy jár neki is egy-két trófea.

Az előbb azt mondtam, a legnagyobb siker, hogy túléltem Moszkvát, a legnagyobb élmény pedig, hogy csodálatos emberekkel ülhettem egy asztalnál, s dolgozhattam is velük.

Gyorsan rádöbbentem, hogy ez itt más dimenzió. Amikor a centered (egy nő!) az edzésen zsákol, majd éles meccsen megint zsákol - Sylvia Fowles a Schio ellen -, akkor tudatosul benned igazán, hogy hová kerültél.

Olyan ez, mint a Mátrix. Ugrálsz a dimenziók között. 

Arra azért büszke vagyok, hogy eddig három zsákolás történt Európában női meccsen, s mindhárom eset az én játékosom műve. Kétszer Sylvia, egyszer Marija Sztyepanova, még amikor Pécsen, az Euroliga All Star-meccsen húzta a gyűrűbe a labdát...

Szóval, Sylvia - aki még egy gyerek - két-három év múlva valószínűleg a világ legjobb kosarasa lesz, de hogy a legjobb centere, az holtbiztos.


Aztán annak is örülök, hogy Lauren Jacksonnal dolgozhattam. Micsoda keze van, 195 centis center létére! Sajnos, idén magánéleti és egészségügyi problémái voltak. És dolgoztam egy angyallal (Sue Bird) meg a női Jordannel is. Utóbbi igazi neve Diana Taurasi. Michaelnek óriási szerencséje van, hogy Diana nőnek született, mert ha véletlenül férfibőrben jön a világra, akkor most nem Michaelt tiszteljük a valaha élt legnagyobb kosarasként.

Azt viszont rettenetesen sajnálom, hogy Tatyjana Scsogoljeva valószínűleg elmegy tőlünk, s azt még jobban, hogy a Jekatyerinburgba. Wauters és Sztyepanova után a harmadik legjobb európai kosaras, sajnos, ő is egész szezonban sérült volt a derekával, ha egészséges, most valószínűleg minden serleg a miénk.

Hű, de erős lesz a Jeka, Celine Dumerc, a Bourges irányítója már aláírt hozzájuk, Ann Wauters is követi a CSZKA-ból, s ha Scsogoljeva is leigazol.

De mi sem pihenünk ölbe tett kézzel, szeretnénk megszerezni a szülés után visszatérő Olga Artyesinát a CSZKA-ból, meg talán még más orosz kosarast is. Talán sikerül.

Mondtam már, hogy megtanultam oroszul? Nem? Hát most mondom: szombaton hosszasan beszélgettem telefonon Szergej Csernovval, az orosz szövetség elnökével a magyar válogatott moszkvai vendégszerepléséről. Tudják, fogadnak bennünket az oroszok, a válogatottal mérkőzünk meg május 23. és 25. között. Mindent letárgyaltam az elnökkel, de azért hétfőn felhívom a titkárnőjét is a biztonság kedvéért, akivel angolul tudom pontosítani a dolgokat.

A jelek szerint ugyanis mégsem tökéletes az oroszom.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK