Társoldalunk:

Rátgéber már nem a Szpartak edzője

2009.10.29. 10:30

Második moszkvai szezonjából csak két hónapot tölthetett le Rátgéber László az Euroliga-címvédő Szpartak csapatánál. A nemrégiben a női válogatott éléről is leváltott kosárdező szerdán, a Brno elleni mérkőzés előtt megbeszélést kért Sabtaj von Kalmanovicstól, a klub tulajdonosától, aki közölte, hogy a jövőben csak másodedzőként számítana rá. Rátgéber ebbe nem ment bele, így november elsejétől már nem ő irányítja a Szpartakot. A szakember úgy véli, egy milliárdos szeszélyének vált az áldozatává.

A szakítás már hetek óta levegőben lógott. Az orosz bajnokság első két összecsapásán, a Dinamo Kurszk (otthon 102-65) és a Nagyezsda Orenburg (idegenben 66-78) ellen a másodedző Pokey Chatman ült a kispadon, az október 20-i Galatasaray elleni európai Szuperkupa-meccsen (92-59) viszont Rátgéber neve szerepelt a jegyzőkönyvben, és a csapatot is ő irányította.

A magyar szakembert ennek ellenére idegesítette a szituáció, szerdára tisztázó megbeszélést kért Kalmanovicstól, ennek végén döntöttek a szerződés felbontása mellett. Mindez még a Brno elleni Euroliga-nyitány előtt történt, azon a mérkőzésen - a jegyzőkönyv szerint - Rátgéber volt a vezetőedző, de már eldöntött tény volt a távozása. (A Szpartak hazai pályán könynedén,  24 ponttal verte a cseh csapatot.)

"Ha bárki is megkérdezné tőlem, miért kellett távoznom, nem tudnék rá választ adni, mint ahogy Kalmanovics sem válaszolta meg a kérdésemet, amit a szakításkor feltettem neki" - mondta az [origo]-nak Rátgéber csütörtök reggel.

- Hogyhogy nincs magyarázat?
- Be kell látnom, hogy egy szeszélyes milliárdos úgy dönt, ahogy neki tetszik. Azt azért tudni kell, hogy ha 2009. május 31-ig menesztett volna, akkor annak semmiféle anyagi konzekvenciája nem lett volna rá nézve, így viszont december 31-ig a Szpartak alkalmazásában állok, vagyis a klub fizetett dolgozója vagyok. Mi több, ezen idő alatt csak a Szpartak engedélyével vállalhatok máshol munkát.

- Hogyan közölte önnel a döntését?
- Elkezdte magyarázni, hogy mivel az orosz bajnoki szabályok értelmében legfeljebb hét külföldi játékost foglalkoztathat egy klub - akik közül egyszerre maximum hárman tartózkodhatnak a pályán -, és ha külföldi edző vagy edzők licencét is kiváltja, akkor minden edző alkalmazása egy-egy helyet elvesz a játékoskontingensből. Ezért nem fog két külföldi szakembert szerződtetni, hanem csak egyet. Erre én megkérdeztem, hogy az az egy miért az amerikai Pokey Chatman, amire ő nem tudott válaszolni. Mivel két edzője nem lehet a csapatnak, feltettem a kérdést, hogy ki legyen a vezetőedző. Erre ő határozottan azt mondta, hogy Chatman. Erre felajánlottam, hogy bontsunk szerződést, mert ő engem vezetőedzőnek szerződtetett, nem másodedzőnek. Így még a Brno-meccs előtt felbontottuk a szerződésemet. Az év végéig a Szpartak alkalmazottja maradok, de természetesen hazajöhetek Magyarországra. Hogy pontosan mikor, azt még nem tudom.

- Ezek után mi volt a Brno elleni Euroliga-meccsen?
- Mondtam Sabtajnak, hogy ezt már Pokey meccselje le, nincs értelme, hogy még én cseréljek, én adjam a taktikai utasításokat, a jegyzőkönyvben azonban hivatalosan még az én nevem szerepelt, így hát hivatalosan is győzelemmel búcsúztam Moszkvától.

- Sajnálja?
- Sajnálom, mert a szezon eddigi meccsei azt mutatták, hogy remek csapat van alakulóban, ráadásul csak győzelmek állnak mögöttünk. Biztos vagyok benne, hogy meglesz sorozatban a negyedik Euroliga-diadal is.

- Nem bánta meg, hogy tavaly kiszerződött a Szpartakhoz?
- Dehogy bántam meg, életem legkülönösebb és bizonyos szempontból legizgalmasabb kalandja volt, Euroliga-győzelemmel, két Szuperkupa-diadallal. Az más kérdés, hogy előre borítékoltam, hogy valahogy így fog véget érni Sabtajjal az együttműködésünk, vagyis, hogy nem fogom kitölteni a két idényt.

- Nem próbálta meg megfejteni munkaadója gondolkodásmódját?
- Dehogynem, de bármennyire is igyekszem, egyre kevésbé értem. A legkevésbé az világos számomra, hogy miért velem vágott bele ebbe a szezonba, miért pedzegette még két hete is, hogy segítsek be az orosz válogatott szakmai irányításába, és legfőképpen, hogy miért ülhettem én a kispadon a Galatasaray elleni Szuperkupa-mérkőzésen? Csupa nyitott, megválaszolatlan kérdés, amelyekre talán sohasem kapok már feleletet.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK