Társoldalunk:

"Alapvetően rossz a szemlélet" - Molnár Tamás a vízilabda lehetőségeiről

2010.11.24. 9:49

Elégedetlen volt a játékvezetéssel, ezért állt maga is bírónak Molnár Tamás háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, aki a hazai tapasztalatszerzés után nemrégiben megszerezte a nemzetközi szövetség képesítését is, így jövőre már világversenyeken is vezethet meccseket. A Szegedben mindeközben továbbra is remekül játszó center szerint rossz hatással van a játékra, hogy a védők sokkal többet engedhetnek meg maguknak, mint húsz évvel ezelőtt, de nem ért egyet azokkal, akik a szabályok megváltoztatásától remélik a sportág népszerűségének felívelését. Úgy véli, a baseball mintájára nyári sportot kéne csinálni a pólóból.

- Milyen az, amikor egy háromszoros olimpiai bajnokot vizsgáztatnak szabályismeretből?
- Volt egy háromnapos találkozó Dubrovnikban, többnyire beszélgetésekből és videós elemzésekből állt a program, körülbelül ötvenen voltak ott a világ különböző részeiről. A vízilabdának komoly megújulásra van szüksége, szabálymódosításra viszont csak négyévente van lehetőség, így főleg arról beszéltünk, hogy 2013 után milyen szabályokkal kellene játszani.

- Ez inkább hangzik konferenciának, semmint játékvezetői vizsgának.
- A harmadik napon ki kellett tölteni egy ötven kérdésből álló tesztet, ezzel nem volt gond. Való igaz, megkülönböztetett figyelemben részesültem, mivel a center-bekk viszony sarkalatos kérdésnek számít a szabályértelmezésben, elsősorban ebben kérték ki a véleményemet.

-  És mit mondott nekik, milyen irányba kéne elmozdulniuk a szabályalkotóknak?
- A legnagyobb probléma szerintem az, hogy bár a szabályok nem nagyon változtak az elmúlt években, mindig hozzákanyarítanak különféle értelmezéseket, amik aztán elviszik a játékot valamerre, fura szituációkat eredményezve a kívülállók számára. Szerintem azonban ragaszkodni kéne a leírtakhoz. Amikor videón elemeztük, hogy egy-egy szituációban mi a helyes döntés, a végeredmény mindig az volt, ezt feketén-fehéren meg lehet ítélni a szabálykönyv alapján.

- Az átlagnézőnek sokszor mégis teljesen érthetetlen, hogy mi alapján ítél egyik vagy másik fél javára a bíró. Lehet ezen egyáltalán változtatni?
- Ha a védőknek továbbra is megengedik azt a stílusú játékot, amit most, akkor aligha, alapvetően rossz a jelenlegi szemlélet. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt találták ki, hogy hagyni kell a test-test elleni küzdelmet, hivatkozva többek között az NBA-re, a mai napig ennek nyögjük a hatásait. A jelenlegi helyzetben valóban nagyon nehéz a centerpozíciót megítélni, szinte minden támadáson belül van két elkövetett kontrafault, a védő részéről meg két kiállítás, amit be lehetne fújni. Eljutottunk odáig, hogy egy center gyakorlatilag csak kontra árán csinálhat bármit is a vízben, és ameddig engedik ezt a védekezési stílust, ez nem is lehet másképp.

Forrás: MTI

- Nem elfogult egy kicsit a centerek javára?
- A kurzuson is mondta nekem az egyik neves játékvezető, hogy nem irigyli a védőket, amikor én vezetek nekik, de szerintem a sportág érdeke az, hogy a támadó és akciódús pólót helyezzük előtérbe. Most sokkal inkább az erő dominál, mint húsz évvel ezelőtt, ami egyértelműen a technika rovására megy. Sokkal kevesebb egyéni tehetségből születő gólt lehet látni, mint régebben. 

- Azért jegyezzük meg, hogy a technika támogatása a fizikummal szemben a magyaroknak is a javára válna, például a szerbekkel szemben.
- Ez így van.

- Madaras Norbert Peking után azt mondta: akár úgy, hogy szinte minden testi érintkezést lefújnak, akár úgy, hogy szinte mindent megengednek, de valamelyik végletet következetesen alkalmazni kellene.
- Nem hiszem, hogy a második verzió élvezhető látványt eredményezne, egy hatalmas vízibirkózás lenne belőle, amiből ráadásul rengeteg sérülés következne.

- Érthető, amit a támadójáték segítéséről mond, de mégis nehéz elképzelni, hol lenne az a határ, amit meg lehetne húzni egy center-bekk párharcban?
- Azt például biztosan nem lenne szabad engedni, amikor a labda nincs centerpozícióban, védőnek viszont mindkét keze a víz alatt van, és úgy "gyilkolja" a centert.

- Miért vonzó önnek a játékvezetői pálya? Köztiszteletnek örvendő sportolóként miért teszi ki magát a lelátó és a kispad céltáblájának?
- Mivel a vízilabda kilencven százalékban a víz alatt zajlik, szerintem nagyon fontos a személyes tapasztalat a játékvezetésben. Nagyon sok olyan bíró van, aki még az ob I-ig sem jutott el játékosként, ami nem feltétlenül baj, közöttük is akadnak, akikkel elégedettek lehetünk, de kevesen vannak, akik tényleg tudják és értik, hogy mi történik a medencében. Annak idején én voltam az a játékos, aki többször is hangot adott a nemtetszésének,  gondoltam, ha már kritizálok, az a legkevesebb, hogy megmutatom, hogyan kéne csinálni. De hosszú távon ezt csak egy lépésnek tekintem, később inkább sportdiplomáciával szeretnék foglalkozni.

Molnár Tamás másfél éve kezdett bíráskodni, idén áprilisban, az OSC-BVSC meccsen pedig az élvonalban is bemutatkozott játékvezetőként, ami példa nélküli esemény volt, hiszen olyan csapatoknak vezetett, amelyek ellen a Szeged tagjaként maga is játszott ugyanabban a bajnokságban. Molnár szerint ez nem jelent összeférhetetlenséget, mert kizárólag olyan, alsóházi meccseken vállalt bíróként szerepet, amelyek nem befolyásolhatták a Szeged helyzetét, a kijelölése előtt pedig mindig megkérdezték az érintett csapatokat, hogy van-e kifogásuk a személye ellen. Molnár a FINA-licenccel, többek között világbajnoki és Világkupa-meccseket vezethet, európai kupasorozatokban azonban nem kaphat bírói feladatot, hiszen a Szegeddel jelenleg is versenyben van az Euroligában.


- Játékvezetőként nem látja kicsit másképp a vízben történteket?
-  Pontosan tudom, mi történik, de még így is nehéz elkapni azt az egy pillanatot az adok-kapokban, amikor be kell avatkozni. Tény, hogy én nagyon kritikus szemmel nézem a játékot.

- A játékvezetést kritizáló edzők szoktak arra hivatkozni, hogy sokkal több kiállításuk volt az ellenfélnél. A kiegyensúlyozott bíráskodás egyet jelent azzal, hogy a két csapat körülbelül ugyanannyi emberelőnyt kap?
-  Dehogy, ez az egyik agyrémem, amikor mutatják nekem a táblát, hogy kinek mennyi előnyt ítéltem, én meg magyarázhatom, hogy igen, te viszont nézd meg, milyen agresszívan játszottál, milyen rendszerben védekeztél. Nagyon nagy butaság erre hivatkozni.

- A pekingi triplázás után Benedek Tiborral lemondták a válogatottságot. Ő azt mondta nekünk két hónappal ezelőtt, hozhatja úgy az élet, hogy visszatér, ám erre mindössze egy százalék esélyt ad. A kérdés az ön esetében talán még inkább indokolt, hiszen remekül játszik a Szegedben, a válogatottnak viszont vannak gondjai centerposzton. Előfordulhat, hogy játszik majd Londonban?
- Ugyanazt mondom, amit Tibi: egy százalékot adok neki, ha mondjuk tényleg égetően szükség van rám, mert nincs két ember, akit be lehetne tenni.

- Nyilván mindig lesznek alternatívák, de mit tenne, ha Kemény Dénes megkérné, hogy térjen vissza a csapatba?
- Nem tudom, majd akkor megmondom, ha ez bekövetkezik.

Forrás: MTI

- Milyennek látja a mostani válogatottat? Felerősödhet annyira, hogy megnyerje a negyedik olimpiai aranyat zsinórban?
-  Abszolút optimista vagyok, hiszen az újjáalakult csapat az Eb-n bejutott a négy közé, és megmutatta, hogy bárki ellen lehet esélye. Kásás Tomi és Kiss Gergő visszatérése mindenképpen erősíteni fogja a társaságot, a többieknek pedig azt üzenem, hogy legyenek nagyon kitartóak. Egy világversenyt nem lehet egy fellángolással megnyerni, ahhoz huzamosabb jó teljesítmény kell, de ha mindenkiben meglesz a kellő alázat, akkor sikerülhet.

- Többen évek óta kongatják a vészharangot a póló felett, mondván, a jelenlegi szabályok mellett nem elég látványos, eladható és érthető a sportág, Benedek szerint például "katasztrofális a helyzet". Ön mit tart  a legnagyobb problémának?
- Mindent elmond a gondokról, hogy csak pár száz ember jár ki a meccsekre, legfeljebb a nagyon fontos meccsekre lehet egy-két ezerre feltornászni a nézőszámot, márpedig egy csapatsportot nem lehet egy-két millió forintból finanszírozni. Eladhatóvá kellene tenni a játékot a szponzorok felé, ehhez pedig több néző, több tévéközvetítés kell.

- Faragó Tamás drasztikus szabálymódosításokat javasolt ennek érdekében. Mit gondol ezekről?
- Azzal  egyetértek, hogy huszonöt méteres medence a játék javára válna, az öt személyhiba viszont csak akkor érne valamit, ha szigorúbban vennék a test-test elleni küzdelmet, és több lenne a kiállítás. A Komjádi-kupában jelenleg is zajlik a kísérletezés a szabályokkal, a szögletet például jó dolognak tartom, de a húsz helyett harminc másodperces kiállítási idő nekem visszalépésnek tűnik. A vízilabda egy egyszerű játék, a víz eléggé korlátozza mind a taktikai, mind a technikai lehetőségeket. Tizenöt éve ki lett már próbálva a kisebb labda és az öt mezőnyjátékos is, de nem vagyok meggyőzödve arról, hogy mindez a sportág érdekeit szolgálná, és általában sem hiszem, a szabályok megváltoztatása gyökeres változást hozhat.

- Akkor mi lehet a megoldás?
- Tudomásul kell venni, hogy a pólónak meg kell találni a maga idejét, mert nem versenyezhet a focival vagy a kézilabdával. A baseball-lal lehetne párhuzamot vonni, lehet, hogy az sem lenne versenyképes Amerikában, ha nem nyáron, más népszerű sportágak holtszezonjában lenne a főszezonja. A vízilabdának is nyári sporttá kellene válnia, és olyankor rendezni a fontosabb eseményeket, amikor az emberek egyébként is több időt töltenek a strandokon, uszodákban.

- Ahhoz azért elég sok versenynaptárat kéne összeigazítani, hogy ez megvalósuljon.
-  Nem lenne egyszerű, de a vízilabda van annyira szép sportág, hogy érdemes legyen dolgozni ezért.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK