Társoldalunk:

Afrikai bányákból pénzelik a világ legjobb pólócsapatát

2011.04.17. 11:29

Sorozatban negyvennyolcadik mérkőzését nyerte meg szerdán a Komjádi-uszodában a Pro Recco vízilabdacsapata. A három magyar olimpiai bajnokot is foglalkoztató olasz sztárklub az Amerikában csalással és pénzmosással gyanúsított Gabriele Volpi vagyonának köszönhetően magasan kiemelkedik a sportág csapatai közül, tizennégyszer annyi pénzből gazdálkodik, mint a magyar bajnok Vasas. Bár anyagi haszna nem származik belőle, Volpi még azt az egyedülálló luxust is megengedi magának, hogy gyakorlatilag külön csapatot tart fent az Euroligára és az olasz bajnokságra.

Az egyik leggazdagabb olasz milliárdosnak számító, hatvanöt éves Volpi 2004-ben vette át az elnöki posztot a klubnál, amely az utóbbi négy kiírásból háromszor megnyerte az Euroligát, huszonnégyszeres olasz bajnok, és idén is kiemelkedő favoritja mindkét sorozatnak. Volpi mesés vagyonát a különböző nyugat-afrikai országokban - Nigéria, Sierra Leone, Angola, Elefántcsontpart - folytatott bányászati és kereskedelmi tevékenységgel szerezte, elsősorban az olaj- és ércbányászatban vannak érdekeltségei.

Idén januárban az Egyesült Államok igazságügyi minisztériuma nyomozást indított Volpi ellen, aki a gyanú szerint a korábbi nigériai alelnök Atiku Abubakar üzlettársaként vett részt több tízmillió dollár nagyságrendű csalásban és pénzmosásban. Volpi állítólag amerikai alapítványán keresztül azoknak a kenőpénzeknek a tisztára mosásában segédkezett Abubakarnak, amit az 1999 és 2007 között hivatalban lévő vezető a Siemens német konszerntől kapott bizonyos szolgálatok fejében.

"A riválisokat bosszantja a Volpi-jelenség"

"Igazából semmit sem tudok Volpiról, amit furcsállhat az olvasó, de ez az igazság" - mondta az [origo]-nak Szakadáti László, a vízilabdát is felügyelő LEN (Európai Úszószövetség) nagyváradi illetőségű igazgatója. "Az nyilvánvaló, hogy pénzben kifejezhető haszna nincs a Pro Recco finanszírozásából, a vízilabda a hobbija, úri passzió. A Recco éves költségvetése mintegy tízmillió euró, azaz kicsit több két és fél milliárd forintnál, amiből egyetlen más labdajátékban sem lehetne világverő csapatot összehozni, még kézi- vagy röplabdában sem, nem beszélve a kosárlabdáról vagy a labdarúgásról. Természetesen a riválisokat bosszantja a Volpi-jelenség, de adminisztratív eszközökkel nem tehetünk semmit ellene, nem is biztos, hogy kellene. Ha valakinek van pénze a vízilabdára, örüljünk, ha erre költi."

Értesüléseink szerint a Pro Recco külföldi sztárjai évi 50-55 millió forintnak megfelelő összeg körül keresnek, ezek csúcsgázsik a vízilabdában, mint ahogy a klub büdzséje is messze is felülmúlja az összes többi pólócsapatét. A legjobban a Varga fivéreket foglalkoztató horvát Primorje Rijeka közelíti meg a  Recco költségvetését évi 1,2 miilló euróval, a magyar bajnok Vasas évi 180 millió forintos költségkerete szinte eltörpül mellette.

Megvenni a legjobbakat

 Madaras Norbert, a Pro Recco magyar klasszisa szerint a csapatnak annak ellenére sincsenek motivációs gondjai, hogy bárki ellen száll vízbe, gyakorlatilag borítékolható a  győzelme. "Vannak, akik számon tartják, sorozatban hány meccset nyertünk, állítólag negyvennyolcat, de engem ez nem érdekel, csak az a lényeg, hogy megnyerjük az Euroligát" - mondta a balkezes játékos, aki az olaszországi Vasas elleni meccsen (12-6) öt gólt dobott Nagy Viktornak, majd szerdán a Komjádiban is a mezőny egyik legjobbja volt, amikor a vendégek 9-7-re verték a magyar bajnokot.

Forrás: MTI
Kásás, Benedek és Madaras a tavalyi Euroliga-győzelem után

A kétszeres olimpiai bajnok szerint a Recco játékospolitikája pofonegyszerű: "annyi, hogy mindig megveszi a legjobbakat". A sikerhez azonban ez még korántsem elég, állítja a pólós. "Mindenki azt hiszi, hogy mi sem egyszerűbb, mint összevásárolni egy szupercsapatot, és akkor az majd magától megnyer mindent. Ez nem így van, rengeteget dolgozunk, szerintem kevés olyan csapat van a vízilabdában, amelyik heti kilencet edz - mi ilyenek vagyunk. Sokat gyakorolunk, pontosan azért, mert olyan sokfélék vagyunk, nem is tudom, hányféle nemzetből. (Hétféle: olasz, szerb, montenegrói, horvát, magyar, spanyol, brazil - a szerk.) Az jó, hogy valamennyien klasszis játékosok vagyunk, hogy mindig érkezik a labda, és mindig pontosan, hogy nincs lyuk a csapatban, ugyanakkor mindenkinek egy picit más a mentalitása."

A Vasas elleni meccsen volt egy szituáció, amikor két olasz - illetve egy szerb és egy magyar - pólós kettő az egyben vitte rá a labdát Nagy Viktorra, majd Madaras sakk-matt helyzetben az üres hálóba pöttyintett. Bármennyire szívesen jár is haza, az ilyen élmények a légiós számára sem egyértelműen pozitívak."Nem is nagyon szeretek magyar csapat ellen játszani. Ilyenkor sohasem ünnepeltetem magam a góljaim után, csak belövöm. De hát nekem ez a dolgom, nem?"

Volpi nemzeti hőst csinált Udovicicből

A Recco sikereiből kivette a részét a napjaink legjobb vízilabdázójának tartott szerb Vanja Udovicic, a 2009-es római világbajnokságon aranyérmes szerb válogatott vezéregyénisége, aki azonban tavaly nyáron botrányos körülmények között távozott a csapattól, miután ultimátumot kapott Volpitól: vagy felveszi az olasz állampolgárságot, vagy fel is út, le is út.

Udovicic utóbbit választotta, lemondott évi 200 ezer eurós fizetéséről - ami akkor a legmagasabbnak számított a sportágban -, és amikor a Reccónál azonnali hatállyal felbontották a szerződését, a horvát Mladost Zagreb csapatához igazolt. "Én sohasem játszom más ország válogatottjában, csak Szerbiáéban!" - jelentette ki Udovicic, amiért Belgrádban nemzeti hősként kezdték ünnepeli.
 
A Recco magyarjait - Madarast, Benedek Tibort és Kásás Tamást - nem állították efféle válaszút elé, jóllehet Benedek, a gárda 2001 óta ott játszó csapatkapitánya a magyar mellett olasz állampolgársággal is rendelkezik.



Már a kifárasztásuk is siker

Amikor a Vasas részéről Kiss Gergelyt a Recco nimbuszáról kérdeztük, a válogatott erőssége kiigazított . "Nem nimbusza van a Reccónak - sztárjai vannak, meg pénze, hatalmas ereje. Az elején 1-0-ra, 2-1-re vezettünk, és a végén is feljöttünk 9-7-re, ezek szép részsikerek, a Recco ellenfeleinek ilyenekkel kell beérniük. Persze ha Kásás Tomi nálunk játszik, és még itt van Kis Gabi és Biros Peti, akkor megnéztem volna, mi a végeredmény. De nem nálunk játszanak, ennyivel több pénzből gazdálkodik a Recco. Így is megszorongattuk őket, el kellett fáradniuk, és erre büszke vagyok, mert meg kellett dolgozniuk a győzelemért."

De vajon hogyan tudja feldolgozni egy háromszoros olimpiai bajnok világklasszis azt a tényt, hogy van egy csapat, amelyet akkor sem tudnak legyőzni, ha megfeszülnek? "Ezt úgy lehet feldolgozni, hogy mégis legyőzzük őket. Amikor engem hívtak, én nemet mondtam, és ugyanabban az évben megnyertük ellenük a Kotorral az Euroligát. Nincs verhetetlen csapat, a Vasas is megverte őket tavalyelőtt Reccóban, Euroliga-csoportmeccsen. Persze, ha nem történik nagy csoda, rendszerint ők győznek. Lehet mondani, hogy ez nem igazság, de igazságos-e, hogy a futballban mostanság szinte mindig a Barcelona győz, amikor a játékidő 70-80 százalékában náluk  van a labda. Ha most dugig lett volna a Komjádi-uszoda - mint ahogy nem volt dugig -, és mindenki köpködte, pfújolta volna őket, mi meg hibátlanul játszunk, akkor lehet, hogy tudtunk volna nyerni. Ez a realitás."

Forrás: MTI/Illyés Tibor

Kásás kevesebbet lő a magyar csapatok ellen

Kásás Tamás azt fejtegette, hogy megannyi meccsel a háta mögött mennyire izgult a Vasas-meccs előtt. "Pezsgett bennem az adrenalin, annak ellenére, hogy tudtam, nem nekem kell egyedül megnyernem a meccset, mert annyi variációs lehetőségünk van. Mindnyájan tudjuk a másikról, hogy ha kell, bármelyik meccsen tud három gólt lőni. És azt is tudjuk, hogy ha mindenki megoldja a maga részfeladatát, akkor nyerünk. Jó volt nyerni, jó volt leszedni az elérhetetlennek tűnő labdákat. De rettenetesen izgultam, mindig félénk vagyok, ha magyar csapat ellen játszom, pláne Budapesten. Ilyenkor sohasem lövök sok gólt, most például egyet sem. Megteszem a magamét, de kevesebbet vállalkozom - ez most már így lesz mindig."

Kettős szereposztás

A tengernyi pénz a sportágban - sőt, a sport világában - teljesen egyedülálló konstrukció alkalmazását teszi lehetővé a Reccónál. A klub gyakorlatilag két külön csapatot működtet az olasz bajnokságban és az Euroligában. Mindössze hat olyan játékos van, akik mindkét sorozatban szerepelnek: az olasz válogatott kapus Stefano Tempesti, honfitársai - Maurizio Felugo, Pietro Figlioli, a magyar és olasz útlevéllel is rendelkező Benedek Tibor, továbbá a két montenegrói, Borisz Zlokovic és Alekszandar Ivovic.

Őket csupa olaszok egészítik ki a honi bajnokságban: Federico Lapenna, Niccoló Figari, Christopher Washburn, Alex Georgetti, Luigi Di Costanzo, Niccoló Gitto, Giacomo Pastorino.

Ezzel párhuzamosan az Euroligában a hat törzstagot az alábbiak egészítik ki: a magyar Kásás Tamás és Madaras Norbert, a horvát Damir Buric, a spanyol-brazil Felipe Perrone, a szerb Filip Filipovic és Slobodan Nikic, valamint a spanyol Guillermo Molina.

A Recco jelenleg mindkét fronton verhetetlen.


KAPCSOLÓDÓ CIKKEK