Társoldalunk:

Szuper: Muszáj, hogy felálljunk, mert a magyar hoki jövője függ tőlünk

2011.04.24. 10:40

Nem sikerült a feljutás a magyar jégkorong-válogatottnak, amely hosszabbítás után szenvedett vereséget az olaszoktól. Szélig Viktor csapatkapitány szerint dicséretes, hogy a csapatnak kétszer is volt ereje felállni kétgólos hátrányból, Szuper Levente pedig úgy vélte, az olaszok megleptek minket azzal, hogy nekiestek a magyar válogatottnak a meccs elején. A csereként beálló kapust csalódottá tette, hogy nem ő kezdett, és bár szerinte nagy utat tett meg a jégkorong, megérti azokat, akik kudarcnak könyvelték el, hogy elmaradt a feljutás.

Szívfacsaró látvány volt: miután az amerikai vezetőbíró jelzése után kiderült, hogy az olasz válogatott hosszabbításban ütött gólja érvényes volt, és ezzel a magyar csapat számára elúszott a feljutás, egy Alba Volán mezes, 16 év körüli lány zokogásban tört ki mellettünk a lelátón. Nem ő volt az egyedüli, aki a könnyeit nyelte, a vébé előtt honosított Sikorcin Ladislav is sírva vonult az öltőzbe, és érthető is volt a szomorúsága, hiszen a lehető legszorosabb meccset játszotta a válogatott az olaszokkal, akik kétszer is két góllal vezettek.

"Kettőt hibáztunk, ők pedig megbüntettek minket, és a hátrányból nagyon nehéz volt visszakapaszkodni. Az a csapat javára írható, hogy megvolt az erőnk az egyenlítésre, úgy érzem, a meccs második felében jobban játszottunk, mégis ők nyertek" - nyilatkozta a meccs után Szélig Viktor, a magyar válogatott csapatkapitánya.

Szélig szerint a mostani elbukott döntő után az idősebb játékosokat lesz nehezebb megvigasztalni, akiknek nem biztos, hogy megadatik még, hogy a szezon utolsó meccsét a feljutásért vívják hazai pályán. Bár, ha abból indulunk ki, hogy Sille Tamás 41 évesen is játszott a vébén, akkor az 1975/76-os korosztályba tartozó Szélignek, Horváth Andrásnak vagy Ladányi Balázsnak is megvan még az esélye, hogy egy újabb hazai rendezésű vébén lépjen jégre.

"Nem kell lógatni az orrunkat, mindent megtettünk, emelt fővel jöhettünk le a jégről, de van még mit tanulni" - mondta az [origo]-nak a vébé pontkirályaként (2 gól, 10 gólpassz) záró Ladányi. "A tavalyi, szlovénok elleni meccs jóval simább volt, azok után ez a mostani nagy előrelépés. Annyi történt, hogy kijött a százalékos arány, amit előzetesen az esélyekkel kapcsolatban emlegettek, épphogy esélyesebbek voltak és épphogy nyertek. 3-3-nál lendületben voltunk, akkor kellett volna kaparni egy apró gólt, aztán a kiállítás nagyon rosszkor jött, nem akarok a bírókkal foglalkozni, de nem nagyon szoktak a meccs végén kiszórni valakit. Bízom benne, hogy játszhatok még ennyi ember előtt itthon, ha nem is vébét, de akármilyen más meccset, nem is lehet leírni, mekkora élmény ilyen közönség előtt fellépni" - értékelt az első sor balszélsője, aki szerint egyre csökken a különbség az A csoportban ingázók és a magyar válogatott között, a cél pedig, hogy előbb-utóbb eltűnjön a differencia.

Szuper Leventének nem volt könnyű dolga, 0-2-nél kellett beállnia Hetényi Zoltán helyére, de a tengerentúlon légióskodó kapus védései is kellettek hozzá, hogy végül csak a hosszabbításban dőljön el a meccs. "Őszintén megvallva eléggé csalódott voltam, mikor megtudtam, hogy nem én fogok védeni, aztán körbenéztem az öltőzőben, és rájöttem, hogy a személyes érdekek nem számítanak. Ebben a csapatban nagyon erős a kapocs a játékosok között, az idősebbek olyanok, mint a testvéreim, velük már a mennyet és a poklot is megjártuk.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Szuperen nem múlt semmi
(A képre kattintva galéria nyílik!)

Kicsit idegesen kezdtünk, talán a telt ház megzavarta a fejeket, a fiataloknak ez jó lecke lesz. Láttuk az olaszok korábbi meccseit, ismerjük a stílusukat, hogy inkább a védekezést helyezik előtérbe, ehhez képest jól nekünkestek, gyorsan elmentek két góllal, de megmutattuk, hogy van tartásunk. Nagy utat tett meg a magyar jégkorong, 1998-ban még azért kapartunk, hogy a C csoportból feljussunk, most pedig már kudarcnak számít egy ezüst a divízió I-ben. Persze, kudarcnak érezzük mi is, hiszen egy lépésre álltunk az álmunktól, de muszáj, hogy a pozitívumokat is észrevegyük, hiszen ezekre lehet építeni, és muszáj, hogy felálljunk, mert a magyar hoki jövője függ tőlünk" - mondta Szuper.

A szokásosnak mondható gólját az olaszoknak is megütő Vas Márton úgy látta, az első harmadban még remegtek a kezek, ami annak a számlájára is írható, hogy sok volt az olyan fiatal, aki első vébéjén szerepelt. Az idősebbik Vas testvér szerint a második felvonástól kezdve már jól kezelték a nyomást a játékosok, de egy lövéssel jobbak voltak az olaszok. "A papírforma az A csoportból kieső ellenfelekkel szemben nem a mi oldalunkon áll, de apró lépésekkel haladunk felfelé. Egyszer már feljutottunk, azóta kopogtatunk, kopogtatunk, és ennek előbb-utóbb meglesz az eredménye."

Énekes Lajos, a válogatott edzője szerint ennyire nagy esélyünk talán soha nem volt feljutni, és nem tudni, a közeljövőben lesz-e még hasonlóan nagy sansz, pláne ha átszervezik a vébéket. Énekes úgy látta, az olaszoknak valamivel több minőségibb játékosa van, de amikor a magyar válogatott egyenlített 1-3-ról, akkor nekünk állt a meccs. "Biztos vagyok benne, hogy sokak szívébe belopta magát ez a sport, remélem, a vereség senkinek nem veszi el a kedvét, minél többen leszünk, annál inkább lesz jövője a sportágnak" - üzent Énekes azoknak a fiataloknak, akik a vébét nézve kedvet kaphattak hokihoz.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK